Már nem is tudom hányadszorra, de Dániel úrral ismét egyedül maradtunk, Apa elment konferenciára székes fővárosunkba és csak naaaagyon sokára jön haza :( Programunk azért lesz, ha jobb idő lesz, akkor megint "kiköltözünk" a kertbe és hagyjuk magunkat kényeztetni a nagyszülők által, szerdán pedig mi is Pestre utazunk. Sajnos Apát nem tudjuk meglátogatni, mert reggeltől estig elfoglalt, de sikerült időpontot kapni egy Amerikából hazatelepült doki bácsihoz, aki rápillant Dánielre és a kis ferde tartására. Majd leírom, mi történt és mit mondott, én e-mailben megírtam neki, hogy mire gondolok, de persze az ő diagnózisa a döntő. Csütörtökön ismét torna, az úszást viszont kihagyjuk, úgy egyeztünk meg Mónival, hogy csak itthon pancsol Dani a kádban apukájával, mert így jobban biztonságban érzi magát és ezt legalább élvezi is. Ott a nagy medence-kádban eleinte OK minden, aztán a lebegésnél annyira elkezd félni, hogy úgy döntöttünk, semmi értelme stresszelni, mert csak megutáltatjuk vele. Itthon még a leöntést is bírja, meg se kottyan neki, szóval szerintem a medencében nem lesz gond, amikor érezni fogja, hogy ott vagyunk vele, de hát az alapítványos kádba nem tudunk bemászni hozzá...
Nagy büszkeségem, hogy megtanult hasra is fordulni, azóta duplán kell figyelni rá, mert két pillanat alatt legörgeti magát a parkettára és élvezettel nyalogat mindent, ami a szája elé kerül. Takarítunk persze,de hát azért mégis. :-) A nyelvezete tovább fejlődött, de továbbra is a franciás akcentus maradt előtérben, a heblő, heblá, heblű valószínű valamilyen főnévi igenév ragozott alakjai lehetnek, jelentésük mindeddig titokban maradt, és megfejtésük a jövő nyelvészeinek feladata lehet. Alvás....mhmmm...javult, javult a helyzet, de korántsem olyan tökéletes mint régen. Rettenetesen bekevert nála ez a hidegfront, szegényem olyan, mint egy élő meteorológiai állomás, mert ha Dániel zizi 3 teljes napon keresztül, akkor tuti hidegfront jön, már a hasamban is ment a buli ilyenkor, most meg, hogy kint van....ne tudjátok meg. Semmi nem jó, ha lefektektjük a szőnyegre a játékai közé, akkor kézben lenne, ha felvesszük nyújtózkodik vissza a szőnyegre, ember legyen a talpán, aki ilyenkor a kedvére tud tenni, reggelente pedig az első kaki okoz problémát, egész egyszerűen addig nyüsszög, amíg tele nem lesz a pelus, na most ez van, hogy reggel 8-ra megvan, van pedig, hogy 11-ig imádkozunk érte, este pedig sztrájkol alvás időben, szerinte 10-kor egy ilyen kicsi gyereknek mint ő, még nem kell aludnia. Mi ketten hulla fáradtak vagyunk, mindent bevetünk, aztán egyszercsak elvágják a nyekergést és bealszik, a fene sem érti, hogy akkor épp mitől, miért. A mai nap még istenesnek számít, bár fél órákat szundít csak, de legalább már másodszor alszik el, valószínű az is segít, hogy végre nincs 40 fok lehúzott redőny ellenére se. Remélem nem készítjük ki egymást, mire Apa hazajön, neki pedig nagyon drukkolunk, mert életében először konferencia-elnök lesz. Hajrá, Apa!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése