Rohan az idő, Dánielünk elmúlt 4 hónapos :-))) Ennek "örömére" ma kettő oltást is kapott, előre (nem ) várom az estét, mert a doktornő közölte, tuti lesz a láz :-S és persze ilyenkor megint egyedül vagyok itthon, Apa Graz-ba utazott ismét hivatalos ügyben. Szegényemnek mondtam, lassan az lesz a kuriózum, hogy ha itthon van velünk.

Szóval Dani túllépte a 7 kilót és engedélyt kapott almapüré és -lé evésére/ivására. Kicsit fáj a szívem, mert ez azt jelenti, hogy most már nemsokára eljön az idő, hogy mindenki etetheti, nem csak én, és egyszercsak majd nem fog kelleni a cici, nem kell majd az anyával való összebújás....áááááá, bele se gondolok, majdnem elsírtam magam. Ilyenkor mindig felsejlik előttem Ranschburg professzor könyvének részlete, hogy az elkényeztetés ott kezdődik, amikor az anyák/szülők meg akarják tartani a gyereküket újszülött állapotban, szóval erőt fogok venni magamon, de még gondolkodom erősen a 6 hós kezdésen, pedig eleinte nagyon vártam, mit fog majd szólni más kajákhoz. Na, de egy kis almalé azért csak nem üti ki a tejcit :D Egyébként csodálkoztam, mert megint majdnem fél kilót szedett össze két hét alatt, mondjuk a hasfájás elmúltával sokszor óránként "jön" pólót tépni, lassan önkiszolgáló lesz a fiú :D, de a fenti képen szerintem látszik, hogy nem éhezik a kis haspók, bár ott épp a fürdőlepedőjét készül megenni, ha nincs ló, jó a szamár elv alapon. Nagyon kis értelmes lett, szinte el lehet vele beszélgetni, bár azt is bevallom, hogy a frontok váltakozása nagyon megviseli, nyüsszögősebb lett. Nem is sír tulajdonképpen, hanem vinnyog, semmi nem jó neki, pedig lessük minden kívánságát. Ja, és imád vendégségbe járni. Tegnap kitaláltuk (még itthon volt Apa), hogy elmegyünk kirándulni egyet Pannonhalmára, Dánielt berakjuk a Bondolino-ba, mi meg nosztalgiázunk, hiszen mennyit motoroztunk arrafelé :-) Hát, az autóút felénél megálltunk, mert annyira elkezdett szakadni az eső, hgy nem is láttuk az utat, végül aztán kikötöttünk Töltéstaván a keresztszüleimnél, akik nagyon örültek nekünk. Kicsit féltem, mert Dani az autóban felébredt és elkezdődött a "vegyetek mááááár kiiiiiiii" című nyekergés (van egy tipikusan ilyen esetekre kifejlesztett hangadása), mondom remek lesz, ismét nem fogjuk egymás szavát se érteni és előre exkuzáltam magam miatta, de aztán csodák csodájára feküdt köztünk a kanapén, dumálgatott a lámpával, nevetgélt, bemutatta az összes tudományát és abszolút nem sírt. Szóval újfent "beégtem" :))))

Fürdés téren fordult a kocka, imádja, és akkor sír csak, amikor kivesszük és nem pacsálhat többet, így az újszülöttkori visításokon már csak nosztalgiázunk Apával. Ha nagyon elemében van, akkor a fürdető személy jó, ha nekivetkőzik, mert egyszer követtem csak el azt a hibát, hogy talpig ruhában álltam oda mellé.....még a hajamról is csöpögött a víz. Új heppje, hogy ülni szeretne. Persze nem tud még és a fejét se tudja rendesen megtartani, a gerincéről nem is beszélve (főleg most, hogy vigyázok rá, nehogy görbüljön), de ha az ölembe veszem félig fekvő pozícióban tv-t nézni, akkor rendszeresen érzem, ahogy a hasizmát megfeszíti és basszus félig fel is ül magától. Először azt hittem rosszul látok, de nem, mindenhogy próbálkozik, úgy kell visszafogni. Szerdán megyünk egy győri ortopéd dokihoz (magánrendelésre, mert én nem várok több hónapot sorszámra), utána kukkantottam a neten, róla még jókat mondtak, pillantson rá ő is Danira, kíváncsi vagyok, mit javasol, aztán 13-án újra Budapest.

Eygébként még mindig baba haja van, bár körben már kopasz a forgolódások miatt, és jelenleg a koszmó eltüntetésével küzdök, rémesen ragaszkodik Danihoz :-S A mozgása is tovább fejlődött, nem is tudom, írtam-e, hogy hasra már simán fordul, sőt, már mindkét irányba, most jelen pillanatban a négykézláb állásra várunk. A hátra felé tolatás már megy, ezt én szívom meg, mert éjszakánként sokkal többször kel, sokszor nem is az éhség miatt, hanem beakad a kiságy valamelyik végébe és nem tud visszamászni :D írtó édes pózokban találom meg néha, én meg begyógyult szemekkel kelek másnap.

Magamról: valamelyik nap elmentünk shoppingolni, beszerztem magamnak pár göncöt és nagyon elégedett voltam, hogy az S-es méret újra rámjön. Még mielőtt valaki kővel dobálna virtuálisan, nem fogyózom, a szoptatástól ment le ennyi kiló, még 2-3 van rajtam, azok meg pont jó helyen vannak, nem izgatnak túlságosan, legalább kezdek hasonlítani hátsó tekintetében J. Lo-ra :D Kis vicces, hogy egy póló nagyon megtetszett, tök jó szabása, színe volt, egy bökkenő volt mindössze vele, a felirata (évekkel ezelőtt ölni tudtam volna egy ilyenért): "I'm the Fashion Queen". Na, ezen jót nevettem, gondoltam ez enyhe túlzás lenne szoptatós melltartóval alatta, szóval ezt ott hagytam, majd ha egyszer lesz egy lányom is, neki jó lesz.....