Isten hozott Dorina baba!

Ma délután kettőkor, 2800 grammal megszületett Dorina baba. Nagyon sok szeretettel gratulálunk! Most már Dani jön.... :-)

Szerdán voltam az utolsó kötelező vérvételen, előtte pedig ismét adtam "mintát" Lacinak az urológián. Szerencsére semmi, pedig az utóbbi napokban paranoiásan elkezdtem ragaszkodni ahhoz, hogy újra előjött a nyavajám. Laci kétszer, kétféleképpen is megnézte...azt hiszem a szülés után vmi giga ajándékot fogok neki venni, hogy ezt kibírta, tudom én is, hogy nem vagyok egy könnyű eset.

Az akkor pár napja tartó keményedések és kisebb fájások azonban arra késztettek, hogy a dokimmal is konzultáljak (csak jövő szerdán van nála hivatalos időpontom), így felmentünk még a nőgyógyászatra is, hátha elcsípem. A recepciós hölgy - miután majdnem 10 percet álltam előtte - nagyon lassan írogatott valamit, és érdekes módon csak akkor vett észre, mikor kijött a főnővér a szobájából, a jó isten áldja meg érte, mert különben a többi beteggel együtt még most is ott állnék. Kiderült, a mi doktorunk a terhesgondozóban van épp, ide, vagyis a kórházba csak kettő után jön. No, gondoltam nem baj, hát a vérvételre úgyis oda megyek.... Közben még beugrottunk a munkahelyemre, vittem palacsintát a szegény éhenkórászoknak :-), nagyon örültek neki, majd elmentünk a bababoltba még venni ezt-azt.

Így lett Dániel úrnak extra aranyos pihenőszéke, (természetesen béka-, Apa kedvéért: Fradi-zöld), digitális lázmérője, kapott egy kék macis puha alvós rongyot is, anyukája pedig végleg felkészült minden földi jóra, kapott gát- és aranyér nyugtató zselés párnát (ezt nem lehet olyan cuki jelzőkkel illetni mint a többit), eldobható papír bugyikat (szegény csaj, azt mondja, nekem tuti jó az M-es méret. Azért mondtam neki, pakoljon csak be egy L-eset is), meg egy szoptatós melltartót, minél több, annál jobb címszóval.

Szóval, ezekkel felpakolva mentünk a terhesgondozóba, ahol megcsapoltak 2 kis üvegcsével - mit mondjak, annyira belejöttem már a vérvételbe, hogy meg se kottyan -, majd lesben álltam a rendelő bejáratával szemben. Sikerült is elkapnom a doktor urat, aki épp ebédelni indult, de mondta, ha megvárom, megnéz. Én ne várnám???? Szerintem titkon tudta ezt ő is.... Szegény Apa is ott dekkolt velem együtt, néha beleolvasgatott a hozott könyvébe, de túl jó kedve nem volt, mivel fejfájással ébredt, nekem meg lelkiismeret-furdalásom lett, hogy kénytelen mindig engem kísérgetni. Hát, nem az ígért időn belül, de visszajött a megmentőm, bár bevallom, megvártam, míg a sorszámosokat megvizsgálta, nem akartam magánbetegként bepofátlankodni senki elé se, bár többen felajánlották, hogy menjek csak. Ez az én kis lelkemet nyugtatta meg, végülis én nem ide járok, szegények meg ott ültek egész nap akkor már.

Előadtam minden panaszomat, volt vizsgálat, majd megállapította, hogy totál zárt a méhszáj, örüljek neki, ha nem fogom túlhordani Danit......na, erre néztem egy nagyot, én ugyanis szentül meg voltam győződve róla, hogy a gyerek félig kint van már a sok görcs miatt. Miután sok orvos van a környezetemben arra azért rájöttem, sose szabad nekik elmondani a saját diagnózisunkat, mert azon csak felhúzzák magukat, így én is bölcsen hallgattam a gondolataimról. :D Kaptam új magnéziumot, de azzal a feltétellel, hogy a 35. héten abbahagyom, mert akkor az életben nem lesznek olyan fájásaim, amik elindítanák a szülést, na, ettől viszont bepánikoltam!!!! Arról is felvilágosított, hogy Dani most van az extra növekedési fázisában, és valószínű ettől is fáj jobban mindenem, mivel rengeteget híznak a babák a 33-34. héten, és ha a kisfiam úgy dönt, hogy a 36. héten jönni akar, akkor a mi dokink nem fogja ezt megakadályozni. Jááááááááááj, na ezt nem akarom. Jó, a 41. hetet se szeretném kivárni, egyébként meg szerintem senkit nem érdekel, én mit akarok, Dani akkor bújik elő, amikor ő jónak látja, bár van egy közösen megdumált időpontunk, remélem nem felejti el :-)

Nos, azóta jobban alszom, nem pánikolok a kisebb keményedésektől, igaz, jóval kevesebbszer fordulnak elő, hála az új magnézium készítménynek, lehet, már a kezdetektől is ezt kellett volna szednem, és nem csak a töredék ára miatt.

Ami még azóta történt:

- extra béna lettem mindenben. Minden kiesik a kezemből, a tegnapi süti-sütésem pedig a katasztrófával volt egyenlő. Maga a brownie-m tökéletes lett, viszont a csokis alapot félig ráöntöttem a szekrényből vadiújan kivett pulóveremre, ezt tetéztem azzal, hogy a sütőt tizedszerre tudtam begyújtani, majd a vaníliaöntethez (jelzem, nehézségi szintje vetekszik egy puding elkészítésével) kiöntött tejet folyamatos (!!!) kevergetés mellett sikerült úgy leégetnem, hogy bűzlött az egész lakás és extra sz...r lett maga az öntet is.

- ettől tiszta depis lettem, és valószínű ez volt az oka annak is, hogy az esti grapefruit összes levét sikerült a dekoltázsomba borítanom, ez volt a második, szekrényből újonnan kivett pólóm.

- azt, hogy a tegnap esti földrengést mi miért nem éreztük, nem tudom....ennek okát még kutatom.....lehet a brownie volt itt is a hibás :-)

Eddig...Vol.5.

