Megvolt a dokis ellenőrzés is, kicsit felemásra sikeredett. Köztudottan nem rajongok a körzetinkért, szerintem az évek alatt belefáradt, belefásult a munkájába - ami elismerem, hogy nem lehet mindig egy leányálom - és olyan unott pofával, egykedvűen, mogorván lát neki a vizsgálatnak, hogy még a szülők is elsírják magukat. Dániel most már abszolút különbséget tesz számára szimpatikus és nem szimpatikus emberek között, szóval nem hiszem, hogy az orvosi rendelő, vagy a fehér köpeny váltotta ki belőle a sírást, hiszen Lipcsében kétszer is jártunk doktor néninél és mindkétszer mosolyogva üdvözölte az orvost (ahogy tegnap a védőnőnél se volt gond), hozzáteszem, ő is másképp közelített felé. És a közelítést itt most akár szó szerint is lehet venni, hiszen a kinti doki először köszönt neki(!), kicsit közelebb jött, megsimogatta a fejét, megmutatta rajtam, hogy mit fog csinálni vele és csak ezek után látott neki a vizsgálatnak. Na itthon ugye megint mi volt, puff, lefektette szegényemet a vizsgálóasztalra, egyből nyomkodta, lefogta, hát....nem csodálkoztam a reakción.
Lényeg a lényeg, Dániel a több heti éhségsztrájk ellenére rekord mennyiséget hízott, így 9200 grammal zárta első életévét (nem egy díjbírkózó Michelin-baba alkat, de annyi gond legyen) és a tankönyvi 25 centit nőtte, 51-ről indult és 76 lett :-)
Ezzel elveszítettem az Apával tegnap kötött fogadásomat, ő azt mondta a gyerek tuti 9 felett van én viszont állítottam hogy az nem létezik, de nem baj, örülünk, veszíteni tudni kell :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése