Hát mert muszáj dicsekedni :-)) Dani ma volt a 3 hónapos nagy orvosi vizsgálaton és méricskélésen: 6500 gramm és 63 centi a "kis" vasgyúró. Doktor néni szerint hatalmas gyerek a korához képest, szerinte jó megfogni, olyan kis husis mindenhol. Engem ismét beégetett a gyerek, bár lassan megszokom :) Mikor megkérdezte a doki, hogy mi újság vele, hogy van, elpanaszkodtam, hogy nagyon nyugtalan, sokat sír a pocija miatt. Erre lenézett ős is és a két védőnő is a gyerekre, aki teli szájjal vigyorgott , gagyogott és a doktornő sztetoszkópját próbálta bevenni a szájába. Néztek rám csodálkozva, hogy hol a nyugtalan gyerek, én meg csak álltam, Dani teli szájjal mosolyog rám is, szóval elhallgattam, és halkan mondtam neki, hogy ezt otthon megbeszéljük! :P
Doktor néni nem aggódott a hasfájás miatt - ellentétben ugye velem - szerinte a gyereknek az a dolga hogy sírjon és majd egyszercsak elmúlik minden magától, mert minek is idegeskedni, nézzek rá, milyen jól fejlett baba (nem is ezzel van a gond). No comment....
És hadd meséljem még el, hogy Dani már határozottan tudja, hogy én vagyok az ANYA és én ezt imádom!!! Én kapom a legszebb mosolyokat (Apa mondjuk néha beelőz, mert ők férfias dolgokról is el tudnak beszélgetni, én meg csak az Egy kis malac röf röf röf...című opuszt tudom viccesen előadni) és amikor a "földi" fekvésnél odafekszem mellé, rámnéz, elmosolyodik és elkezd kúszni felém, hogy összebújjunk....hát akkor elolvadok! Fent egyébként a fotó, hogy alszik mostanában :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése