Állatkerti útmutató :-)

A első itteni tavaszi szombaton állatkertbe mentünk, ami nagyon jó programnak ígérkezett. Dániel jó sokat aludt délelőtt (két órát), így nyugodt szívvel vágtunk neki a kirándulásnak. Apa már kétszer volt, Dani még - szerintünk - kicsi hozzá, így maradtam én, mint fő haszonélvező :-) Imádom az állatkerteket, bár nem sokban voltam, legtöbbször az otthoniban, a pestit talán kétszer láttam, de az meg annyira nem fogott meg. Mostanra biztos szebb lett, majd egyszer oda is ellátogatunk.

Az üzemeltetők mindenre gondoltak, hatalmas parkolóház fogadja a látogatókat, ahol még a legzsúfoltabb napon is lehet helyet találni és nagyon könnyű átmenni az attrakcióhoz. (ha jól emlékszem óránként 1 euró a parkolási díj) A belépők se voltak horror árúak, Daniért meg ugye még sehol nem kell fizetni. Apa precízen hozott állatkerti térképet is, de aztán valahogy csak úgy nekivágtunk a rengetegnek, szó szerint, mert kismillóan voltak a jó időnek és a hétvégének köszönhetően. Elsőként a Gondwanaland-ba mentünk be, ami egy hatalmas üvegkupola alatt helyezkedik el és az őskontinens élővilágát, valamint a földtörténeti korokat próbálja bemutatni....nagyon autentikusan, 40 fokban és eszméletlen páratartalommal. Mindez kell is mondjuk, mert csodálatos növényzet tárul az ember szemei elé, olyan orchideák és nevüket-sem-tudom virágok, hogy csak lestem és szegény otthoni virágaimra gondoltam :-) Egy hatalmas folyót is kreáltak a kupola alá, amit egy ún. mocsárvidéken keresztül lehet megközelíteni, szenzációs, mert puha talajon kell bemenni (valami spec szőnyeg) és a lépteinkkor nagy cuppogások hallatszanak, mintha őskori lápos vidéken járnánk, közben pedig szúnyogdöngicsélés is hallatszik. Ha nem lett volna tömeg mögöttem, Danit a babakocsival együtt még egyszer végigtoltam volna (infantilis anyuka, hehe), mert az ő kocsija "adta ki" a legviccesebb hangot. Szóval viccet félretéve, le a kalappal a tervezők és kivitelezők előtt, fantasztikus élmény és ha Dániel nagyobb lesz, tuti visszajövünk még ide és befizetünk egy hajókázásra is, ami végigmegy a mesterséges folyón és a komodói varánuszokat szinte testközelből lehet megfigyelni. Más állatok is vannak persze rajtuk kívül, sok különleges hal és kétéltű, bennszülöttfalu és megszámlálhatatlan interaktív, a környezetbe teljesen illeszkedő tábla, amin a gyerekek megnézhetik Földünk kialakulását. Egyetlen gondom volt ezzel a résszel, hogy kicsit meggondolatlanul, nyakra-főre engedik be a látogatókat, ami nem biztos hogy szerencsés a 40 fokos, párás benti időben. Ehhez hozzá jön még az is, hogy sok a függőhíd, sötét barlang és keskeny utacska, ami igaz, nagyon szép és jó kaland, de ha valaki rosszul lesz, vagy valami történik, hát ott tuti tömegkatasztrófa alakul ki és agyontapossák egymást az emberek. Mi eléggé menekültünk kifelé, de sehol nem volt előbb kijárat, muszáj végigmenni az egész dzsungelen, ami meglehetősen nehéz volt a babakocsival a bámészkodó/fotózó emberek között. Ezután Ázsia következett, szerencsére a 3 elefánt legalább prezentálta magát, bár nagyon menekültek volna szegények kifelé, de zárva volt a házuk bejárata, így ott tengődtek. Dánielnek próbáltuk mutatni őket, a füle botját se mozdította rájuk....A tigrisek is ejtőztek, szerintem pont ebéd után értünk midenhova, de egyet azért én elcsíptem. A Gondwana beli tömegnyomorral aztán később minden olyan állatnál találkoztunk, akik előmerészkedtek, így például a zsiráfoknál, vagy a Pongoland-ban a majmoknál. A gorilla kicsit lekötötte Danit, nem tudta hova tenni, csak a banánnak örült, amit épp majszolt a majom :-))) Ami nagyon bejött a gyereknek, azok a flamingók és a kiskecskék voltak, a madarak szép színesek voltak és mozogtak, a kecskék pedig karnyújtásnyira voltak tőlünk és meg is lehetett őket simogatni, a többi állat abszolút hidegen hagyta. Nagy élmény volt még az akvárium is, minőségi ugrás volt ahhoz képest, hogy előtte a Tescoban nézegettük a pontyokat a zöld vízben. Itt aztán úszkáltak kis cápák, bohóchalak, csikóhalak, minden ami egy egy éves kisfiú szíve vágya. Az üvegre tapadva, tátott szájjal nézte az úszkáló halakat, szerintem órákig képes lett volna ott bent dekkolni.

Végül azért egy kis szuvenírt is kapott - mondjuk a 200 tonna plüssből elég nehezen tudtunk választani és külön megírhatnám, ahogy a gyerek a plüss kistigrisek kosarába fejjel előre beugrott - egy pingvin jött haza velünk, amin egyelőre a címke a legnagyobb attrakció és hangosan mondogatva kántálja neki, hogy hamm-hamm....mármint hogy a címke finom....áááááááááááá