Már másodszor fordul elő az elmúlt hetekben, hogy az infarktus határára kerülök. Nem tudom, mit vétettem, hogy egy ilyen kétbalkezes, idióta védőnőt fogtam ki körzetileg, de esküszöm, ha rajta múlt volna, már kétszer is megszültem volna.

Ma elmentem újra a terhesgondozóba, hogy meghosszabbítsák a táppénzes papíromat és ha már ugye ott járok, akkor vittem vizeletet is ellenőriztetni (verem a fejem a falba, hogy miért nem Lacihoz mentem egyből az urológiára???) a védőnőhöz, aki nagy kémiázás után közölte, 3 +-os fehérje van a vizeletemben, és ugye ő megmondta, hogy a múltkori magas vérnyomás is, meg a kézzsibbadásos vizesedés is a toxémia miatt van. Hát, hirtelen azt sem tudtam, hogy bőgjek, vagy csapkodjak-e dühömben, félelmemben, aggódásomban, mert hát átszaladt a fejemen minden elképzelhető rossz. Azt se tudom, hogy tántorogtam ki a rendelőből, egyből hívtam az orvosomat, hogy mi újság, mi a teendő. Szokásos higgadt hangján közölte, semmi gond, no para (köszi), menjek be a szülészetre, és ott kérjek újabb ellenőrzést. Valahogy hazabuszoztam, mondtam Apának mi van, irány a kórház. Próbáltam valamit enni, de olyannyira nem volt étvágyam, hogy inkább hagytam az egészet. Mindenféle cucc nélkül indultunk el, gondoltam, ha lesz valami, majd írok egy listát, mire van szükségem, aztán lesz ami lesz. Hát, a szülészet bejáratánál már síkidegre spannoltam magam, mindenki zöld ruhában, mindenhonnan gyereksírás, persze én ugye mit láttam meg először??? Kisbabákat inkubátorban. No comment.

A bejáratnál megállítottam egy szülésznőt, elmondtam a panaszomat, majd mosolyogva kérdezte: Akkor Ön az, akit a Stummer doktor úr bejelentett, hogy jön? Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hogy ilyen rendes volt, mondtam, én leszek az. Bevitt egy vizsgálóba, adott egy kis poharat, elmondta hogy kell mindig mintát adni, és kérdezte, így viszek-e vizeletet a védőnőhöz? Mondom nem, mert sose említette, hogy így kéne. Már láttam rajta, hogy néz nagy szemekkel, ezt miért nem magyarázták el nekem. Megvárt a wc előtt, közben folyamatosan szóval tartott, hogy nyugodjak meg, meséljek kicsit magamról, beszélgettünk a vesetágulatomról is, arról is elmondta a tudnivalókat, aztán nagy nehezen kikeveredtem a mintával. Oda se mertem nézni, miközben ellenőrizte, csak azt vettem észre, hogy megfogta a kezem és az orrom alá tartotta a kémcsövet, miszerint : "Ebben nincs semmi".

Szerintem tuti látta rajtam, hogy nem hiszem el, így megcsinálta még egyszer a kontroll anyaggal és közben magyarázgatta, hogy ha lenne benne fehérje, akkor tejfehérnek kellene lenni a mintának, de ez tiszta. Én meg csak nagy bamba szemekkel néztem, hogy akkor már megint mi a jó búbánatot keresek itt, aztán rájöttem, hogy én ezt hangosan ki is mondtam, mire ő elkezdett nevetni, hogy "háááááát...jól magára ijesztettek". Na, akkor meg elpattant bennem az ideg, hogy másodszor játssza el velem a védőnőm ezt a cirkuszt, elmond mindenféle ödémásnak...újabb nevetés. Kérdezi a szülésznő: "Látott már maga ödémás terhes nőt?" Én: "Nem." Ő: "Hát maga nagyon nem az. Majd ha a szemét se tudja kinyitni a vizesedéstől, akkor lehet mondani, hogy ödémája van" Közben még egy stick-kel is megnézte, az se mutatott ki semmit, és közben elmesélte, minden nap jönnek be védőnői túlkapások miatt kismamák a kórházba, akiket küldenek is haza, mert semmit nem találnak náluk. Volt olyan eset, hogy a védőnő egy színskálával arrébb tolta a papírcsíkot, ami így persze mindenhol fals értéket mutatott, majd beírta a kiskönyvbe, hogy a vértől elkezdve nitrit, fehérje, cukor, minden van a vizeletben, a kórházban meg kiderült, semmi nincs, csak jól kellene leolvasni azt a nyamvadt csíkot.

