BÚÉK!

Nagyon boldog, sikeres új évet kívánunk Mindenkinek! Teljen 2011 úgy, ahogy szeretnénk! :-)

Dani új szerzeményei

Ma pedig fogtuk magunkat és úgy döntöttünk, hogy bevásároljuk Dani maradék kis dolgait, hogy itthon legyenek. A kedvenc bababoltomba mentünk, eszem ágában sincs a "B" betűs lenyúlós áruházláncot gazdagítani, ahol nem elég, hogy le se ...... az embert - nemhogy tanácsot adjanak - , ha bemegy, de még horror áron is adják ugyanazokat a cuccokat, amiket máshol sokkal olcsóbban be lehet szerezni. Nem csalódtam személy szerint most sem, az eladó hölgy rábeszélhetett volna minket kezdő szülőként csupa felesleges marhaságra, ehelyett megmondta, miből, mennyi ajánlott, miért és volt pár olyan felszerelés, amiből elsőre az olcsóbbat ajánlotta, mert hogy ugyanolyan jó és nem éri meg többet kiadni. Végül a pelenkán és a különböző fürdető szereken (ezek úgyis gyógyszertáriak lesznek) kívül szerintem mindent megvettünk, ami fel volt írva a babakelengye-listára, még kis hajkefét és fésűt is választottunk, én személy szerint nem is voltam tisztában azzal, hogy ezek mennyire fontosak a baba fejbőrének egészsége miatt.

(néha kicsit kukának éreztem magam, hogy nem műveltem ki magam eléggé ezekből a dolgokból, meg biztos fél év múlva lesz, amire azt mondom, ebből vehettünk volna többet, vagy ezt meg se kellett volna vásárolnunk, de szerintem ezt egy első gyerekes se tudja kivédeni. Daninál különösen nehéz pl. kisruhákat, takarót, kinti öltözetet vásárolni, mert tavaszi baba lesz - reméljük - és márciusban lehet nagyon jó, de lehet elég cudar idő is, szóval valahogy mindenből kell neki tartalék az első heteire)

Véleményem szerint ezek a kombidresszek voltak a legjobb választások. Magyar gyártótól vannak (nekem ez (is) fontos szempont) és két méretben állíthatók, így meg van oldva minden esetben a kisebb, valamint a nagyobb méret is. Fel vagyunk tehát készülve :)

Ja, igazi pasis színekben pompáznak, komoly, férfias státusz-szimbólumokat megjelenítve :D Jó, a zsiráf és barátai talán annyira nem....
Ez a narancssárga pléd a vastagabb a kettő közül, valószínű ez lesz a babakocsijában, ami amúgy is ilyen színű, meg nem akarunk neki mindenből csak és kizárólag kéket vásárolni. Nagyon jó puha és bélelt :) Alatta a textil pelenkák vannak, ebből (legalább) tízet ajánlottak és én is ennyit olvastam más baba-oldalakon is. Mintásakat választottunk, itt Apa szava volt a döntő, Ő mindenképp szeretett volna macisat és kisautósat is, így mindkét összeállításból lett egy-egy.

És íme kérem, aki még nem látott volna igazi férfi - hatalmas méretű - harisnyanadrágot :-)) A bolyhos sapi hidegebb időre való, a kis vékonyabb pedig arra az esetre is jó, ha esetleg nagyobb haja lenne Daninak és fürdetés után vizes lenne.

Karácsonyi egyveleg

Ha már bejött a balatonfüredi kollázs, akkor itt a karácsonyi is, kis extra dekorációkkal :)) Úgy gondoltam, nem teszek fel megannyi képet, hanem készítek egy kis összeállítást, szerintem ki fogja mindenki találni, melyiket, miért tettem fel/bele. Dani első kiscipőjéhez nem is fűznék extra kommentet, szerintünk úgy tündéri, ahogy van, alig várom, hogy ráadjam :D A halászleves fotó pedig az otthoni ízeket idézi, valami isteni volt. Azt hittem, majd jó kis gyomorégés lesz belőle, de nem lett, szerintem a gyomrom is tudta, hogy mennyire vártam már!