Ma vagyok pontosan 33 hetes terhes

• A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt odabent: a 27. héten elmentünk 4D-s ultrahangra, ahol kiderült, akkorra Dani már elérte az 1200 grammot és Nagylepény jó helyre vándorolt. (köszönjük neki) Az uh óriási élmény volt, hiszen láttuk már Dani vonásait, mindenki jól meg is jegyezte, hogy tiszta apja, aminek én egyébként örülni is fogok, ha olyan lesz....ezt persze nem kell neki megmondani :P
• A múltkori szülőszoba látogatással befejeződött a tanfolyam, amire jelentkeztünk. Hasznos volt, sok infót megtudtunk, és nagyon jó előadók voltak, többek között a mi doktor bácsink is.
• A hidegfrontok egyre jobban nem a barátaim. Ma például egész terhességem legrosszabb délelőttjét köszönhetem az intenzív havazásnak. Kicsit ugyan jobban vagyok, de ingadozó vérnyomással és nulla éhségérzettel vészeltem át a nap első óráit. Csak becsületből ettem egy vajas zsemlét, mert - elnézést a kifejezésért - de bármikor úgy éreztem, visszajön minden.
• A 32. héttől vannak keményedéseim és apróbb fájásaim. Állítólag van, aki már a 25. hét után is megérzi az összehúzódásokat, hát, nálam most jött el az idő. Kissé pánikolok is miatta, úgyhogy a jövő szerdai kontrollon megemlítem a dokinak. Nem fájdalmasak, nem tartanak sokáig, de egyértelmű jelzések. Éjjel érdekes módon többször vannak, mint nappal (vagy akkor teszek-veszek és nem figyelek annyira), pedig nyugalomban fekszem. A magnézium tabletta mellett most már a pezsgőtabletta kivitel is játszik, sokkal gyorsabban fejti ki hatását és nagyobb dózisú.
• A védőnőnek köszönhetően megjártam a 32. héten a kórházat, megtudtam, milyen az NST és eltöltöttem másfél órát a szívinfarktus közelében.
• Szinte megvettük a babakelengye 99%-át és kész a Dani sarok is, már csak az ágyneműt kell majd felhúzni a kis lakójának. Ugyanígy nagyjából elkészült az én kórházi csomagom - egy szülőszobai táska és egy kórházi bőrönd - , már csak az inni - és ennivalók hiányoznak belőle, illetve pár apróság, amit a napokban beszerzek még.
• Megmaradt a D kosaras melltartó, talán kihúzom vele :D, viszont a bugyiméretek csak nőnek és nőnek.....Eddig azt se tudtam, hol vannak az XL-es sorok, most már lassan azt is elfelejtem, hogy valaha voltak tangáim és XS-es kis falatnyi csipke-csodáim. (egyik combomra biztos feljönnének)
• Dani még mindig farral ücsörög, néha keresztbe sziesztázik, de lényeg a lényeg, ugyanolyan intenzitással, mint pár hete. Éjszaka mostanában áldott jó fiú, szundít nagyokat, de ha kinyitom a szemem, fogalmam sincs hogy érzi meg, azonnal megmozdul. Olyan, mint egy tökéletesen működő kis radar, abszolút rám van hangolódva, nagyon érzi, milyen kedvem, hangulatom van, imádom! A medencecsontomat legszívesebben jó pár centire arrébb rúgdalná, és az sem tetszik neki, hogy a bordáim és a veséim néha útját állják a mozgásának. Ilyenkor tesz róla, hogy megbosszulja mindezt. Ja, a hólyagomat továbbra is szereti....nyomkodni....
• December vége óta elkezdtem vizesedni. Nem ítélem vészesnek eddig (az orvos se), leginkább a kezeimet, ujjaimat érinti sajnos a dagadás, reggelre olyan, mintha betonból lenne mindenem csuklóig. A bokáim, lábaim szinte semennyire se érintettek (tudom, majd lesznek), ugyanazokat a cipőket, csizmákat, zoknikat hordom.
• Hihetetlenül fáradékony lettem viszont. Lehet, a vérképem se olyan tökéletes már (jövő héten kiderül), de pl menet közben nem tudok telefonálni, mert lihegek és a túlsó végén lévő beszélgetőpartner csak a fújtatásomat hallja. Elkeserítő, de így van.
• És végül babás hírek: Már csak Dorina baba van Dani előtt, a kiscsajnak viszont esze ágában sincs előbújni, pedig ő már lassan túlhordott baba lesz. Halvány jelét se adja annak, hogy készülődne, bezzeg anyukája és apukája...akik legszívesebben már ma kiszednék :D Más: fent vagyok egy márciusi babás fórumon és ott ma hajnalban megszületett az első bébi. A kislánynak, akit Zsófinak hívnak, nem voltak sajnos jó értékei az anyukája pocakjában, ezért az orvosok császármetszéssel a világra segítették, 43 centivel, 1200 grammal és óriási hanggal született meg. Önállóan lélegzik, már pisilt is egyedül és minden jel arra utal, hogy itt kint hamarabb fog fejlődni, mint odabent.

És végül pár fotó:

Apa és Laci szórakoztatják Lacibabát szilveszterkor, aki nagyon élvezte az estét, halkan megjegyzem, szerintem jobban is bírta, mint én :) Neki egyébként hamarosan, augusztusban kistesója születik!!! Addigis rajta gyakorlatoztunk, amit ő nem bánt.

A Dani-sarok, Anya kidobált kórházi cuccaival, amik azóta katonás rendben állnak a táskákban. Plusz velük együtt még vagy 5 kiló más egyéb holmi is. Jóvannnna....

A Dani-szekrény. Miután rájöttünk, hogy Dániel úrnak több ruhája van, mint nekünk kettőnknek együtt, kértünk a Nagypapájától egy szép kis pelenkázó szekrényt, ami el is készült már. Szépen kimostam, összeraktam a kisruhákat méretek szerint, alul vannak az alvós, fürdős dolgai. Ja, azóta bővült még pár új ruhával a kisfiú készlete, de reméljük, majd nyáron bemutatja őket a nagyérdeműnek.

Lassan, de biztosan hisztisebb leszek, mint egy 3 éves dackorszakos gyerek. Semmi se jó....

Azt hittem, hogy napi 6 tonna magnéziummal én olyan kiegyensúlyozott leszek, mint egy tibeti szerzetes, de rá kellett, hogy jöjjek, ez nem így van. Éjszakánként semmit nem alszom szinte (és nem, nem Dani miatt, ő mint a kisangyal, úgy szundít) 2 és 5 között, nézegetem a plafont, az órát, kimegyek inni, sétálgatok, mint egy házi szellem, próbálom megtalálni a kedvező alvási pozíciót, valljuk be elég kevés sikerrel. Ennek folyományaként hajnalban alszom csak el, így reggelre olyan vagyok, mint a mosott sz....r és ez rányomja bélyegét az egész napomra.

Most például azon duzzogok, hogy nem kaptunk Dani falára kis játékfigurákat, amiket ki szerettem volna ragasztani. Vagy: beraktam egy adag mosást, amiből kifelejtettem a kórházba szánt köntösömet és Dani most vásárolt kisruháit.....agyam, mint a szita. És engem ezek a dolgok igenis bántanak, mert nem voltam ilyen, külföldi telefonszámokat fújtam kívülről, olyan dolgokra tudtam visszaemlékezni, amik x évvel ezelőtt történtek a munkahelyemen, mára pedig mindenhova cetlivel kell mennem, mert a boltba menet totálisan elfelejtem, mi volt az a 3, azaz három dolog, amit még a kórházi csomagba venni akartam.

Apropó csomag. Itt van már a kisbőröndöm, össze van készítve 90%-ban minden, miután ugye a múltkor totális pánikba estem és igen, megvettem a jó kis gombos hálóingeket is. Szerintem bazi rondák, de hát nem szépségversenyre készül az ember, itthon meg majd úgysem ezekben leszek, pont elég lesz a kórházban nézegetnem magam bennük. Próbáltam elfogadható színeket választani, de még így is vicces lesz az összhatás. Én ugyanis nem vagyok magas, viszont a mostani testalkatomra az S-es és M-es méretek esélytelenek, így az L-es és XL-es versenyzők kerülhettek csak szóba, amiknek ugye a hossza és a vállmérete (pont az a két pont, ahol nem változtam semmit) magasabb hölgyekre lett tervezve, no de sebaj. Szerintem pont ez lesz a leglényegtelenebb dolog számomra a kórházban.

Szóval van papír wc ülőkém, wc fertőtlenítő kendőm - bár azokhoz az állapotokhoz egy liter hipóval is mehetnék - , wc papírom, inkontinencia betétem, rendes óriás éjszakai betétem, törölközőm, két papucsom, mindenféle tisztálkodó szerek ilyen-olyan kiszerelésekben, 10-es papírzsepkendők, zoknik, Bridget Jones tundrabugyik....hiányzik még az egy csomag eldobható bugyi, az arctisztító kendő, a szőlőcukor és a fél literes üdítők, ásványvizek, inni ugyanis lehet szülés alatt/közben is. Dani kis holmijai sincsenek még konkrétan berakva, de ki van minden fontos dolog mosva, úgyhogy napok kérdése és tényleg összeáll a táska. Ja, lesz külön szülőszobai és külön kórházi táska, mivel a szüléshez csak a kisebb terjedelműt engedik bevinni, mondjuk hülyén is nézne ki ott Apa a gurulós bőrönddel.

Majdnem el is felejtettem a legjobbat, amin felhúztam magam. Otthon voltunk ebédelni, majd Apukám egyszercsak kinyögte, hogy egy távoli rokonunk bejelentkezett, miszerint ő mindenképp meg akar látogatni a kórházban és ehhez ragaszkodik. Na, akkor tuti jó lett volna a védőnő vérnyomás értéke, mert ezeken ki tudok akadni. Oké, hogy a nagyszülők és Zsuzsiék bejönnek, ez természetes, de hogy még Bivalybasznádról is jöjjenek látogatók.....mikor annak is örülni fogok, ha a wc-ig kibotorkálok egyedül, nemhogy még beszélgessek olyanokkal, akiket egy évben egyszer látok. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretném, kedvelném őket, csak egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az emberek miért nem értik meg, az első napokban egy frissen szült nőnek nem az a leghőbb vágya, hogy az egész család látogatását tegye még a kórházban nála (!!!!!). És igenis most önző és buta leszek, de nem fogom engedni, hogy bejöjjenek olyanok, akiknek pont elég lesz majd 2-3 hónap múlva megnézni a gyereket.

Na, hát ilyen elviselhetetlen vagyok mostanában :)

Bálna a szülőszobán

Tegnap látogatásunkat tettük a szülőszobán. No nem úgy, mint én a múltkor, hanem csoportosan, a felkészítő tanfolyamunk utolsó óráján. Két szülésznő várt minket és két csoportban vezettek körbe, megmutogatva, hova kerülünk majd először, hol van az előkészítő, miket kell magunkkal hozni, mit szoktak általában elfelejteni....stb. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak, de nem az a kettő volt, aki kedden velem foglalkozott, pedig titokban reménykedtem, hátha megtudom a nevüket :-( Mindegy végülis, mert utánaolvasgattam és a győri kórház szülésznőivel minden fórumon/internetes oldalon mindenki meg volt elégedve (a csecsemős nővérekkel már nem annyira), szóval azt hiszem, ilyen szempontból mindegy, kihez kerülök. A homeopátiás szülésről már lemondtam, legújabb heppem most a kádban vajúdás, az nagyon megtetszett. Szülni itt még nem lehet vízben (Budapesten több helyen már engedélyezik), de a vajúdás alatt - persze ha szabad a kád - megengedett a vízben "relaxálás". /Apa megjegyezte, hogy neki is tetszik az a sarokkád, úgyhogy ha másképp döntenék, majd ő belemegy, míg én kérlelem Dániel urat, hogy lehetőleg gyorsan, szépen, ügyesen és fájdalom-mentesen jöjjön elő. Jó, és most kiveszem a kezem a biliből :-D/ Míg ott voltunk, pont születetett egy kisbaba, a kékbe öltözött apuka nagy büszkén hozta ki mutogatni a rokonoknak, én meg közben arra gondoltam, de jó lenne, ha már itt tartanánk és minden rendben lezajlana....

Dani egyébként ezt az "előadást" se hallgatta végig nyugodtan, állandóan volt valami dolga, hol az egyik, hol a másik oldalamon. Eddig a jobb oldalt kultiválta, most kitalálta, hogy a bal oldalamon ugyanolyan jól alá tud nyúlni/rúgni a bordáimnak, tehát ott is matat - most is például. Mindig figyelgettem mások pocakját, tök nyugis volt, az enyém meg egyszer ide, egyszer oda ferdült, hullámzott, szóval a kisfiunk szerintem még jól érzi magát odabent. Ja, szülésznő azt is elmondta, hogy persze faros babákat is lehet rendesen szülni, de ha kisfiú, akkor nem nagyon engedik, a herék sérülékenysége miatt....mondom remek...így beszélnem kell a gyerekem fejével, hogy legyen kedves most már tényleg, lassan, de biztosan megfordulni. (Erre kaptam egy jó nagy veserúgást, hogy mit parancsolgatok én neki)

Jövő héten esedékes az utolsó nagy vérvételem, ahol még egyszer nézik az ellenanyag-termelést és a teljes vérképet, kíváncsi leszek, eddig tök jó eredményeim lettek. Ja, védőnőhöz be se teszem a lábam, a laborba fogok pisit vinni, mert ott sem lakmuszpapírral mártogatnak, hanem beleengedik azt az oldatot, amit már a kórházban is volt szerencsém megnézni. De hogy teljes legyen a nyugalmam, lehet, lesz ebből még Laci és urológia :), ő ráadásul a kilóimmal se szekál. Bááááár, a múltkor, amikor tavalyi videókat néztünk vissza megjegyezte, hogy tyű de jól nézTEM ki anno, most meg......Persze röhögtünk rajta, úgysem veszem komolyan, megpróbálom kicsit ironikusan felfogni a helyzetet, másképp hülyét kapnék. Hát istenem ez van, bálna lettem :-)))

Már másodszor fordul elő az elmúlt hetekben, hogy az infarktus határára kerülök. Nem tudom, mit vétettem, hogy egy ilyen kétbalkezes, idióta védőnőt fogtam ki körzetileg, de esküszöm, ha rajta múlt volna, már kétszer is megszültem volna.

Ma elmentem újra a terhesgondozóba, hogy meghosszabbítsák a táppénzes papíromat és ha már ugye ott járok, akkor vittem vizeletet is ellenőriztetni (verem a fejem a falba, hogy miért nem Lacihoz mentem egyből az urológiára???) a védőnőhöz, aki nagy kémiázás után közölte, 3 +-os fehérje van a vizeletemben, és ugye ő megmondta, hogy a múltkori magas vérnyomás is, meg a kézzsibbadásos vizesedés is a toxémia miatt van. Hát, hirtelen azt sem tudtam, hogy bőgjek, vagy csapkodjak-e dühömben, félelmemben, aggódásomban, mert hát átszaladt a fejemen minden elképzelhető rossz. Azt se tudom, hogy tántorogtam ki a rendelőből, egyből hívtam az orvosomat, hogy mi újság, mi a teendő. Szokásos higgadt hangján közölte, semmi gond, no para (köszi), menjek be a szülészetre, és ott kérjek újabb ellenőrzést. Valahogy hazabuszoztam, mondtam Apának mi van, irány a kórház. Próbáltam valamit enni, de olyannyira nem volt étvágyam, hogy inkább hagytam az egészet. Mindenféle cucc nélkül indultunk el, gondoltam, ha lesz valami, majd írok egy listát, mire van szükségem, aztán lesz ami lesz. Hát, a szülészet bejáratánál már síkidegre spannoltam magam, mindenki zöld ruhában, mindenhonnan gyereksírás, persze én ugye mit láttam meg először??? Kisbabákat inkubátorban. No comment.

A bejáratnál megállítottam egy szülésznőt, elmondtam a panaszomat, majd mosolyogva kérdezte: Akkor Ön az, akit a Stummer doktor úr bejelentett, hogy jön? Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hogy ilyen rendes volt, mondtam, én leszek az. Bevitt egy vizsgálóba, adott egy kis poharat, elmondta hogy kell mindig mintát adni, és kérdezte, így viszek-e vizeletet a védőnőhöz? Mondom nem, mert sose említette, hogy így kéne. Már láttam rajta, hogy néz nagy szemekkel, ezt miért nem magyarázták el nekem. Megvárt a wc előtt, közben folyamatosan szóval tartott, hogy nyugodjak meg, meséljek kicsit magamról, beszélgettünk a vesetágulatomról is, arról is elmondta a tudnivalókat, aztán nagy nehezen kikeveredtem a mintával. Oda se mertem nézni, miközben ellenőrizte, csak azt vettem észre, hogy megfogta a kezem és az orrom alá tartotta a kémcsövet, miszerint : "Ebben nincs semmi".

Szerintem tuti látta rajtam, hogy nem hiszem el, így megcsinálta még egyszer a kontroll anyaggal és közben magyarázgatta, hogy ha lenne benne fehérje, akkor tejfehérnek kellene lenni a mintának, de ez tiszta. Én meg csak nagy bamba szemekkel néztem, hogy akkor már megint mi a jó búbánatot keresek itt, aztán rájöttem, hogy én ezt hangosan ki is mondtam, mire ő elkezdett nevetni, hogy "háááááát...jól magára ijesztettek". Na, akkor meg elpattant bennem az ideg, hogy másodszor játssza el velem a védőnőm ezt a cirkuszt, elmond mindenféle ödémásnak...újabb nevetés. Kérdezi a szülésznő: "Látott már maga ödémás terhes nőt?" Én: "Nem." Ő: "Hát maga nagyon nem az. Majd ha a szemét se tudja kinyitni a vizesedéstől, akkor lehet mondani, hogy ödémája van" Közben még egy stick-kel is megnézte, az se mutatott ki semmit, és közben elmesélte, minden nap jönnek be védőnői túlkapások miatt kismamák a kórházba, akiket küldenek is haza, mert semmit nem találnak náluk. Volt olyan eset, hogy a védőnő egy színskálával arrébb tolta a papírcsíkot, ami így persze mindenhol fals értéket mutatott, majd beírta a kiskönyvbe, hogy a vértől elkezdve nitrit, fehérje, cukor, minden van a vizeletben, a kórházban meg kiderült, semmi nincs, csak jól kellene leolvasni azt a nyamvadt csíkot.

Ennyivel persze nem úsztam meg, mert a protokoll szerint látnia kell orvosnak is, így mentem a szülőszobai felvételi irodába. (előny: mire odakerülök, tuti kiismerem magam) Megmérték a vérnyomásom, ami érdekes módon, még a stressz ellenére se lett annyi, mint amennyit a védőnő méricskélt (nem is értem), majd adtak egy lázmérőt is, persze az is normális lett: 36,7. Bejött az ügyeletes orvos is, ismertem már a terhesgondozóból és anno nem volt jó véleményem róla, de most...nem tudom, amiatt-e, hogy a saját orvosom odatelefonált neki, vagy amúgy is, csak pozitívumot tudok mondani róla. Megvizsgált, mondta, hogy a méhszáj teljesen zárt, meghallgatta Dani szívhangját is, az is tökéletes lett, megmérte a hasamat, az is rendben volt. Mondta, sajnos ennyivel még mindig nem úszom meg, kontroll NST-t csinálnak. Na, mondom, más csak a 38. héttől esik át ilyeneken, én meg a terhességem végére olyan tapasztalt leszek, hogy a szülés kivételével újat mutatni/mondani nem fognak tudni. Megtanultam, hogyan kell nyomkodni, ha mozog Dani, aki persze aludt az elején, de a szülésznő jól megnyomkodta, ami ugye meg nem tetszett neki, így csúcsgörbét produkált, 10ből 10 pontosat. Egy 6 ágyas kórterembe tettek, egy lány feküdt bent, aki elmesélte, hogy neki kinyílt a méhszája, pontosan annyi idős terhes volt, mint én. Sajnáltam szegényt, de hát azt mondta, így sokkal biztonságosabb, na mondom, ezt megértem. Hozzá is sokszor odament a szülésznő, aki velem foglalkozott, megnézte, hogy van, kérdezgette, tudott-e aludni, én meg ámultam és bámultam, hogy ha minden szülésznő ilyen kedves, aranyos, akkor nekem igazából baromira mindegy, kihez kerülök majd.

Az NST után még egyszer megmérték a vérnyomásom, az is jó lett, aztán otthagytak, hogy hozzák a papírokat. Közben bejött egy asszisztens pakolgatni, szegény háromszor kért bocsánatot, hogy zörög mellettem, mondtam neki, nehogy zavartassa magát, már csak várakozok, de amúgy sem zavar. Kaptam zárójelentést, a szülésznő összahajtogatta minden papíromat, felsegített a székről, és azzal engedett el, hogy nyugodjak meg, de ha bármilyen gondom lenne, menjek csak ellenőriztetni, de most irány haza és aludjam ki magam.

Összegzés:

1. a védőnőmnek a legközelebbi alkalommal megmondom, hogy másodszor kaptam majdnem szívinfarktust miatta, és a téves kijelentései miatt. És nem, baromira nem érdekel, hogy ő lesz a védőnőnk később is, felháborítónak tartom, hogy beteget kreál belőlem mindig, ami nem gond, csak a gyerekemre ugyanígy átragad a stressz, ha az anyja minden héten aggódik egy idióta miatt.
2. Le a kalappal a győri kórház szülészete előtt, amit ma produkáltak....szóhoz se jutottam. Iszonyatosan sokat segítettek azalatt a másfél óra alatt, szakmailag, emberileg topkategória volt.
3. Áldom a sorsot, hogy ilyen orvosom van...nem is tudok ehhez több mindent hozzáfűzni.

Happy birthday!

Nagyon boldog születésnapot kívánunk Apának!!! Tudom, a kép nem épp Dani blogjához illik, de Apának nem lehet egy habos-babos sütifotót beraknom ide :D

Imádunk!!!

A múltkori doki-látogatás óta jól vagyok, eldöntöttem, már csak egyszer, a 34. heti vérvétel eredményével megyek el a védőnőhöz és utána nagyon-nagyon remélem, csak akkor látom újra, amikor Dani már itthon lesz velünk. Akkor úgysem ússzuk meg az újabb látogatást, de addigra már nem fog legalább szekírozni semmivel. Az óránkénti vérnyomás-mérést orvosi utasításra abbahagytam, már csak reggel és este mérem, de hála istennek (lekopogom) rendben van. Csütörtökön bementem a terhesgondozóba különböző papírokért, egyrészt adós dolgok miatt, másrészt jövő héten intézzük az apasági nyilatkozatot és ehhez kellett igazolás Dani fogantatásának és születésének várható időpontjáról. /mindig mosolygok egyébként, mert nem is akkor fogant, de mindegy, ezek részletkérdések és elég, ha anyuka tudja ;-) / Az anyakönyvi hivatalba fogunk bemenni, eddig mindenki mást mesélt a procedúráról, van, aki kifejezetten ünnepélyesnek találta, van, aki pedig egy rutin jegyzőkönyv felvételnek írta le, kíváncsi vagyok. Mindenképp kell a papír, hogy Dani az apukája nevét kapja, mivel nem vagyunk összeházasodva és ezzel a nyilatkozattal kell mennünk a szülőszobára is.

Ma Apu áthozta a pelenkázó kisszekrényt, amit ő maga csinált, nagyon jó lett, van benne bőven hely a kis ruháknak és egyebeknek - megjegyzem, Dániel úrnak több ruhája van lassan, mint nekünk kettőnknek együttvéve - úgyhogy lassan elkezdek bepakolni, mert egyre több mosott kis szerkó lapul itt-ott.

Szintén a mai nap történése volt, hogy elmentünk az utolsó szülésfelkészítő előadásra, amit pont a mi doktor bácsink tartott :-) Hát, nem csalódtam benne most sem, ugyanolyan felkészült, higgadt és alapos volt, mint a rendelésén. Összeszedte, mikor kell a kórházba indulni, mik a szülés jelei, mire készüljünk, és mutatott képeket konkrétan egy szülésről is. Már az elején elmondta, hogy lesznek ilyen fotók, így aki nem bírja, ne is nézze, vagy menjen ki. Ezeknél a képkockáknál nem is volt gond, egy apuka azonban a vákuumos szülés ábrájánál (nem is fotó volt, csak egy szakkönyvből vett ábra) olyannyira "kiakadt", hogy szegény kirohant pár percre. Apa egy hőőőőős volt, ő bírta és bár nem szeretne majd live ott állni, azért igenis végignézte, le a kalappal előtte. Egyébként persze én sem láttam még így egy kisbaba világra jöttét. Az első pillanatok annyira nem voltak véresek, az utolsók pedig már szerintem egy nőt sem érdekelnek, mivel addigra ott volt a kis lila baba :))) Ja, és Apa teljesen fel van készülve, legalábbis ruházatilag, ugyanis megvettük neki az apás szettet, csak ebben lehet bejönni a szülőszobára. A szerdai látogatásra is vettünk ruhákat, mondjuk csak L-es méretben volt, kíváncsi vagyok hányszor ér körbe rajtam a köpeny, de lehet, csalódok és még szűk is lesz :P

Dani az egész előadást végig tornázta, hihetetlen mutatványokat képes előadni, sokszor szinte fáj, ahogy a kis könyökét, vagy térdét végighúzza bennem, ilyenkor komolyan olyan érzésem van, mintha egy perc múlva kilyukadna valahol a hasam és kijönne a gyerek. Na persze, vacsora után csend van és nyugalom, plusz még a kakaó képes ilyen csodákra, így aztán ezt a csodafegyvert néha-néha extrán bevetem, de ezek a szüléses előadások mindig beleestek a legnagyobb helyezkedés-etapokba.

Az éjszakai NEM-alvásokról már nem is írok, és tényleg, legtöbbször nem Dani miatt, hanem a saját bálnaságom akadályoz a forgolódásban, felkelésben, helyezkedésben. Az izületeim pedig olyannyira ropognak, mintha 80 éves lennék, néha a bal lábam nem bír el, az ujjaim zsibbadnak a vizesedés miatt, recseg az összes csigolyám.....de most már inkább poénosan próbálom felfogni a dolgokat, mi mást tehetnék.....

Update

Ígéretemhez híven bejelentkezem, megjöttem a dokitól.

Hát, ilyennek még nem láttam - jó értelemben - majdhogynem annyira felháborodott a védőnő viselkedésén, hogy csak azt nem mondta ki, legközelebb küldjem el a p.....ba. Azzal kezdte, hogy megetetett velem két csokit, hogy nyugodjak meg :), majd elmagyarázta, hogy a vizesedésem tök normális, örüljek neki, hogy csak most jött elő és nyugodjak bele, csak a szülés után fog elmúlni. Ugyanígy normális a vesetágulatom, ami minden kismamánál van, szerinte majd akkor parázzak, ha a falat kaparom a fájdalmas vesegörcsök miatt, de ezek így együtt nem utalnak toxémiára, főleg, ha a vizeletemben nincs fehérje. Azt is elmesélte, hogy e három tünet nélkül is kezelt már toxémiás terhes nőt.

Pocakomat megmérte, jó sokat nőtt :), én nem is gondoltam volna, Dani adatait pedig nagyon megdícsérte, egyedül arra kérte, hogy lehetőleg majd lassan, de biztosan forduljon fejjel lefelé :) Én átadtam a doktor úr üzenetét, meglátjuk, mennyire fogadja meg ez a kisfiú. Apropó! A vizesedésre még annyit javasolt, hogy próbáljam ki a csalánlevél teát 1 kis pohárral naponta, vagy egy kis tejeskávét, kólát (nem mérték nélkül), mert a koffeinnek is van ilyen hatása. Háááát.....ha ezen múlik :)

Legközelebb 3 hét múlva kell mennem hozzá rendelésre, már a 34. heti vérvétel eredményeivel, után pedig már csak a kórházban fog ellenőrizni. Meg ne kérdezze senki, miért, nem tudom, állítólag a 34. hét után oda kell bejárni hetente-kéthetente.