Ennyivel persze nem úsztam meg, mert a protokoll szerint látnia kell orvosnak is, így mentem a szülőszobai felvételi irodába. (előny: mire odakerülök, tuti kiismerem magam) Megmérték a vérnyomásom, ami érdekes módon, még a stressz ellenére se lett annyi, mint amennyit a védőnő méricskélt (nem is értem), majd adtak egy lázmérőt is, persze az is normális lett: 36,7. Bejött az ügyeletes orvos is, ismertem már a terhesgondozóból és anno nem volt jó véleményem róla, de most...nem tudom, amiatt-e, hogy a saját orvosom odatelefonált neki, vagy amúgy is, csak pozitívumot tudok mondani róla. Megvizsgált, mondta, hogy a méhszáj teljesen zárt, meghallgatta Dani szívhangját is, az is tökéletes lett, megmérte a hasamat, az is rendben volt. Mondta, sajnos ennyivel még mindig nem úszom meg, kontroll NST-t csinálnak. Na, mondom, más csak a 38. héttől esik át ilyeneken, én meg a terhességem végére olyan tapasztalt leszek, hogy a szülés kivételével újat mutatni/mondani nem fognak tudni. Megtanultam, hogyan kell nyomkodni, ha mozog Dani, aki persze aludt az elején, de a szülésznő jól megnyomkodta, ami ugye meg nem tetszett neki, így csúcsgörbét produkált, 10ből 10 pontosat. Egy 6 ágyas kórterembe tettek, egy lány feküdt bent, aki elmesélte, hogy neki kinyílt a méhszája, pontosan annyi idős terhes volt, mint én. Sajnáltam szegényt, de hát azt mondta, így sokkal biztonságosabb, na mondom, ezt megértem. Hozzá is sokszor odament a szülésznő, aki velem foglalkozott, megnézte, hogy van, kérdezgette, tudott-e aludni, én meg ámultam és bámultam, hogy ha minden szülésznő ilyen kedves, aranyos, akkor nekem igazából baromira mindegy, kihez kerülök majd.

Az NST után még egyszer megmérték a vérnyomásom, az is jó lett, aztán otthagytak, hogy hozzák a papírokat. Közben bejött egy asszisztens pakolgatni, szegény háromszor kért bocsánatot, hogy zörög mellettem, mondtam neki, nehogy zavartassa magát, már csak várakozok, de amúgy sem zavar. Kaptam zárójelentést, a szülésznő összahajtogatta minden papíromat, felsegített a székről, és azzal engedett el, hogy nyugodjak meg, de ha bármilyen gondom lenne, menjek csak ellenőriztetni, de most irány haza és aludjam ki magam.

Összegzés:

1. a védőnőmnek a legközelebbi alkalommal megmondom, hogy másodszor kaptam majdnem szívinfarktust miatta, és a téves kijelentései miatt. És nem, baromira nem érdekel, hogy ő lesz a védőnőnk később is, felháborítónak tartom, hogy beteget kreál belőlem mindig, ami nem gond, csak a gyerekemre ugyanígy átragad a stressz, ha az anyja minden héten aggódik egy idióta miatt.
2. Le a kalappal a győri kórház szülészete előtt, amit ma produkáltak....szóhoz se jutottam. Iszonyatosan sokat segítettek azalatt a másfél óra alatt, szakmailag, emberileg topkategória volt.
3. Áldom a sorsot, hogy ilyen orvosom van...nem is tudok ehhez több mindent hozzáfűzni.