Visszatértünk Lipcsébe, sajnos véget értek otthon töltött napjaink. Kicsit el voltam keseredve, bevallom, most valahogy nehezebb volt megint otthagyni mindent, pakolni, végigzötyögni a 9 órás utat, a fene sem tudja, miért. Dani ezúttal nem sokat aludt az autóban, ettől függetlenül nem volt nyűgös, talán egyszer lett elege az út vége felé, de ezt meg tudtuk érteni. Ismét megálltunk egy cseh Mekiben, begyűjtöttünk egy újabb jó kis kávéscsészét, Dániel udvarolt két cseh lánynak (apja szerint autókban jobb ízlése van a gyereknek /még/ mint nőkben), folyamatosan "lebuszozta" a kamionokat és immáron cipővel rendelkező kispasiként rótta a köröket - szigorúan kézenfogva - a benzinkutakon. Itt bizonyosodtunk meg róla, hogy a gyerek valamiféle úton-módon tisztában van a kocsik értékével :-))), csak az Audik, Porschék (egy kúton vagy 3 is állt) és BMW-k érdekelték, azok közül is az újabbak. Én sok sikert kívántam neki álmai eléréséhez, mi majd egy mecsi formájában járulunk hozzá jó ízlésének megtartásához.
A lakásba belépve vártuk a hatást, hogy majd sírás lesz, de nem lett, egyből ment a nappaliba, leült a szőnyegre és előkotorta az itthagyott kisvonatot és csodák csodájára egy szülinapi lufi is előkerült az ágyából, ugyanolyan állapotban, mint ahogy itthagytuk. Egy szörvájver léggömb. Hála a jó égnek most már végre itt is tavasz van, pénteken például 20 fok volt, így Dániel nem kapott sálat a nyaka köré és a nagy füles sapkát is lecseréltük egy sokkal menőbb tavaszira. Végtelenül hálás volt. Csak hogy megint dicsekedjek, a fiammal teljes mértékben lehet kommunikálni, ha mondom neki, hogy jöjjön, mert öltözünk, megyünk sétálni, akkor fogja magát, kicammog az előszobába, kicsit meglöködi a babakocsit, hogy akkor jól értette-e, majd fogja a cipőjét (imádja őket!!!), behozza a szobába és öltözünk. Tudja, hogy a cipők a lábára, a zoknira valók, próbálkozik a felvétellel is, de hát ez még ugye nem megy, ellenben a pulóverekbe nagyon szépen belebújtatja a kezeit, segít, a harisnya felhúzásához felemeli mindkét lábát és így tovább, nagyon büszke vagyok rá. Nyilván ezeket minden vele egykorú kisgyerek megcsinálja, de hihetetlen látni, ahogy egy magatehetlenül fekvő kisbabából alig egy év alatt egy értelmes gyerek lesz, aki csomó mindent megért, igaz, néha szelektív hallással és rettentő erős akarattal rendelkezik. Külön posztot érdemelne, mennyire igaz, hogy saját gyerekeink tükröt állítanak nekünk, az akaratosságában számtalanszor magamra ismerek és sokszor elborzadva figyelem és csapok a homlokomra, miszerint basszus, én dettó ugyanilyen vagyok. Dániel mindent kipróbál, nagyon merész, és ha valami nem úgy sikerül neki, ahogy elgondolta, jóóól felhúzza magát. Van, hogy napokig nem csinálja meg még egyszer, kerülgeti a dolgot, nézegeti, aztán egy adott pillanatban újra próbálkozik, általában sikerrel. Majd ezután fogja és hagyja a fenébe az egészet, miután megvolt a sikerélmény már nem olyan érdekes az adott játék vagy tevékenység. Nagyon kevés olyan játéka van egyébként, amikhez tényleg szívből kötődne, már most világosan látszik, hogy a logikai játékok, építőkockák, autók a favoritok. A védőnő szerint tipikus fiú módjára játszik, ők állítólag először a földhöz vágják a legtöbb játékot, megnézik szétesik-e, ha igen, mi van benne, szerelhető-e, vannak-e kisebb darabjai, míg a lányok mindig az egészet nézik meg először, nem túlzottan érdekli őket a dolog működése és úgy használják a játékokat, ahogy kell.

Beszéd terén csak pár változás van, megtanulta a bimm-bamm kifejezést, bár akad alkalom gyakorolni, hiszen a szomszédunkban van egy templom. Az órákat minden formában felismeri, ma például mutatott nekem az autóból egyet, tikk-tikk felkiáltással. Jó, tudom, tikk-takk lenne, de Dánielnek a "takk" nem tetszik, így a másikat kettőzi :P Nagyon szeret utánozni is, ma meglátta, hogy mosom a fogam, erre elővette a kis fogkeféjét a lenti tartójából és ő is lelkesen mosta mind a hat szemet! Bármilyen grimaszt képes vágni, mostanában a nyelvét öltögeti és fogdossa, mert ez is egy olyan testrész többek között, amit alaposabban szeretne szemügyre venni, csak hát ugye anatómiailag ez kivitelezhetetlen az ő legnagyobb bánatára. Képes nagyon kedvesen kifejezni a szeretetét, ragaszkodását, számtalanszor bújik hozzám csak úgy fél percre, aztán megy is tovább, de próbál a védelmemre is kelni :-) Ma reggel odahoztuk magunkhoz az ágyba és a peluscsere, felöltözés után Apa elkezdett engem csikizni én meg nagyokat nevettem. Dániel egy ideig csak ült mellettem, figyelt, aztán odabújt szorosan hozzám, próbált megmenteni, alig tudtam megmagyarázni neki, hogy ez vicces dolog és anya csak nevet, nincs semmi baj. Örülnék neki, ha továbbra is ilyen empatikus kissrác maradna.

Holnap teszek fel képeket, ma ugyanis a hatalmas lipcsei állatkertben voltunk a gyönyörű, szinte nyáriasan meleg időben és sok-sok élménnyel, na meg egy plüss pingvinnel gazdagodtunk.