Azt hiszem, megnyugodtam. Köszönöm Mindenkinek a kedves sms-eket, drukkokat, sokat jelent(ett)!!!

Gyors helyzetjelentés

Reggel már korán odamentünk a kórházba az utolsó ultrahangra, nehogy úgy járjunk, mint a múltkor, hogy a vizit és a referálás után leküldik az osztályos betegeket, mi meg várunk két és fél órát emiatt. Bevallom, ezt a vizsgálatot nem tudtam úgy meg/átélni, nagy volt bennem az izgalom a tegnapi események miatt, habár elaludtam relatív korán és csak egyszer keltem, majd utána az óra csörgésére. (Vérnyomásomat azóta is mérem óránként(!!!!!), a legmagasabb értékem 125/66 volt este 8-kor, amit annak tudok be, hogy előtte - ugye írtam, elkezdtem mint az őrült maradék babaruhákat, kis lepedőket, textilpelenkákat mosni - a fél sensitive babaöblítőt végigborítottam a fürdőben, bele Apa hegymászó bakancsába /azóta is furdal a lelkiismeret/, rá a kádkilépőre...egy szóval mindenhova. Na, itt eltörött a mécses, bőgtem egy jót és úúúúgy kedvem lett volna a padlóhoz vágni egy tányért :( Hát, valószínű emiatt lett ez az érték magasabb, mint a többi.)

De lényeg a lényeg, Dani összecsomagolva ugyan, de megmutatta magát, medence végű fekvésben van - ágyő denevér póz - és épp a lábait markolgatta a kezecskéivel. Szinte napra pontosan 200 grammot hízik hetente, jelenleg 1967 grammal mérlegelt és minden értéke megfelelő. Nagylepény továbbra is jó helyen maradt, viszont II-es érettségi fokozatú, ami nem tudom, mennyire jó, majd a doki megmondja. Persze nyilván öregednie kell egy idő után, de lehet, még várhatott volna, mindegy, nem diagnosztizálom magam előre. Kicsit szomorú vagyok, hogy a sok aggódás miatt most nem tudtam valahogy teljes egészében ott lenni ezen a vizsgálaton, elnézést is kértem Danitól érte, remélem, megérti :-)

Ezután még lementünk a nőgyógyászati osztályra, hátha ott van a dokim, de kiderült - meg is lepődtem, mennyire készségesen segítettek - szerda délutánig Budapesten rendel, és csak csütörtök-pénteken van itt Győrben. Hát, ezt sem tudtam, újdonság volt, de telefonon nem akartam zaklatni, és úgy gondoltam, ha egyelőre nincs panaszom, akkor este majd elmondom neki részletesen az aggodalmaimat, remélem, nem lesz késő és nem lesz túl mérges.

Mér' mindig éééén??????

Lassan, de biztosan kezd elegem lenni abból, hogy amint egy dolog helyrejön a terhességem alatt, rögtön utána van valami más, amin stresszelhetek, izgulhatok. Kezdődött a méhlepénnyel (az előtte levő, mostani szemmel már nüansznyinak tűnő semmiségeket le sem írom), ami most már szerencsére jó helyen van, majd folytatódott a vizesedéssel, ami szintén pár napig stagnált, azt hittem, segít a diéta, amit meg tényleg kezem a szívemen, lelkiismeretesen tartok.

Erre ma a védőnőnél úgy felment a vérnyomásom, hogy azt mondta, ennek tuti kórház lesz a vége. Na, persze erre nemhogy nem nyugodtam meg, hanem még feljebb ment, gondolom a stressztől, majd a végén kihozta, hogy biztosan azért is híztam ennyit, mert a szervezetem tele van vízzel, most majd jönnek a légzési nehézségek, veseelégtelenségek, aztán itt én már kiakadtam teljesen. Részletesen elmesélte, hogy az úgyis rossz vesém miatt ez az állapot tarthatatlan, még annak örüljek, hogy nincs fehérje a vizeletemben..... Kegyetlen módon bepánikoltam, főleg hogy a kollégám felesége ugyanígy került be a kórházba, ott dekkolt hetekig, bár semmi mást nem csináltak vele, csak mérték ugyanúgy a vérnyomását, meg nézték a fehérjét a szervezetében. Hab a tortán, hogy az elején megkaptam, milyen sápadt vagyok és rosszul nézek ki, nincs-e valami bajom. Bajom mondjuk csak annyi, hogy az iszonyat frontérzékenységem miatt napok óta megint nem alszom, ha igen, akkoris két óránál többet nem tudok egyszerre, ez pedig azért erősen rányomja bélyegét a külsőmre, nem is tagadom, tehát nem vagyok egy szép látvány.

Most óránként mérem a vérnyomásom, maximum értékem eddig 116/65 volt, ja és arra nem tudott magyarázatot adni a védőnő, hogy a nála mért magas szisztolés érték mellett miért hiperalacsony a diasztolés, vagyis a "per" utáni. Nyilván azért ment fel, mert előtte felidegesített a súlyommal, vizesedésemmel, de hát a kiskönyvembe mégiscsak ez van beírva, ezt fogja holnap látni a doki, úgyhogy előre felkészülök ott is, hogy majd jól megkapom a kórházas fenyegetést.

Nagy pánikrohamomban pedig mosok mint az őrült, hogy ha valami lenne, legalább egy normális kórházi csomagom legyen összekészítve, mert eddig még egy darab papírzsbekendőt se csomagoltam el.

Lekopogom, az utolsó bejegyzés óta Dani újra nagyon jó fiú és teljesen végig bírja az éjszakát. Tegnap még az se ébresztette fel, hogy kimentem a mosdóba, forgolódtam. Néha egy-két kisebb kaparászás van, de olyan, mintha direkt figyelne rá, hogy lassan és óvatosan tegye, nehogy felébredjek rá, hát nem imádnivaló??? :-) Olyankor mindig kap egy kis simogatást, amire odanyomja valamilyét (képtelen vagyok beazonosítani a kis testrészeket), majd tovább szendereg velem együtt. A kezem állapota viszont változatlan, illetve néha jobb, néha rosszabb. Paradox módon, ha figyelek rá, hogy rengeteget igyak, akkor jobb, ha kevesebb a folyadék napi 3 liternél, akkor rosszabb.

Csinálom a diétámat is, este 6 után no kaja - még jó, hogy Apa is méregtelenítő kúrán van - nagyon minimális fűszer és só, sok folyadék, délutántól csak csapvíz, vagy ásványvíz és semmi gyümölcslé. Még mielőtt valaki elcsodálkozna: nem, nem bírom kaja nélkül 6-tól reggelig, de onnantól gyümölcs lehet az étlapon (legtöbbször narancs és grapefruit, amiktől Dani szegényem csuklik), vagy joghurt maximum kis müzlivel. Biztos nem hülyeség és haszontalan, amit csinálok, mert tényleg volt ennél rosszabb is a kézzsibbadásom. Nyilván az időjárás is közrejátszik, most, hogy melegfront van, istenien érzem magam, semmi bajom, de majd jövő héttől asszem jövök megint a panaszáradattal, a hideg nem a barátunk.