Aztán a nagy karácsonyi kajálások (írhattam volna csúnyább szót is, de az nem méltó az ünnephez) közben Apa megunta a halakat, rántott és töltött csirkéket, köreteket, különféle verziójú káposztákat, habos sütiket és egyik nap ebédre igazi, ovis tejbegrízt rendelt. Majd kisomfordált a konyhába és ezt a remek felvételt készített rólam :) Kéretik nem nézni a házi cuccot, össze-vissza hajat, kisebb tokát az állam alatt, itt épp háziasszonyi mivoltomban vagyok...

Majd Apa nem csak a műveletet találta megörökítésre méltónak, hanem a pocakomat is, így e képen látszik - illetve nem, de én elárulom - hogy segít Dani a főzésben, ott melegszik az edények közelében :D

És íme a végeredmény!! A művészi tálalás Apa keze munkája, ilyen szépet rajzolt nekem fahéjból és kakaóból :-x (a fotó után persze sokkal többet rakott rá a különböző ízű és színű porokból, de a precízség mindenképp említésre méltó)

Balatonfüredi wellness

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Olvasónknak!

(Teg)Napi kis aranyosak

A tegnapi volt tényleg az utolsó napom a munkahelyemen és ennek tiszteletére reggel óta nagyon kedves dolgok történtek velem.

Kezdtük azzal, hogy munkába menet a kolléganőm be szeretett volna menni egy kakaóscsigáért egy pékségbe. Mivel én ültem a 3 személyes autó legszélső ülésén, vállaltam, hogy "kiugrom" és milyen jól tettem! A fiatal csaj egyből kiszúrta Danit és kérdezte, mikorra várom, milyen nemű, majd miután kellemesen elbeszélgettünk, odaadott egy erdei gyümölcsös táskát, fogadjam el tőle ajándékba :) Nem utasítottam vissza, és nagyon jól esett!
Beérkezésünk után két kolléganőmtől is kaptam egy-egy desszertet - mondtam nekik, hogy ne sírjanak, mert én bőgős vagyok mostanában, de azt mondták, felejtsem el, úgyis együtt fogunk sírni - , majd megérkezett egy partnerünk egy nagy ajándékcsomaggal (mindenféle finomság van benne), hogy ezt nekem hozta, szeretne személyesen gratulálni Danihoz. Bőgés szélén, második felvonás....

A délutáni kollektív levesfőzést és koccintást (nekem almás gyerekpezsgő jutott, de legalább gondoltak rám) kicsit beárnyékolta ugyan, hogy ismét náthás vagyok, de azért jó volt, főleg a forró leves. Este 8-kor még elmentünk Apával gyorsan bevásárolni és amilyen rémképek lebegtek a szemünk előtt, hogy majd éjfélig ott állhatunk a hipermarketben, olyan gyorsan végeztünk. Én próbáltam az összes sütireceptemet fejben tartani, hogy mi kell bele, hát, lehet, hogy a több fajtából csak egy-kettő lesz, majd meglátjuk, mit tudok feltúrni még itthon. Ma fadíszítés van programon, mert holnap erre nem lesz időnk, plusz maradék ajándékok csomagolása, mivel este barátilag halászlé vacsira megyünk, a szokásos helyre. Ugyan holnapra is ezt kértem otthon vacsira, de egész évben nem eszem úgyse, szerintem nem fogok reklamálni, hogy két napig ezt kellett lapátolnom :)

Dani tegnap ismét bemutatta megfordulós-tudományát, mindezt a kis lábaival taposva, szerintetek hol???? Hát persze, hogy a hólyagomon :) Mindig kérlelem, hogy ő már nagyfiú és tessék fejjel lefelé, mint egy kis denevér elhelyezkedni, de neeeeeem, ő makacsul ragaszkodik a farfekvéshez, valamint ahhoz, hogy keresztben is elfér...pedig nem :P

Tegnap hallottam, hogy a SOTE szülszetén a H1N1 miatt már látogatási tilalom van, érdekes, mert emiatt a betegség miatt abszolút nem parázok, eszembe se jut, hogy beoltassam magam, főleg, miután olvastam egy jó kis cikket is róla. Nálam marad a C vitamin, a forró tea és köhögés esetén a homeós Stodal szirup, ami egyszer már nagyon jó szolgálatot tett. Ettől függetlenül azért mérem a lázam, de eddig - lekopogom - nem volt semmi.

Kellemes készülődést Mindenkinek!

