Jena

Szombaton ellátogattunk régi egyetemi városomba, Jena-ba. Nagyon-nagyon örültem neki, mert régi vágyam volt újra látni és Lipcsétől csak 1 órányi autóútra van, szóval nem kellett sokat zötykölődnünk. Az első percekben még elég bizonytalan voltam, mi merre van, régen volt már no, amikor még én ilyen fiatal voltam :-) de aztán a sarki pékség láttán egyből tudtam, hol is vagyok pontosan és lám, megleltem azt az épületet, ahol nap mint nap megfordultam . Igaz, ma már a dékáni hivatal székel itt, de nem baj, azért egy fénykép erejéig odaálltam, elmorzsoltam egy kis könnycseppet (fogjuk rá az erős napsütésre) és így készült ez a fotó. Higgyétek el, ennél közelebbről nem kell engem senkinek sem látnia :P, bár most ismét fogytam pár kilót, de erről később.

Kis nosztalgiázásom után a belváros felé vettük az irányt és tettünk egy kellemes sétát. Nem nagy az egész város amúgy, szóval nehéz eltévedni, de érdemes nyitott szemmel járni, mert nincs olyan épület, ahová ne lenne kitéve egy tábla, miszerint itt egy híres ember élt ettől eddig és nem kis nevekre kell gondolni!

Dániellel sétálni egyébként már lassabb mutatvány mint eddig, a fiatalember rájött az önálló séta előnyeire és ki is követeli, hogy mehessen egyedül. Hát, így azért lényegesen nehezebben haladunk, ti. minden csatornafedőt, eldobott szemetet (:-S), csikket, kavicsot alaposan szemügyre vesz és állandó harc vele két lépést előre menni. Az egyik kis sétálóutcában azonban egy igazi élmény várt ránk, találtunk egy kiskutyát. Nem kóbor állatra kell gondolni, a gazdái egy kávézó előtt üldögéltek, ő pedig mellettük feküdt.

Persze egyből stop volt és lassan, óvatosan, anya háta mögött Dániel megközelítette a kutyust. Gazdája nagyon kedves volt, adott egy kis kutyakekszet, mivel a kis jószág kb. ugyanolyan félénk volt, mint a fiatalember, de a kaja illatára egyből megindult felénk. Bevallom, nem vagyok nagyon oda érte, hogy Dániel állatok szájában túrkáljon, de azt sem szeretném, hogy féljen tőlük, csak mert én jajongok mellette, szóval nincs para-anyuság. Eddig jól haladunk, semmitől nem fél :-) és ez a kutyás kaland is jól sikerült, különösen a kis barna folt keltette fel a figyelmét, jól meg is gyömöszölte szegény kutyát, aki türelmesen hagyta az egészet, utólag is köszönjük neki!


Itt pedig jól látszik, hogy a babakocsi-tolás remek dolog, de főleg a kerekek alaposabb vizsgálata, értsd, agyontapogatása a nyerő. Na, ettől inkább kapok agyabajt, mint a kutyasimogatástól, mivel az ujjszopi még mindig főszerepet játszik Dániel mindennapjaiban....Apukám szerint én virágföldet is ettem, szóval inkább maradjak csendben....öööööö

Így kell arisztokratikusan, kitartott kisujjal vizet inni a Mekiben :-)

A két torony :-)