Egyébként így a meleg beköszöntével megint eszembe jutott a H1N1, de továbbra is ellenzem a védőoltást, nem tudom írtam-e, a védőnő is hasonló véleményen volt, amin csodálkoztam is, de legalább megerősített az elhatározásomban.

Minden napra van azért egy kis program most is, tegnap például, míg Apa értekezleten volt, én elmentem turizni egyet. Háááát.....nem lövöm le a poént micsoda szerkókat vettem Daninak, bocsánat minden babaruha-rajongótól, majd meglátjátok ígérem, zabálnivalók!!! És igen, Gabynak még mindig igaza van, hogy onnan nem lehet gyerekruha nélkül kijönni, és igen, eljött az az idő is, amikor kicsit sajnálom magamra költeni a pénzt, elég könnyen meggyőzőm magam, hogy most inkább Dani kapjon valamit. De azért én is kaptam ajándékot :P : 3 darab Bridget Jones bugyit, méretet nem írok :-))))) A pénztáros nézett is rám, mert deréktól felfelé mondjuk nem nézek ki ekkorának még kabátban sem (apropó, van vadiúj kabátom!!! - méretet itt sem közlök) - , de aztán lejjebb ment a tekintete és akkor már nyugodt szívvel ütötte be az árat. Miután onnan eljöttem, beültem egy forró csokira egy kis kávézóba, ahol még társaságom is volt, a pultos csajszi odajött hozzám és elbeszélgetett velem...természetesen a terhességről, Daniról és az élményekről. Ezek a dolgok mindig olyan jól esnek, eddig semmi rossz tapasztalatom nincs, minden ember figyelmes, mosolyognak, ha meglátják a nagy hasamat, előre engednek mindenhol, kapok grátisz erdei gyümölcsös táskát.... :)))

Ma pedig reggel meglátogattuk Lacit az urológián, nyugaton a helyzet változatlan, vagyis a jobb vesémen továbbra is ott a három foltocska, de legalább nem nőtt a tágulat és hát persze, hogy megnéztük Danit is, sőőőőőt, Laci átadta az UH-fejet Apának, így ő maga kereshette meg Danit, aki már tényleg nehezen kivehető, mivel egyszerre már semmije se látszik, csak részletekben. De igazán ügyes volt, mert megtalálta a kis fejét, láttuk a nóziját, meg azt is, hogy - délelőtt még - fejfekvéses végre, vagyis kis denevér módjára aludt, néha-néha feltűnt a szája előt az egyik lába (számomra ez még mindig hihetetlen, hogy tudja valaki így összecsomagolni magát), egyébként meg hiába böködték a fiúk, csak néha mocorgott egyet-kettőt. Én továbbra is analfabétának tartom magam az ultrahangos vizsgálatokon, egyedül a gerincét láttam, meg a kis koponyáját, illetve a szívét, és bár értem a mechanizmust, ami alapján mozgatni kell azt a bigyót, de hát ebben az életemben se leszek specialista. Jó, persze, pisit is néztünk, minden OK volt vele, nincs benne se baci, se fehérje, úgyhogy jövő kedden majd ismét védőnős kontroll, és jövő szerdán megyünk majd az utolsó kötelező kórházi uh-ra is, már várom és remélem, minden rendben lesz ott is.

Ami kicsit a héten elkeserített, hogy a mindenki által ajánlott szülésznő ebben az évben nem vállal szüléseket :( Állítólag valami átszervezés miatt, van aki meg azt mondja, annyi kismama van már nála - nyilván jó és ügyes - hogy nem győzi, így azt hiszem lőttek a homeopátiás szülésemnek, ha csak nem sikerül valaki mást találni addig. Most még van egy-két újabb név, akiről jókat hallani, meglátjuk, kit sikerül elérni és lefoglalni....

Perpetuum mobile

Szeretném ezt a nevet adni Daninak mint értelmező jelzőt, asszem kérelmezem is az MTA-tól magyar helyesírással, mert hát ha van Dömper meg Pokémon, akkor miért ne hívhatnának valakit így.

Dániel Úr (ahogy családilag hívjuk) ugyanis december 31. óta nem hajlandó egész egyszerűen aludni. Értsd: semmikor. Eddig csodájára jártam, hogy amikor én elfekszem, milyen rendes fiú, ő is megnyugszik, szendereg...most meg.... Lassan azon gondolkozom, hogy nekiállok éjszakai perceimben egy második Háború és béke kaliberű regénynek, szülésig tuti befejezném, amennyi időt ébren töltök. Tegnap - én kis naív - fél 11-kor lefeküdtem, azt hittem álmos vagyok. Illetve az is voltam, de Dani ezt mintha megérezné, kettő pillanaton belül átrendezi a belső szerveimet (szerintem a májam valahol a tüdőmön lóg már), majd miután végzett, újabb kreációt mutat be. Jobbról balra, balról jobbra, majd megfordul, ezután vissza, kapirgál néha, bököd, rúgdalja a medencecsontomat, hogy menjen arrébb, mert ő igenis ott akar feküdni. Szegény csont persze nem tud, ezután mintha bedühödne, még jobban rúgdalja. Persze nyilván a kedves Olvasónak ez viccesen hangzik :-), de éjjel higgye el mindenki, nem az. Így aztán Apára rácsuktam az ajtót, felvettem a bundás zoknimat, melegítőmet és leültem tv-t nézni. A Travel Channel-lel elutaztam Laoszba bombát szedni, majd következett Skócia, ahol virtuálisan sütöttem szarvast és ekkor jött az ötletem, hogy iszom egy pohár tejet. Valahol olvastam, hogy a tejben lévő anyagok segítik az elalvást, és kérem így is lett, Dani kereken másfél órára elaludt, vele együtt pedig én is. Ja, amit megfogadtam, hogy az órát soha többet nem fogom nézni. Bazi idegesítő, amilyen lassan vánszorog az idő, szerintem Murphy lelassítja ilyenkor.

Reggel ma meg miért is ne, kelés volt, hiszen jött a védőnő látogatni. Hát, rosszabbra számítottam, nem volt semmi extra, meg se nézte a kiságyat, meg hogy mink van, csak megkérdezte, miket vettünk, aztán én kérdezhettem tőle, ő meg mesélt. Beszélgettünk a gyerekorvos-választásról, szoptatásról (ez is egy külön fejezet lesz szerintem), szülésről, kórházi csomagról, majd röpke egy óra után el is ment. Szóval nem volt körbenézés, csak a nappaliba jött be, remélem ezután majd csak akkor jön, mikor Dani is kint lesz már.