Az utolsó nap

Szerencsésen megérkeztünk a nagy wellness hétvégéről, nagyon jól éreztük magunkat, én annak ellenére is, hogy partra vetett bálnaként dekkoltam újságokkal felszerelkezve egy nyugágyban a medencetérben, míg Apa egymás után próbálgatta a szaunákat és medencéket. Ő még a hóban is megfürdött (mondjuk finnországi kalandja után ez volt a minimum).

A hotel és maga Füred előtt le a kalappal, nem nagyon szoktam dícsérgetni még a várost is, de most meg kell tennem. Egy kis ékszerdoboz, nagyon tiszta, rendezett, és bár tél idején nem épp arról híres, hogy tömegnyomor lenne, így is jó hangulata van/volt. Elmentünk a legnagyobb (és legszebb) hóesésben sétálni is, találtunk egy aranyos boltot, ahol kiválaszottunk egy falra szerelhető teafilter tartó szekrénykét. Persze úgyis lefotózom, ha fent lesz a végső helyén, pont olyan, amilyet mind a ketten elképzeltünk :)

Ma pedig kvázi az utolsó munkanapom kezdődött meg, mivel holnap "csak" össznépi főzés lesz, a főnököm kitalálta, hogy ököruszály levest fogunk bográcsban készíteni - mire nem jó, ha valaki az ipari parkban van, nagy területen - . Én annyira nem vagyok oda ezért a levesért, de Apa kap majd belőle, szerintem emiatt jobban várja a holnapi napot mint én :) E-mailben már elbúcsúztam minden beszállítónktól, partnerünktől és öszegyűjtöttem azokat, akiktől a legaranyosabb visszajelzéseket kaptam. És persze bevallom, nagyon sokszor panaszkodtam kollégákra, pénzre, b...i sok melóra és egyebekre, de így a centivágás végén szinte elszorul a szívem, hogy majdnem 5 év után itt kell hagynom az állásomat. Persze, tudom, sokkal nagyobb és szebb kalandok várnak, de én szerettem/szeretek dolgozni és elég nagy váltás lesz egyszercsak nem időre kelni, otthon lenni, feltalálni magam. Hát....lesznek jobb és rosszabb napjaim is, majd nyilván beszámolok róluk.

De most álljon itt néhány a kedves jókívánságok közül emlékül...nekem!!!!

Kedves Ági!

Nagyon sok boldogságot kívánok az új jövevényhez! Ahogy szüleimtől is hallottam emlegetni, és magam is tapasztaltam: "Nem fénylő csillag-é minden gyermek, mely feljő a csalág egén, s csak később fejlik a szokott pimasszá..." De bármit megér.

Köszönöm azokat a számomra mindenképp csodálatos képességeidet, amivel munkád során találkoztam.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt Kívánok Nektek!

imre

Dearest Agnes,

It has been a pleasure working with you as well, I wish you all the best as you begin your new adventure in motherhood and hope all the best for you and your family in the future.

Regards, Andrea R.

Kedves Ágnes,

Köszönöm, hogy értesített és gratulálok, valamint nagyon boldog anyai teendőket kívánok!
Ha Ő lesz az első gyermek életében, akkor tájékoztatom, hogy a gyermek megszületésével
- az idő rohanni kezd oly mértékben, hogy azt most elképzelni sem tudja, - az embernek „megöregedni” sincs ideje -.
- Megszűnnek az eddigi nyugodt kiegyensúlyozott napjai, - mert eddig azok voltak, még ha fel sem tűnt-
- hétvégi lustálkodások a múlttá válnak,
- felborulnak az eddigi értékrendjei.
Mostantól kezdve élete végéig lesz kiért igazán aggódnia.

Higgye el tudom miről beszélek, két fiú gyermekkel a hátam mögött ( 22; 18)

Az igazán jó hír, hogy olyan örömökben lesz része, amire most még talán nem is gondol.

Köszönöm együttműködő, türelmes munkáját.
Gyors szülést, egészséges, nyugodt babát, türelmes partnert, a gyereknevelésben megértő anyóst, és természetesen kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Újévet kívánok.

Üdv
Laci

Ui.: Ha nincs még, akkor javaslom videókamera sürgős beszerzését! Szükség lesz rá! :-)

Sehr geehrte Frau Agnes,

vielen Dank für Ihre Nachricht und die jahrelange angenehme Zusammenarbeit mit Ihnen.

