Dániel legújabb szava, amivel egyben apját becézgeti: apusziiii. Fogalmunk sincs, honnan vette ezt, mert soha nem hívtuk így Apát, aki persze olvadozik a gyönyörűségtől, én meg pukkadozom, mert én mindig csak akkor vagyok megszólítva, ha valamit nagyon akar, de nem ér el, vagy hiszti van, mert nem engedek valamit és ilyenkor egy hosszan elnyújtott anyanyaaaaaa-ban ki is merül a dolog. Á, lehet igaza lesz a védőnőnek, aki szerint másfél évesen majd Apa lesz a király....

A bimm-bamm szó is változott az utóbbi napokban és nemes egyszerűséggel bammbi lett belőle, végülis nézőpont kérdése ugye. Bekerült a repertoárba a pápá, amit nagyon szakszerűen integetéskor mond, az viszont más kérdés, hogy amikor kérjük, doszt sem csinálja :-) Ma reggel mentünk a boltba, mindannyian öltöztünk, Dániel pedig ekkor szólalt meg, hogy pápá és lelkesen integetett. Szerintem imádott apusziiii öltözése váltotta mindezt ki belőle, mert reggelente mindig ott állunk, ha indul munkába, de még egyszer mondom, akkor sosem integet. A bevásárlóközpontban is előadta tudományát a mögöttünk álló néni legnagyobb örömére. A kassza mellett egy kisebb plakát volt kifüggesztve az áruház dolgozóival, akik integettek a képen és megköszönték a vásárlást. Nos, Dániel udvariasan visszaintegetett nekik hangosan pápápápázva :-)))))

Le sem tudnám egyébként írni, annyi szót utánoz és legtöbbször jókor is használja őket, be nem áll a szája, szerintem nem lesz egy csendes, elülős gyerek. Na, kire ütött ebben? ;-)