Hát, ezt sokan mondogatták nekem, amikor a hasfájásra panaszkodtam, és mindig azt mondtam rá, hogy ugyan, mi a fene lehetne rosszabb egy keservesen panaszkodó, fájdalommal küzdő gyereknél. Mea culpa, valóban létezik ilyen. Úgy néz ki, a hasfájás egyik napról a másikra eltűnt, elfújta a szél, vagy nem is tudom, mi történt vele, előző nap még tekergett a gyerek, majd másnap se híre, se hamva nem volt, szopizhat óránként is, semmi....Ha valaki kérdezné, vagy érdekelné, mi segített, akkor erre azt a hülye, buta sablon szöveget tudnám csak és kizárólag benyomni, hogy az IDŐ. Még az activatorral voltam a legjobban megelégedve, szerintem jó kis bélflórát alakított ki Daninál, de aztán minden más totál felesleges volt. Előző héten már odáig jutottam, hogy bejelentettem hasi ultrahangra a gyereket, ahol tegnap voltunk, Kiss Adrienne doktor nőnél. Szerencsére - mondjuk sejtettem - semmit nem talált Daninál, aki újfent lelkesen vételezett szemre mindent, a monitortól ekezdve a doktornő gyűrűjéig, majd nagy mosolyokkal udvarolt ismét az asszisztensnek is. (Mondogatom is neki, hogy fiam, legyél csak orvos, azzal jól járunk :-), persze bíztatom, hogy ne épp aneszteziológus legyen, mert az még hálapénzt se kap) Szóval minden OK, igazából már nem akartam lemondani a vizsgálatot, pedig napokkal előtte elmúlt a pocifájás, csak megfogadtam, hogy akkor fogom leírni, amikor már több napig tünetmentes szegényem. Nem kergetek hiú ábrándokat, tudom, hogy vissza fog térni egy-két napra (Dorina baba példáján tanulva). Na, de ugye mi a rosszabb ennél??? Jó, az ember örül, hogy vééégre nincs fájdalom, és még jobban örül, amikor egyik nap arra megy be a szobába, hogy a földre játszani lerakott hason fekvő gyermek hogy hogy is nem, a parkettán köt ki, a szoba közepén. Mivel én nem voltam bent, szellemeink pedig nagyon remélem, hogy nincsenek, így csak arra tudtam következtetni, hogy a kicsi fiú bizony rájött, hogy kell hasról hátra fordulni. Volt ám nagy örömködés, össze-vissza puszilgatás, ő meg pislogott nagy szemekkel, hogy hova került :-) Hihetetlen gyorsasággal fejlődik egyébként mostanában, a mozgásán veszem észre, egy hajszál választja el a visszafordulástól is.
Szóval a nagy "bánatunk" pont ez a gyors fejlődés. Dani számára úgy kinyílt a világ, mint még soha, aminek legnagyobb szívfájdalmunkra az eddig tök jól begyakorolt alvás látja a kárát. Eddig, ha nyüsszögés volt, gyerek hasra fektetve, hüvelykujj be a szájba, cumizás két percig, anya addig hátsimi, majd 5 perc után ott tudtam hagyni, ha addig nem aludt el, akkor rá egy percére már tuti igen. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy piros szemű nyúl lett a fiamból, olyan fáradt, de ha megérzi, hogy hasra szeretném fordítani, akkor mint egy gombnyomásra szerintem megjelenik előtte az ALVÁS, ALVÁS felirat és éktelen ordításba kezd. Ha sikerül egyáltalán hasra rakni (mert annyira megfeszíti magát, hogy sokszor ez se megy), akkor pedig fogja magát és átlendül hátra, majd ott folytatja tovább a sírást. Éjszaka is így kel, és olyan pózokban, hogy el nem tudom képzelni, hogyan kepeszt el odáig. Éjjel 11-kor sikerül csak elaltatni a fenti problémák miatt, de csak úgy, hogy