A hasfájás nyomában

Biztos mindenki emlékszik Will Smith nagysikerű filmjére, hát onnan kölcsönöztem a címet, mert én most már ha törik, ha szakad, kiderítem miért visít a fájdalomtól a gyerekem délelőtt, délután, este, éjjel és hajnalban. Ja, mert hogy ide estünk vissza, már a jó öreg Papaverint is nagy dózisban kapja és mégis....Újabban szegénykém a nagyszobában leterített pokrócon alszik (szereti, ha ott vagyunk körülötte és hallja, hogy teszünk-veszünk), mert a keményebb felületen jobban nyomódik a pocakja, itt tud a legjobban sziesztázni.

Na, szóval megfogadva Szigeti doktornő javaslatát, jövő csütörtökön hasi uh-ra visszük Danit, egy radiológus doktornő fogja megvizsgálni, aki gyerekekre specializálódott. Ha itt nincs semmi, akkor még van egy tippem a sírás és emésztési panaszok miértjéről, de erről inkább most nem írnék, majd csak ha az uh-n mindent rendben találtak. Már nem tudom melyik lenne jobb, mármint melyik tippem, de nem adom fel, mert a szívem szakad meg, hogy Dani ennyit szenved állandóan és nem törődöm bele abba, hogy ennyiben hagyjam az egészet. Esküszöm könyvet tudnék lassan írni arról, hogy hány orvosnál jártunk, hányan hány féle diagnózist állítottak fel, de ha az én megérzésem jön be, felkeresem mindet és az orruk alá dugom a gyereket, miszerint nesztek, az anyjának volt igaza. De inkább azt kívánom, hogy ne legyen és mire a legközelebbi bejegyzést írom, oldódjon meg végre az egész dolog.

Ma délelőtt babahordozós klubban voltunk hármasban :-) Melinda kölcsön adott nekünk egy Bondolino hordozót, ami a kendő és a csatos hordozók elegyített változata, mivel Ausztriába utazunk a hétvégén és ott nem szeretném húzkodni a kendőt, na meg amíg én bénázok, Dani eladja a fél panziót. Nem mellékes, hogy ezt Apa is egyszerűen fel tudja csatolni magára. /Dani egyébként édesen szemlélte a többieket, aztán kis sírás után, amikor is egy kisfiú aranyosan odakúszott hozzá és megsimizte vígasztalás képpen, nézegetett a színes szőnyegen, majd a kocsijában elaludt./ Kihasználva az alvó gyerek státuszt, én elmentem az angol turiba, mert a "kicsi" fiunk kezdi kinőni a 62-es ruhákat is és egyre több gyönyörű kis body, naci és póló végzi a "majd jó lesz az öcsinek" dobozban. (ha lány lesz, akkor is ezekben lesz :D ) A 68-as ruhácskák persze még nagyok rá, de csak ujjhosszban, nem is értem, mikor és hogyan nőtt ekkorát, bár mindenki szerint hatalmas lett egyszercsak :-) Nem mondom, tudtam volna még egy-két darabot választani, de így is egy hatalmas zacskónyi ruhát hoztunk haza, amik már itt száradnak mellettem, várva, hogy kis tulajdonosuk pompázzon bennük. Míg én kiéltem szenvedélyemet, addig Apa elment Danival kínai kaját venni, hogy ebédelhessünk itthon. Imádjuk!!! Most pedig várom, hogy a kis földi-gyerek végre felébredjen, ugyanis egy órája már hogy ennie kellett volna, de ezek szerint annyira jól érzi magát a padlón, hogy elfelejtette :-) De ami késik, nem múlik....