A múltkori doki-látogatás óta jól vagyok, eldöntöttem, már csak egyszer, a 34. heti vérvétel eredményével megyek el a védőnőhöz és utána nagyon-nagyon remélem, csak akkor látom újra, amikor Dani már itthon lesz velünk. Akkor úgysem ússzuk meg az újabb látogatást, de addigra már nem fog legalább szekírozni semmivel. Az óránkénti vérnyomás-mérést orvosi utasításra abbahagytam, már csak reggel és este mérem, de hála istennek (lekopogom) rendben van. Csütörtökön bementem a terhesgondozóba különböző papírokért, egyrészt adós dolgok miatt, másrészt jövő héten intézzük az apasági nyilatkozatot és ehhez kellett igazolás Dani fogantatásának és születésének várható időpontjáról. /mindig mosolygok egyébként, mert nem is akkor fogant, de mindegy, ezek részletkérdések és elég, ha anyuka tudja ;-) / Az anyakönyvi hivatalba fogunk bemenni, eddig mindenki mást mesélt a procedúráról, van, aki kifejezetten ünnepélyesnek találta, van, aki pedig egy rutin jegyzőkönyv felvételnek írta le, kíváncsi vagyok. Mindenképp kell a papír, hogy Dani az apukája nevét kapja, mivel nem vagyunk összeházasodva és ezzel a nyilatkozattal kell mennünk a szülőszobára is.

Ma Apu áthozta a pelenkázó kisszekrényt, amit ő maga csinált, nagyon jó lett, van benne bőven hely a kis ruháknak és egyebeknek - megjegyzem, Dániel úrnak több ruhája van lassan, mint nekünk kettőnknek együttvéve - úgyhogy lassan elkezdek bepakolni, mert egyre több mosott kis szerkó lapul itt-ott.

Szintén a mai nap történése volt, hogy elmentünk az utolsó szülésfelkészítő előadásra, amit pont a mi doktor bácsink tartott :-) Hát, nem csalódtam benne most sem, ugyanolyan felkészült, higgadt és alapos volt, mint a rendelésén. Összeszedte, mikor kell a kórházba indulni, mik a szülés jelei, mire készüljünk, és mutatott képeket konkrétan egy szülésről is. Már az elején elmondta, hogy lesznek ilyen fotók, így aki nem bírja, ne is nézze, vagy menjen ki. Ezeknél a képkockáknál nem is volt gond, egy apuka azonban a vákuumos szülés ábrájánál (nem is fotó volt, csak egy szakkönyvből vett ábra) olyannyira "kiakadt", hogy szegény kirohant pár percre. Apa egy hőőőőős volt, ő bírta és bár nem szeretne majd live ott állni, azért igenis végignézte, le a kalappal előtte. Egyébként persze én sem láttam még így egy kisbaba világra jöttét. Az első pillanatok annyira nem voltak véresek, az utolsók pedig már szerintem egy nőt sem érdekelnek, mivel addigra ott volt a kis lila baba :))) Ja, és Apa teljesen fel van készülve, legalábbis ruházatilag, ugyanis megvettük neki az apás szettet, csak ebben lehet bejönni a szülőszobára. A szerdai látogatásra is vettünk ruhákat, mondjuk csak L-es méretben volt, kíváncsi vagyok hányszor ér körbe rajtam a köpeny, de lehet, csalódok és még szűk is lesz :P

Dani az egész előadást végig tornázta, hihetetlen mutatványokat képes előadni, sokszor szinte fáj, ahogy a kis könyökét, vagy térdét végighúzza bennem, ilyenkor komolyan olyan érzésem van, mintha egy perc múlva kilyukadna valahol a hasam és kijönne a gyerek. Na persze, vacsora után csend van és nyugalom, plusz még a kakaó képes ilyen csodákra, így aztán ezt a csodafegyvert néha-néha extrán bevetem, de ezek a szüléses előadások mindig beleestek a legnagyobb helyezkedés-etapokba.

Az éjszakai NEM-alvásokról már nem is írok, és tényleg, legtöbbször nem Dani miatt, hanem a saját bálnaságom akadályoz a forgolódásban, felkelésben, helyezkedésben. Az izületeim pedig olyannyira ropognak, mintha 80 éves lennék, néha a bal lábam nem bír el, az ujjaim zsibbadnak a vizesedés miatt, recseg az összes csigolyám.....de most már inkább poénosan próbálom felfogni a dolgokat, mi mást tehetnék.....