Wir wünschen Ihnen persönlich von Herzen alles Gute und ein frohes und gesegnetes Weihnachtsfest sowie ein glückliches und gesundes neues Jahr!

Mit den besten Wünschen

i.A. Nicole J.

Dear Agnes,

I’m sorry to hear you are leaving, but understand there is life outside of work and you about to write a new chapter in your life story (this one includes a little person by your side).

You will be missed, take care. I wish you and yours a Very Merry Christmas and a Happy New Year. Good Luck and take care with the little one.

Best regards,

John T. C.

Dear Agnes,

I will sincerely miss working with you. :-(
I wish you a wonderful healthy baby, and for you and your family a joyous Christmas & New Year.

Take care & all my best.
Barry

Szia Ági!
:-)Húúú Ági, nagyon örülök Neked és nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok! Az érkező kis Csemetéhez sok-sok örömöt, hiszen egy kisbaba mindig színt varázsol első pillanattól a család életébe :-)
Köszönöm szépen Neked a mindig segítőkész, rugalmas hozzáállást!
Békés, boldog Karácsonyt és Boldog új évet kívánok Neked és kedves Családodnak!

Üdvözlettel:

Timi

Ha a hormonokra fogom, akkor picit lehet sírni???

Dani 27 hetes 1 napos

Sziasztok!

Ez az erősen gondolkodó kisfiú én vagyok, Dani. Ekkorát nőttem azóta, hogy láttatok, most már kockacukorban sem tudnak mérni, mert úgy össze tudom csomagolni magam. Apukám szerint tudok számolni is, pedig csak az ujjaimat próbálgatom, meg szoktam nézegetni, mi van itt belül, és néha megböködöm Anyut is.

Anyukám kicsit elszomorodott, hogy senki szerint se hasonlítok rá, de majd ha kijövök, akkor megvígasztalom, biztos van valamim, ami rá ütött...

Ma indulunk Balatonfüredre pihenni kicsit, a szokásos decemberi időpontban. Mit ne mondjak, szerintem ránk fér a feltöltődés, olyan rohanós és zsúfolt hetek vannak mögöttünk, hogy csak na.... Ahhoz képest, hogy korábban a doki mondta, pihengessek minden nap egy kicsit, az utóbbi időkben ez annyira elmaradt, hogy reggel negyed 8-kor elmegyek otthonról, majd este 9-re, 10-re haza is érünk. Keményedett is rendesen a hasam, hiába no, egyre nehezebb minden és jóval fáradékonyabb vagyok. A tegnapi ultrahang-élmény egyébként kárpótolt minden heti kellemetlenségért, de haladjunk sorban.

Szerdán este doki-kontroll volt. Most végülis csak fél órát dekkoltam a rendelő előtt, de elbeszélgettem egy szintén 27. hétben lévő kismamával és egy szimpatikus kispapával, akinek a felesége pár nappal azelőtt szült, szóval elrepült az idő. Doktor úr nem volt nagyon aggódó a vesetágulatommal kapcsolatban, szerinte ez 10-ből 9 kismamánál előfordul és a bacik száma se aggasztotta túlságosan, annál inkább a típus, amit kitenyésztettek. Gondolkodás nélkül adott egy Semicillin-kúráról szóló receptet, így tegnap óta 4 db újabb antibiotikumot kapkodok be naponta. Baromira "örültem" neki, mert a gyomrom teljesen tönkrement már, most fog örülni a védőnő, mert negyede annyit tudok enni, és a Laevolac szirupot is tudom nélkülözni...talán ezzel mindent elmondtam. Szokásos vizsgálat is volt, méhszáj teljesen zárt (éljen, éljen) és már pocak mérés is történt, a méh tetejétől az aljáig 22 cm. Ezt ezentúl minden kontroll alkalmával nézni fogja. Dani-szívhangot is hallgattunk, doki bácsi mindig megdícséri, hogy milyen szép szabályos, 144/perc-et ver. Aznap harántfekvésben dekkolt a kisfiú, ott feszítgette a határokat, jobban mondva az én medence csontjaimat, mert nem hiszi el a drága, hogy úgy már nehezen fér el, ezért úgy gondolja, ha a csontjaimat rúgdalja, akkor tágul a lakása. Alapjában véve csak az újabb antibiotikum miatt voltam elkeseredve, persze tudom, hogy a penicillin-ek nem veszélyesek a terhességre, de akkoris, gyűlölöm őket.

Másnap pedig elő voltunk jegyezve 4D-s Uh-ra a kórházba. Éééééés.....igeeeeen, Gyöngyi nénit kaptuk! Le a kalappal előtte, nagyon kedves volt, folyamatosan Törpinek szólította Danit és becézgette:), jól esett. Persze, nyilván minden kis bébinek ezt mondja, de akkoris.

Dani tündéri volt (és mielőtt most jönnek a kommentek, igen, kaptunk képet, majd Apa bescanneli és feltöltöm), a jobb oldalamon ücsörgött és erősen gondolkodott, ergó a kis kezével támasztotta a fejét. Apja legnagyobb örömére már most reál beállítottságú, mutatott kettest és hármast a kezével, majd ötöst is. A felvétel elején kacsintott is, tehát már kinyíltak a kis szemei. Hajlékonyságában nem rám ütött (tudom, tudom az anyaméhben minden Picur ilyen), mert egyszercsak fogta magát, a lábát a szájához emelte és úgy parádézott....mi pedig gyönyörködtünk. Kisfiunk szépen hízik, már kb. 1120 gramm :D A dvd-t mondjuk majdnem otthagytuk a nagy sietségben, Apa úgy ment vissza érte, még jó, hogy eszünkbe jutott.

És hát a második legnagyobb újdonság: Gyöngyi néni alapos vizsgálata után a leletemen a következő mondat áll: A méhlepény a hátsó falon, jó helyen tapad, I. érettségi fokozatú. Tehát még egyszer: jó helyen tapad. Ez már nekem annyi jó hír volt egyszerre, hogy majdnem elbőgtem magam, hogy 9 hét aggódás után Nagylepény elhagyta az alsó régiót. A nagy élmények után Gabyékhoz mentünk sör-virsli partira, megkóstoltuk Samas isteni meggyes-grízes tejszínhabos sütijét (remélem elküldi a receptet, mert Apa kétszer (!!!) szedett, így gondolom kötelező lesz megcsinálni ezt neki) és ők voltak az elsők, akiknek megmutattuk Danit. Reakció: tiszta apja. Na tessék. De gondoltam majd ma, bent a cégnél, a kolléganőim tuti azt fogják mondani, hogy inkább mindkettőnkre hasonlít, erre fel: jaaaaj, de ééééédes, de egyébként nem rád hasonlít. Hát itt feladtam Ez a gyerek semmit se kapott tőlem????? Egy szolidáris munkatárs volt csak, aki azt mondta, ne féljek, külsőleg tiszta apja, de a fiúk természetben az anyjukra ütnek.

Szegény Apa, nem tudom, mivel járt jobban :P

Az utolsó etap

Mit ne mondjak, a mostani hetünk se arról híres, hogy csak dekkolunk otthon és pihengetünk esténként. Én ma szembesültem azzal, hogy beléptem a harmadik trimeszterbe, de ezt is csak azért, mert a heti terhességi hírlevelem kb. így kezdődött: "Az utolsó etapba értél..." Mhmmm....szalad az idő :)

Hétfőn mindketten részt vettünk a következő felkészítő előadáson, a jogi dolgokról volt szó, mint például Tgyás, névadás, TB-dolgok...stb. Bevallom, akkor sem értettem volna semmit belőle, ha jegyzeteltem volna, így meg főleg. Pár dolog azért megmaradt, de a kormány rendszer-átalakításai miatt januártól egy csomó minden változik amúgy is, tehát a jogász nő legokosabb tanácsa így hangzott: "Menjenek inkább be az egyes irodákba és kérdezzék meg az ügyintézőt." Remek.

