...ezt pedig mi jól meg is ünnepeltük tegnap!
Bevallom, nincs kis családom, de a tegnapi 60 fős összejövetel elején még én is zavarba jöttem kicsit, nyilván köszönhető ez annak is, hogy legutóbb ezekkel az emberekkel akkor találkoztam, amikor Ausztráliából hazajöttünk, ergó Dániel még embrionális korszakában lebegett bennem. Lényeg a lényeg, régen volt az már és egy-két gyakrabban emlegetett rokon vagy ismerős neve még úgy-ahogy beugrott, na de az, hogy ki mondta például, hogy tegezzem....bakkkkker....nagyon szégyelltem magam, de egyre rosszabb az arcmemóriám is (nemhogy a név!!!). Dániel eleinte nagyon meg volt szeppenve, sírt is kicsit a rengeteg ember láttán, de aztán, ahogy a fotók is bizonyítják, belejött a dologba. Elsőként a székek masniját fedezte fel, ami aztán valahogy mégsem jött be neki, így körbejárta többször is az egész éttermet, először szigorúan az én kezemet fogva, majd kis idő elteltével én már csak arra kellettem, hogy néha-néha rám pillantson, megvagyok-e.
Egyébként kifogástalanul viselkedett, csendben volt, nem volt hiszti - talán egy kisebb, de azt időben leszereltük - bár ez kétségkívül Zsuzsinak is köszönhető, aki egy csúcsszuper busszal lepte meg a nagy happening előtt, aminek ha kinyitjuk az ajtaját, még villog is a teteje. Na, így el volt intézve, hogy a Nagypapa beszédét semmi nem zavarta meg, igaz, a harmadik köszöntő felénél felhangzott egy kis brümmögés, de szinte senki nem vette észre :-) Az új csuka is jól bírta a strapát, egyre ügyesebb benne Dániel és érdekes módon eszébe se jut levenni soha, pedig pár hónapja elképzelhetetlennek tartottam, hogy a gyerekre valaha is cipő kerül :P
Nagypapinak még egyszer is boldog szülinapot kívánunk, várjuk a következő bulit!!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése