Lassan, de biztosan hisztisebb leszek, mint egy 3 éves dackorszakos gyerek. Semmi se jó....

Azt hittem, hogy napi 6 tonna magnéziummal én olyan kiegyensúlyozott leszek, mint egy tibeti szerzetes, de rá kellett, hogy jöjjek, ez nem így van. Éjszakánként semmit nem alszom szinte (és nem, nem Dani miatt, ő mint a kisangyal, úgy szundít) 2 és 5 között, nézegetem a plafont, az órát, kimegyek inni, sétálgatok, mint egy házi szellem, próbálom megtalálni a kedvező alvási pozíciót, valljuk be elég kevés sikerrel. Ennek folyományaként hajnalban alszom csak el, így reggelre olyan vagyok, mint a mosott sz....r és ez rányomja bélyegét az egész napomra.

Most például azon duzzogok, hogy nem kaptunk Dani falára kis játékfigurákat, amiket ki szerettem volna ragasztani. Vagy: beraktam egy adag mosást, amiből kifelejtettem a kórházba szánt köntösömet és Dani most vásárolt kisruháit.....agyam, mint a szita. És engem ezek a dolgok igenis bántanak, mert nem voltam ilyen, külföldi telefonszámokat fújtam kívülről, olyan dolgokra tudtam visszaemlékezni, amik x évvel ezelőtt történtek a munkahelyemen, mára pedig mindenhova cetlivel kell mennem, mert a boltba menet totálisan elfelejtem, mi volt az a 3, azaz három dolog, amit még a kórházi csomagba venni akartam.

Apropó csomag. Itt van már a kisbőröndöm, össze van készítve 90%-ban minden, miután ugye a múltkor totális pánikba estem és igen, megvettem a jó kis gombos hálóingeket is. Szerintem bazi rondák, de hát nem szépségversenyre készül az ember, itthon meg majd úgysem ezekben leszek, pont elég lesz a kórházban nézegetnem magam bennük. Próbáltam elfogadható színeket választani, de még így is vicces lesz az összhatás. Én ugyanis nem vagyok magas, viszont a mostani testalkatomra az S-es és M-es méretek esélytelenek, így az L-es és XL-es versenyzők kerülhettek csak szóba, amiknek ugye a hossza és a vállmérete (pont az a két pont, ahol nem változtam semmit) magasabb hölgyekre lett tervezve, no de sebaj. Szerintem pont ez lesz a leglényegtelenebb dolog számomra a kórházban.

Szóval van papír wc ülőkém, wc fertőtlenítő kendőm - bár azokhoz az állapotokhoz egy liter hipóval is mehetnék - , wc papírom, inkontinencia betétem, rendes óriás éjszakai betétem, törölközőm, két papucsom, mindenféle tisztálkodó szerek ilyen-olyan kiszerelésekben, 10-es papírzsepkendők, zoknik, Bridget Jones tundrabugyik....hiányzik még az egy csomag eldobható bugyi, az arctisztító kendő, a szőlőcukor és a fél literes üdítők, ásványvizek, inni ugyanis lehet szülés alatt/közben is. Dani kis holmijai sincsenek még konkrétan berakva, de ki van minden fontos dolog mosva, úgyhogy napok kérdése és tényleg összeáll a táska. Ja, lesz külön szülőszobai és külön kórházi táska, mivel a szüléshez csak a kisebb terjedelműt engedik bevinni, mondjuk hülyén is nézne ki ott Apa a gurulós bőrönddel.

Majdnem el is felejtettem a legjobbat, amin felhúztam magam. Otthon voltunk ebédelni, majd Apukám egyszercsak kinyögte, hogy egy távoli rokonunk bejelentkezett, miszerint ő mindenképp meg akar látogatni a kórházban és ehhez ragaszkodik. Na, akkor tuti jó lett volna a védőnő vérnyomás értéke, mert ezeken ki tudok akadni. Oké, hogy a nagyszülők és Zsuzsiék bejönnek, ez természetes, de hogy még Bivalybasznádról is jöjjenek látogatók.....mikor annak is örülni fogok, ha a wc-ig kibotorkálok egyedül, nemhogy még beszélgessek olyanokkal, akiket egy évben egyszer látok. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretném, kedvelném őket, csak egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az emberek miért nem értik meg, az első napokban egy frissen szült nőnek nem az a leghőbb vágya, hogy az egész család látogatását tegye még a kórházban nála (!!!!!). És igenis most önző és buta leszek, de nem fogom engedni, hogy bejöjjenek olyanok, akiknek pont elég lesz majd 2-3 hónap múlva megnézni a gyereket.

Na, hát ilyen elviselhetetlen vagyok mostanában :)