Tegnap reggel otthon maradtam, mert védőnőhöz kellett mennem, így Apával el tudtunk intézni pár dolgot, mint pl a heti bevásárlást, és milyen jól tettük, alig volt ember az Árkádban, így fél óra alatt megvolt minden. Ezután a Plázába mentünk, mert a hétfői összejövetelen egy fórumos kismama társam javasolt egy üzletet, ahol tudott olcsón, nagy méretű :) kabátot venni. És mi az én szerencsém? L-es méret volt a legnagyobb, ami épphogycsak összeért rajtam (hol van az már, mikor S-eset kerestem, és azon bosszankodtam, hogy miért csak bazi nagyok vannak), tehát fájó szívvel, de üres kézzel kijöttünk. Úgyhogy továbbra is kabát-lesen vagyok, mert a mostani még nagyjából 1-2 hétig kényelmes, aztán kész, itt maradtam téli viselet nélkül decemberben. Így tehát nagy morcosan és durcásan megjelentem délben a védőnőnél, és már magamban készültem, hogy ha ma beszól valamit a súlyomra, akkor rázúdítom a hormonzavaros természetemből fakadó utálatomat és leordítom a fejét, hogy szálljon le rólam. Szegény biztos érezte ezt, no meg a kétszáz urológiai papírom láttán csak részvéttel bólogatott, nyugtatott, és megdícsért a jó vérvételi eredményem miatt. Ugyan a cukorterheléses értékeimet ő nem találta olyan jónak, mint az orvosom, de ezt meg se hallottam, mert amíg a doktor úr meg van elégedve, addig én ugyan nem parázok. Reggeli kis pisi mintával minden ok volt, kétszer is ellenőrizte - nekem is megmutatta - nincs se fehérje, se vér benne. Súlykérdés: 8 hét alatt 3 kilót híztam, úgyhogy én személy szerint ezzel meg vagyok elégedve és mondom, nem mert beszólni :) Viszont a terhességi heteim láttan felbuzdult teljesen, miszerint akkor itt az ideje a látogatásnak. Nem tétlenkedik nagyon, már január 4-én hajnali 9-kor meg fog jelenni nálunk, hogy a szülésről, szoptatásról és a beszerzendő cuccokról kiselőadást tartson. Mit mondjak, nem vagyok túlságosan elragadtatva az ötlettől, de hát jöjjön, nézzen körül, aztán végighallgatjuk, bár szerintem jöhetett volna később is, minek januárban meghallgatnom a szülés folyamatát???? Persze a többi, általam igenis fontosnak tartott dologról semmit nem tudott mondani, pedig egy csomó kérdésem volt a táppénzzel kapcsolatban, mivel december végétől már kérnem kell és hát miért lenne ez Magyarországon egyszerű és egy papírral elintézhető? Azt le se írom, hány helyre kell elmennem azért, hogy táppénzt kapjak a terhesség folyamán. Mindezek után még bementem dolgozni, kaptam egy utolsó szép kis feladatot, így agyilag zokni voltam, mire este 6-ra hazaértem, majd így kezdtem el főzni és muffint sütni.

Ma pedig könyvelő kolléganőm meglátott és felkiáltott, hogy úristen, mekkora hasad van, mekkora gyerek lesz???!!!! Ööööö...hát nem tudom, én sose látom, hogy olyan hatalmas lenne, bár már azt is mondták, hogy más ekkora pocakkal megy szülni.

Este doki-látogatás van, kíváncsi vagyok, most mennyit fogok ülni az ajtaja előtt, bár tudom, sokszor nem rajta múlik, hogy annyit csúszik.

Holnap pedig (dobpergés) 4D-re megyünk, fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy néz ki most Dani, mivel ennyi idősen már szinte tisztára olyan, mint születésekor lesz. Két fotót is befizettem, úgyhogy lesz a kedves Blogolvasók számára is lehetőség szemrevételezni a kisfiunk pofiját, már ha megmutatja magát és nem bújik el valami kis zugba. Bááááár, eddig azt mondhatom, mindig volt olyan pillanata, amikor szembenézett bátran az UH fejjel, szeretném, ha ez most is így lenne. Egyébként kivételesen most a kórházba megyünk babamozizni, mert a másik hely - ugyan olcsóbb - de tömve van és egyetlen olyan időpontot se tudtak adni, ami mindkettőnknek megfelelt volna. Belegondolva azonban talán nem is bánom, mert a kórházban elég korrekt leletet adnak, amiért felelősséget vállalnak. Mindezek után Gabyékhoz megyünk sör-virsli partira, nekem ebből - igen, midnenki eltalálta - a virsli marad :)

A 4D-s UH mellett pedig a pénteket várjuk a legjobban, mert indulunk wellness-ezni egy jó kis füredi szállodába. Kivételesen all inclusive ellátást kértünk, hogy ott helyben legyen minden. Mivel valószínű, hogy én se a medencékbe, se a szaunákba nem fogok tudni menni, marad a parton fetrengés valami könyvvel és a teasütik, forró csokik helyének pontos felfedezése, majd ezután elfogyasztásuk...általam :)

A pénteki napomról még talán annyit, hogy délutáni matinéként ismét az urológián voltam. Jó, nem kell rosszra (vagy inkább rosszabbra) gondolni, Laci ellenőrzött csak. Vizelettel minden OK, abbahagyhattam az antibiotikumot, bár bevallom, aznap este még biztos ami tuti, bevettem egyet. Csinált UH-t is, rossz hír, hogy a jobb vesémben 3, azaz három darab tágulat van, a legnagyobb 2 cm-es :(((, valószínű ők a probléma okozói leginkább.