fél óránként szopik és lesem, melyik büfiztetésnél kómál be aranyom, akkor pedig mint a kobra, villám gyorsasággal viszem a kiságyba, és annál is gyorsabban pördítem hasra. Mire ez megtörténik, mi apjával mind a ketten hulla fáradtak vagyunk. Hajnalban pedig vagy arra ébredek, hogy a feje koppan a kiságy széléhez, ti. átfordul, vagy előre kezd kúszni (ezt is hogy tanulta meg??!!) és az ágy elejébe ütődik a kis buksija. És mivel visszafordulni még nem tud, kezdődik a nyöszörgés, majd sírás. Arra tippelünk, hogy a visszafordulás technikájának megtanulásával talán ez is megoldódik.... Ma is voltunk a Gézengúzban, már nem csak babamasszázst, hanem tornát is tanultunk, és úgy vettem észre, hogy a mi temperamentumos gyerekünk sokkal jobban komálja, ha össze-vissza hajtogatjuk, nyújtjuk, mint a finom kis lassú masszázst. Pedig olyan pózokba kell csavarnom, jézusom...de nem sír, szóval Móni szerint is élvezi. Az úszás. Mhhmmm. Vannak olyan dolgok, amiket fülig érő mosollyal csinál és vannak olyanok, amiknél ordít - és ugyanúgy néz rám, mint amikor a sérvét rakták vissza. Reménykedünk benne, hogy megszokja őket, kicsit többet kell majd itthon is gyakorolni vele. Ma béreltünk egy Huple gömböt is, ez a koordináció fejlesztésére szolgál, Daninál az aszimmetria miatt sokat kell használnunk. Mivel kicsi még, ezért egy hét bőven elég neki, de szinte minden órában bele kell raknunk 5-10 percre. Előre-hátra, oldalra kell ringatnunk benne, hogy az egyensúlyérzéke fejlődjön és megtanulja, hogyan van szimmetrikus tartásban, valamint a tárgyakhoz nyúláskor le kell fognunk picit a jobb kezét, hogy a balt is használja. Sokat ügyesedett, mert most már a bal kezét is egyre többet "veszi elő", de azért rásegítünk kicsit. Nagyon jónak találom egyébként a foglalkozásokat, csomó új dolgot tanulunk a gyerekről, arról, mikor mit kell majd csinálnia, hogyan fejlődik a mozgása és ide legalább Apa is szívesen jön velünk.
Méretben is rengeteget nőtt Dani, már kinőtte a 62-es ruhákat, szerintem lassan megint be kell iktatnom egy ruha túrást :P Egyre ügyesebben fog (persze utána mindent visz a szájához), bár sokszor még a tárgyak mögé vagy elé nyúl. Hosszabb ideig le tudja magát foglalni, sokszor csak beszélget imádott lámpájával, vagy szöszmötöl a macijával. Ha elkezd unatkozni, elég 5 percre odamenni hozzá, megnyugtatni kicsit, vagy szólni neki, hogy ott vagyunk mellette, látjuk, és újra belelendül a játékba. Rettenetesen kíváncsi, de ugyanakkor szerintem fél is az új dolgoktól kicsit. Tegnap péládul itt voltak a volt kolléganőim látogatóban és egyiküktől kapott egy csudajó lógós, zenélős plüss játszórudat, amin különböző bogárkák lógnak. Este odatartottam neki, nézte, nézte, én meg láttam rajta, hogy meg akarja fogni, de mindig visszahúzta a kezét. Egyszercsak megkeresett a szemével és amikor mosolyogtam rá és mondtam neki, hogy nyugodtan fogja meg, anya is megsimogatja a katicát, azonnal nyúlt ő is utána és elkezdett babrálni velük. De amitől még mindig elolvadok, az az, amikor odakukacolódik szorosan mellém és szuszog, és néha felsandít, hogy ott vagyok-e, majd ezek után hatalmasat vigyorog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése