Eddig...Vol.5.

Ma vagyok pontosan 33 hetes terhes

• A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt odabent: a 27. héten elmentünk 4D-s ultrahangra, ahol kiderült, akkorra Dani már elérte az 1200 grammot és Nagylepény jó helyre vándorolt. (köszönjük neki) Az uh óriási élmény volt, hiszen láttuk már Dani vonásait, mindenki jól meg is jegyezte, hogy tiszta apja, aminek én egyébként örülni is fogok, ha olyan lesz....ezt persze nem kell neki megmondani :P
• A múltkori szülőszoba látogatással befejeződött a tanfolyam, amire jelentkeztünk. Hasznos volt, sok infót megtudtunk, és nagyon jó előadók voltak, többek között a mi doktor bácsink is.
• A hidegfrontok egyre jobban nem a barátaim. Ma például egész terhességem legrosszabb délelőttjét köszönhetem az intenzív havazásnak. Kicsit ugyan jobban vagyok, de ingadozó vérnyomással és nulla éhségérzettel vészeltem át a nap első óráit. Csak becsületből ettem egy vajas zsemlét, mert - elnézést a kifejezésért - de bármikor úgy éreztem, visszajön minden.
• A 32. héttől vannak keményedéseim és apróbb fájásaim. Állítólag van, aki már a 25. hét után is megérzi az összehúzódásokat, hát, nálam most jött el az idő. Kissé pánikolok is miatta, úgyhogy a jövő szerdai kontrollon megemlítem a dokinak. Nem fájdalmasak, nem tartanak sokáig, de egyértelmű jelzések. Éjjel érdekes módon többször vannak, mint nappal (vagy akkor teszek-veszek és nem figyelek annyira), pedig nyugalomban fekszem. A magnézium tabletta mellett most már a pezsgőtabletta kivitel is játszik, sokkal gyorsabban fejti ki hatását és nagyobb dózisú.
• A védőnőnek köszönhetően megjártam a 32. héten a kórházat, megtudtam, milyen az NST és eltöltöttem másfél órát a szívinfarktus közelében.
• Szinte megvettük a babakelengye 99%-át és kész a Dani sarok is, már csak az ágyneműt kell majd felhúzni a kis lakójának. Ugyanígy nagyjából elkészült az én kórházi csomagom - egy szülőszobai táska és egy kórházi bőrönd - , már csak az inni - és ennivalók hiányoznak belőle, illetve pár apróság, amit a napokban beszerzek még.
• Megmaradt a D kosaras melltartó, talán kihúzom vele :D, viszont a bugyiméretek csak nőnek és nőnek.....Eddig azt se tudtam, hol vannak az XL-es sorok, most már lassan azt is elfelejtem, hogy valaha voltak tangáim és XS-es kis falatnyi csipke-csodáim. (egyik combomra biztos feljönnének)
• Dani még mindig farral ücsörög, néha keresztbe sziesztázik, de lényeg a lényeg, ugyanolyan intenzitással, mint pár hete. Éjszaka mostanában áldott jó fiú, szundít nagyokat, de ha kinyitom a szemem, fogalmam sincs hogy érzi meg, azonnal megmozdul. Olyan, mint egy tökéletesen működő kis radar, abszolút rám van hangolódva, nagyon érzi, milyen kedvem, hangulatom van, imádom! A medencecsontomat legszívesebben jó pár centire arrébb rúgdalná, és az sem tetszik neki, hogy a bordáim és a veséim néha útját állják a mozgásának. Ilyenkor tesz róla, hogy megbosszulja mindezt. Ja, a hólyagomat továbbra is szereti....nyomkodni....
• December vége óta elkezdtem vizesedni. Nem ítélem vészesnek eddig (az orvos se), leginkább a kezeimet, ujjaimat érinti sajnos a dagadás, reggelre olyan, mintha betonból lenne mindenem csuklóig. A bokáim, lábaim szinte semennyire se érintettek (tudom, majd lesznek), ugyanazokat a cipőket, csizmákat, zoknikat hordom.
• Hihetetlenül fáradékony lettem viszont. Lehet, a vérképem se olyan tökéletes már (jövő héten kiderül), de pl menet közben nem tudok telefonálni, mert lihegek és a túlsó végén lévő beszélgetőpartner csak a fújtatásomat hallja. Elkeserítő, de így van.
• És végül babás hírek: Már csak Dorina baba van Dani előtt, a kiscsajnak viszont esze ágában sincs előbújni, pedig ő már lassan túlhordott baba lesz. Halvány jelét se adja annak, hogy készülődne, bezzeg anyukája és apukája...akik legszívesebben már ma kiszednék :D Más: fent vagyok egy márciusi babás fórumon és ott ma hajnalban megszületett az első bébi. A kislánynak, akit Zsófinak hívnak, nem voltak sajnos jó értékei az anyukája pocakjában, ezért az orvosok császármetszéssel a világra segítették, 43 centivel, 1200 grammal és óriási hanggal született meg. Önállóan lélegzik, már pisilt is egyedül és minden jel arra utal, hogy itt kint hamarabb fog fejlődni, mint odabent.

És végül pár fotó:

Apa és Laci szórakoztatják Lacibabát szilveszterkor, aki nagyon élvezte az estét, halkan megjegyzem, szerintem jobban is bírta, mint én :) Neki egyébként hamarosan, augusztusban kistesója születik!!! Addigis rajta gyakorlatoztunk, amit ő nem bánt.

A Dani-sarok, Anya kidobált kórházi cuccaival, amik azóta katonás rendben állnak a táskákban. Plusz velük együtt még vagy 5 kiló más egyéb holmi is. Jóvannnna....

A Dani-szekrény. Miután rájöttünk, hogy Dániel úrnak több ruhája van, mint nekünk kettőnknek együtt, kértünk a Nagypapájától egy szép kis pelenkázó szekrényt, ami el is készült már. Szépen kimostam, összeraktam a kisruhákat méretek szerint, alul vannak az alvós, fürdős dolgai. Ja, azóta bővült még pár új ruhával a kisfiú készlete, de reméljük, majd nyáron bemutatja őket a nagyérdeműnek.