Kicsit elmaradtam az írással, de a fotók remélem kárpótoltak mindenkit. Túl vagyunk a nagy családi ünnepléseken Lipcsében és itthon is, egy majdnem 9 órás hazautazáson és még sorolhatnám....

Németországban csak hármasban ünnepeltünk, de jól sikerült a nagy nap. Dániel már akkor furán nézett ránk, amikor 28-án ketten mentünk a kiságyához felköszönteni, az akkor már 1 éves és 3 órás :D nagyfiút. Egész nap pörgött, eleven volt, mintha érezte volna, hogy valami van a levegőben, estére így jól kifáradt, azt hittük, sírásba és nyűglődésbe fog torkollni a családi idill, de szerencsére a lufik megmentették a helyzetet. A tortából - ami kicsit összelapult, de legalább ronda volt :-) és finom, krémes - annyit érzékelt, hogy végre kapott egy nagy halom kenhető "valamit", amit büntetlenül maszatolhat, ja és égett rajta valami fura izé, amihez nem szabadott nyúlni, amíg el nem fújtuk. Meghallgatta Halász Judit néni Boldog születésnapot című slágerét - köszönjük Zsuzsi nagynéninek a rajzfilmes, szupercuki verziót - majd elviharzott lufikat kergetni. Ajándékunk sajnos nem volt, mivel minden itthon várta, de szerintem nem is várt semmit. Jövőre ilyet úgysem tudunk majd eljátszani, az utána következő években meg még inkább nem. Az utazást szokás szerint ő bírta a legjobban, egyrészt azért, mert majdnem végig aludt, vagy legalábbis szendergett és nézegetett, másrészt olyan kényelmes ülése van. hogy élmény benne utazni, mi meg teljesen elmacskásodva dőltünk hol erre, hol arra. Egy cseh Mekiben ebédeltünk, ahol ismételten rádöbbentem, hogy Dániel kinőtt az üveges babakaják és pürék világából, mert becsókolt egy kis adag lesótalanított (na, ezt a szót hogy is kell írni???) krumplit és négy darab Chicken McNuggets-et panír nélkül, kiszolgálta magát a vízével, benyomta a gyümölcspüréjét, majd várta, hogy újra zötyögjön az autó a feneke alatt. A mi ételeink már nem csak hogy érdeklik, hanem sokkal, de sokkal szívesebben eszi őket, mint a sajátját. Csináltunk neki rántottát is, amit 1 éves kor után szabad elkezdeni a tojásfehérje allergizáló hatása miatt, de nem, neki az apja felturbósított lecsója kellett, sokszor kap halat példál, amit nagyon szeret, de a chilis bab (nem csípősen és egész bab nélkül természetesen) jobban csúszik....hát, mit mondjak.... Nem kap fűszeres és nagyon cukros ételeket, de azért bele-bele kóstol a reggeli tejszeletembe, krémtúrómba, a múltkor nekem kb. 3 kanál maradt a natúr túrós desszertből, mert Dániel addig-addig járkált vissza nassolni, hogy elfogyott...így jártam. Ma volt itt épp a védőnő, felvette az 1 éves státuszt, holnap pedig mehetünk a dokinőhöz is mázsálásra, mérésre.

Kissrác szenzációsan dumál, szokásos "esz? esz?" kérdése mellett szinte meg tudja mutatni az összes testrészét (fej, szem, orr, száj, fül, láb, poci, kukac :-))), kéz) bár ezek közül csak a lábát nevezi meg (áááb). Szókincsébe bekerült a busz szó is, valami elképesztő módon imádja őket a brümm-brümm autók mellett, minden séta alkalmával meg kell állnunk a buszmegálló előtt és csodálnunk kell a monstrumokat. Ha mi épp nem figyelünk, akkor gesztikulálva próbálja felhívni a figyelmünket az egyedi és megismételhetetlen eseményre, a busz érkeztére. Tegnap megkapta élete első cipőcskéjét, 18-as méretű a "hatalmas" lábbeli. Tudom, más gyereknek már alig pár hónapos korában is adnak cipőt a lábára, nekem több ortopéd orvos és a védőnő is azt mondta, hogy a szobában szigorúan zokniban (csúszásgátlóval ellátva) szabad lennie a gyereknek addig, amíg stabilan, egyedül nem tud menni, mert így alakul ki az egészséges lábboltozat és nem lesz akkora valószínűséggel lúdtalpas a gyerek. Ha meg még nem tud járni önállóan, akkor kintre minek...így aztán Daninak az anorákja egyberészes volt, probláma megoldva. A másik probléma nála az volt, hogy amíg nem tanult meg jól járni, karom szerűen behajlította a kis lábujjait, tehát próbálkozhattunk mi akármilyen cipő ráadásával, lehetetlen volt ráadni. Igaza volt a védőnőnek, azt mondta korábban, majd alakul ez is és csak tavasszal vegyünk cipőt, hát így is lett. Többen ajánlották egyébként a boltot, ahol végük kikötöttünk és bár olcsónak nem mondanám, meg vagyunk elégedve a miniatűr cipővel, jól tartja a lábát (tépőzáras), könnyű és nem utolsó sorban - mert hogy ez is számít! :-) - igazi pasis színekben pompázik!