Ígértem a következő tünetemet, gondolom mindenki epekedve várja.:P Na, erről is azt hittem, a világon csak és kizárólag nálam fordul elő, de nem, nem vagyok alien kismama, mert a tegnapi felkészítő tanfolyamon már mindenki be tudott számolni erről: vizesedem. Na, de hol???? Mások a lábukon kezdik, arcukon, én a kezemen. Ráadásul olyannyira, hogy reggelre csak meredeznek az ujjaim és semerre nem hajlanak, mintha begipszelték volna őket, majd ez a bizsergés lekúszik egészen a csuklómig....nos ez az a pont, amikor már majdnem sírni tudnék a fájdalomtól. Sajnos a vesém miatti sok bal oldalon fekvés se túl jó neki, a bal kezem egész nap rosszabb, mint a jobb ebből kifolyólag. Védőnéni szerint örüljek, mert másnak már a 24.héten elkezdődik, hát, valóban, ha ez így van, akkor örülünk. A bokámon semmi jele nincs még a tünetnek, de megkaptam, hogy nyugtával dícsérjem a napot, fogom még látni a zoknim nyomát a bőrömben. Persze a hivatásos paráztatók már "megnyugtattak", figyeljek oda, mert ez terhességi toxémiára utal, nekem meg nem is kell több, azóta 5x mérem a vérnyomásom is, ami ma reggel megütötte a 99/60-at, szóval asszem a magas vérnyomás, mint tünet jelenleg nem játszik. Ettől függetlenül nem veszem félvállról a dolgot, tudom, hogy a vizesedés nem jó, de nem tudok mit tenni ellene, kerülöm a sót, fűszereket, sokat iszom és pihenek naponta legalább fél-egy órát. Ennyi. Egyébként nem is tudom, mi lenne velem, ha még dolgoznék, szerintem az asztalomon aludnék két telefon között, az tuti, mert lassan a tejeskávémat se tudom úgy megcsinálni, hogy ne kelljen leülnöm, fújni egy kicsit. A minden napos séta azért talán belefér, úgyhogy most el is megyek a bioboltba körülnézni kicsit, Apa ad feladatokat, amiket meg kell csinálni, hogy ne unatkozzam túlságosan, pedig azért igazán tudhatná, hogy el tudom foglalni magam.

Ja, és ha valakinek előre kell időjárás jelentés, szóljon nyugodtan, bármilyen frontot előre érzek (fastum gél nem változtat ezen), mindegyiket másképp (szép az élet), ma például a 13 évesen műtött ujjam sajog, ezt is megértük....tizenhat év után....

Először is nagyon boldog új évet kívánunk még egyszer Mindenkinek!!!

Eljött ez az év is, én már csak úgy koccintottam mindenkivel a kis gyerekpezsgőmmel, hogy gondolatban azt mantráztam, idén születik meg Dani, idén születik meg Dani....és végre nem kell senkinek sem azt mondogatni, hogy majd "jövőre" :)

Az év utolsó napjai a szokásos hajtásban teltek, azért mindig akadt egy-két program valamennyi napra karácsony után. Hol kiságy-összeszerelés (képek majd jönnek), hol nagybevásárlás, céges vacsora, hol táppénz ügyintézés. Ja, mert hogy december 28-tól már kérem táppénzen vagyok, és azért az egy nyamvadt rózsaszín papírért másfél órát dekkoltam a Liezen Mayer utcai rendelőben - végülis 5 másodperc volt a dátum ráírása és lepecsételése, de nem lehetett sorszám nélkül csak úúúúgy kikérni - de legalább az idő töredékét felhasználtam arra, hogy bementem a védőnőmhöz pisit ellenőriztetni. Minden rendben volt vele, jövő héten újra kontroll..... A céges vacsink is meglepően jól sikerült, egy lovagi étteremben voltunk és persze nem mondom, biztos az is közrejátszott, hogy elmegyek most hosszabb időre onnan, de mindenki nagyon aranyos volt és 30x válaszoltam a kérdésekre, miszerint "hogy vagyok, hű mekkora a hasam, hogy is fogják hívni, van-e már valami nehézségem?" Legnagyobb meglepetést számomra a volt sógornőm okozta, aki egy paksaméta papírral jött oda hozzám, hogy a homepátiás szülésről kicsit felvilágosítson, amiről előtte leveleztünk és hát bevallom, 5 év után először beszéltünk érdemben egymással. Biztos a hullámzó hormonszintem (is) teszi, de jól esett, hogy őszintén érdeklődött, elmondta, neki milyen nehézségei voltak, miket kapott/szedett a terhessége vége felé, a volt férjem barátnőjének a kedvessége pedig ismételten levett a lábamról. Hát ja, kérem, néha az ember jó ha szembenéz azzal - főleg év vége felé -, nem minden van úgy, ahogy gondolja és nem biztos, hogy pont azok az emberek utálják, akikről szent meggyőződése, hogy azt teszik egész évben. Mindegy, nem is filózok ezen, csak szeretem, ha rádöbbenek ilyen dolgokra :-)

Az év utolsó napját TöGö-éknél töltöttük végül, nagyon last minute szervezés volt, de mindig bebizonyosodik, hogy az ilyenek a legjobbak. Abszolút gyerek- és terhesbarát program volt, jókat ettünk-ittünk, fotóztunk, ott voltak Laciék is a kis Lacibabával, akin újra lehetett gyakorolni. Mindig megdöbbenek rajta, hogy ez a gyerek hogy bírja ezt a folyamatos cibálást, amit persze szeretetből teszünk mindannyian, de tényleg, egy szava nincs. Gáboréktól kaptunk egy Daninak névre szóló cd-t, amit be is tettünk, aranyos gyerekdalok vannak rajta, biztosan sokat fogjuk majd hallgatni (Apa erre húzta a száját, de hát nem lehet mindig Metalliát nyomatni a gyereknek). Dani végig fent volt, hol itt, hol ott bukkant fel, mostanában megint aktív korszakát éli. Én mindenkinek mondom, áááá, már nincs olyan sok helye, aztán mintha csak erre fülelne, bebizonyítja, hogy de igenis van neki, csak figyeljek. Valamelyik éjjel olyan költözködést csinált, hogy fel kellett kelnem, tornáztam kicsit, hogy valahogy segítsek neki, mert folyamatosan olyan érzésem volt, vagy alul pottyan ki (jó, ez morbid, de van ilyen), vagy a köldököm nyílik szét pár másodpercen belül és onnan kandikál ki. Rendszeresen elnyugszik aztán egy negyed óra múlva (anyja agya kattog, hogy aszongya tuti most tekerte magára a köldökzsinórt és azért nem mozdul már - nem röhög...), majd ekkor elkezdődik a fél órás csuklása. Emiatt meg rettenetesen sajnálom, holott tudom, őt ez abszolút nem zavarja - majd nagyobb korábban fogja - , és ez is csak azt bizonyítja, hogy a tüdeje szinte kész van a kinti életre. A legváratlanabb pillanatokban tudja elkezdeni, csak egy valamihez lehet kötni, ha én grapefruit-ot eszem. Csak a savanyúra tudok tippelni, mert evés után negyed órával jönnek az ütemes kis rángások :D

Ja, december vége óta újabb rejtélyes tünetek jöttek elő rajtam, de ez legyen inkább egy másik bejegyzés témája majd, ezt most nem rontom el ezzel :D