Szerdán voltam az utolsó kötelező vérvételen, előtte pedig ismét adtam "mintát" Lacinak az urológián. Szerencsére semmi, pedig az utóbbi napokban paranoiásan elkezdtem ragaszkodni ahhoz, hogy újra előjött a nyavajám. Laci kétszer, kétféleképpen is megnézte...azt hiszem a szülés után vmi giga ajándékot fogok neki venni, hogy ezt kibírta, tudom én is, hogy nem vagyok egy könnyű eset.

Az akkor pár napja tartó keményedések és kisebb fájások azonban arra késztettek, hogy a dokimmal is konzultáljak (csak jövő szerdán van nála hivatalos időpontom), így felmentünk még a nőgyógyászatra is, hátha elcsípem. A recepciós hölgy - miután majdnem 10 percet álltam előtte - nagyon lassan írogatott valamit, és érdekes módon csak akkor vett észre, mikor kijött a főnővér a szobájából, a jó isten áldja meg érte, mert különben a többi beteggel együtt még most is ott állnék. Kiderült, a mi doktorunk a terhesgondozóban van épp, ide, vagyis a kórházba csak kettő után jön. No, gondoltam nem baj, hát a vérvételre úgyis oda megyek.... Közben még beugrottunk a munkahelyemre, vittem palacsintát a szegény éhenkórászoknak :-), nagyon örültek neki, majd elmentünk a bababoltba még venni ezt-azt.

Így lett Dániel úrnak extra aranyos pihenőszéke, (természetesen béka-, Apa kedvéért: Fradi-zöld), digitális lázmérője, kapott egy kék macis puha alvós rongyot is, anyukája pedig végleg felkészült minden földi jóra, kapott gát- és aranyér nyugtató zselés párnát (ezt nem lehet olyan cuki jelzőkkel illetni mint a többit), eldobható papír bugyikat (szegény csaj, azt mondja, nekem tuti jó az M-es méret. Azért mondtam neki, pakoljon csak be egy L-eset is), meg egy szoptatós melltartót, minél több, annál jobb címszóval.

Szóval, ezekkel felpakolva mentünk a terhesgondozóba, ahol megcsapoltak 2 kis üvegcsével - mit mondjak, annyira belejöttem már a vérvételbe, hogy meg se kottyan -, majd lesben álltam a rendelő bejáratával szemben. Sikerült is elkapnom a doktor urat, aki épp ebédelni indult, de mondta, ha megvárom, megnéz. Én ne várnám???? Szerintem titkon tudta ezt ő is.... Szegény Apa is ott dekkolt velem együtt, néha beleolvasgatott a hozott könyvébe, de túl jó kedve nem volt, mivel fejfájással ébredt, nekem meg lelkiismeret-furdalásom lett, hogy kénytelen mindig engem kísérgetni. Hát, nem az ígért időn belül, de visszajött a megmentőm, bár bevallom, megvártam, míg a sorszámosokat megvizsgálta, nem akartam magánbetegként bepofátlankodni senki elé se, bár többen felajánlották, hogy menjek csak. Ez az én kis lelkemet nyugtatta meg, végülis én nem ide járok, szegények meg ott ültek egész nap akkor már.

Előadtam minden panaszomat, volt vizsgálat, majd megállapította, hogy totál zárt a méhszáj, örüljek neki, ha nem fogom túlhordani Danit......na, erre néztem egy nagyot, én ugyanis szentül meg voltam győződve róla, hogy a gyerek félig kint van már a sok görcs miatt. Miután sok orvos van a környezetemben arra azért rájöttem, sose szabad nekik elmondani a saját diagnózisunkat, mert azon csak felhúzzák magukat, így én is bölcsen hallgattam a gondolataimról. :D Kaptam új magnéziumot, de azzal a feltétellel, hogy a 35. héten abbahagyom, mert akkor az életben nem lesznek olyan fájásaim, amik elindítanák a szülést, na, ettől viszont bepánikoltam!!!! Arról is felvilágosított, hogy Dani most van az extra növekedési fázisában, és valószínű ettől is fáj jobban mindenem, mivel rengeteget híznak a babák a 33-34. héten, és ha a kisfiam úgy dönt, hogy a 36. héten jönni akar, akkor a mi dokink nem fogja ezt megakadályozni. Jááááááááááj, na ezt nem akarom. Jó, a 41. hetet se szeretném kivárni, egyébként meg szerintem senkit nem érdekel, én mit akarok, Dani akkor bújik elő, amikor ő jónak látja, bár van egy közösen megdumált időpontunk, remélem nem felejti el :-)

Nos, azóta jobban alszom, nem pánikolok a kisebb keményedésektől, igaz, jóval kevesebbszer fordulnak elő, hála az új magnézium készítménynek, lehet, már a kezdetektől is ezt kellett volna szednem, és nem csak a töredék ára miatt.

Ami még azóta történt:

- extra béna lettem mindenben. Minden kiesik a kezemből, a tegnapi süti-sütésem pedig a katasztrófával volt egyenlő. Maga a brownie-m tökéletes lett, viszont a csokis alapot félig ráöntöttem a szekrényből vadiújan kivett pulóveremre, ezt tetéztem azzal, hogy a sütőt tizedszerre tudtam begyújtani, majd a vaníliaöntethez (jelzem, nehézségi szintje vetekszik egy puding elkészítésével) kiöntött tejet folyamatos (!!!) kevergetés mellett sikerült úgy leégetnem, hogy bűzlött az egész lakás és extra sz...r lett maga az öntet is.

- ettől tiszta depis lettem, és valószínű ez volt az oka annak is, hogy az esti grapefruit összes levét sikerült a dekoltázsomba borítanom, ez volt a második, szekrényből újonnan kivett pólóm.

- azt, hogy a tegnap esti földrengést mi miért nem éreztük, nem tudom....ennek okát még kutatom.....lehet a brownie volt itt is a hibás :-)