Laci szerint ez a hormonális változások miatt következett be - direkt megnéztem, a júniusi kórházi papírjaimon híre hamva nem volt még tágulatnak a jobb vesémben - , mivel terhesség alatt a simaizmok összehúzódása szinte leáll (a magnézium miatt is), hogy a méh se produkáljon semmi ilyesmit, ezáltal viszont a bélrendszer és a húgyvezetékek perisztartikája is megszűnik. (gondolkozom, hogy már lassan orvosit is végezhetek, na jó, ez nagyképű volt :P ) Sajnos emiatt általában a jobb vese defektes lesz, ezért gyakoribb kismamáknál a hólyaghurut, ami megszűnik a szülés után, mivel visszaáll az izmok normális működése, amikor már nem kell a szervezetnek a babára fokozottan vigyázni. Vannak, akiknél ezt észre sem veszik, másoknak nincs is, és vannak, akiknél igenis probléma. Nos, ez utóbbi kategória vagyok én, de bízom benne, hogy rendszeres ellenőrzéssel (szegény Laci, hányszor fog látni a következő hónapokban még) megelőzhető minden, főleg, hogy maradt 6 szem a bogyóimból, így sürgős esetben azokból bevehetek. Ja, katéter nem lesz többet, legalábbis urológiai okokból nem.

Majdnem el is felejtettem, hogy a leletemet Laci nem értékelte elég súlyosnak, mivel összesen 100 élő streptococcus bacit találtak benne, szerinte ennyi egészséges emberben is van, és egyáltalán 1000 db-tól kezdenek el foglalkozni vele, tehát továbbra is kérdéses, vajon ő-e a gondok okozója....

Mindezek megbeszélése után azért babamoziztunk is kicsit, és figyelem.....Dani megfordult!!!! A kis feje van már alul és a lábaival kalimpált a gyomromnál :) Egyszer "ránk is nézett", gondolom baromira zavarta már, hogy az anyja mindkét veséjében van egy UH fej percekig, el se merem képzelni milyen arcot vághatott :) Érdekes egyébként látni és érezni is egyszerre, ahogy fészkelődik, ilyen még nem volt. Persze most meg már azért nem kivehető mindene, mert nagy, eddig meg mindig az volt a gond, hogy kicsi.....elégedetlen szülők...

Na, de csütörtökön lesz talán az igazi nagy élmény, megyünk ismét 4D-s UH-ra. Bíztatom lelkiekben a kisfiamat, hogy ne bújjon majd el, produkálja magát, hogy gyönyörködhessünk benne, nagyon-nagyon kíváncsiak vagyunk a kis vonásaira! (Nem, cseppet sincsenek nagy elvárásaim már most vele kapcsolatban)

A szombati napunk igazán jól sikerült, bár Apa szegény munkával kezdett és csak délben végzett. Én felkelés után összekészülődtem és precíz buszindulás-számítással elzötyögtem a fodrászomhoz. Ha legközelebb a védőnő a súlyommal szekál, esküszöm Norbit is felelőssé teszem, mert minden egyes negyed órában odatömködött valamit, hogy egyek - leginkább csokit - , és egy karamellás, tejkrémes kis vacaknak ki a fene tud ellenállni. :-s Lényeg a lényeg, hogy igazán jó színű és hosszúságú hajam lett, meg voltam elégedve nagyon. Mielőtt valaki szörnyülködne, 4 szőke csíkkal vagyok felfrissítve és kb 2 cm-rel lett rövidebb hajam, de már nagyon kellett a nőiességemnek az újítás, jót tett a lelkemnek is :) Mire végeztem, Apa is abbahagyta a tanítást és eljött értem, majd elautóztunk az Árkádba, gondoltuk nagy naívan, hogy kicsit nézelődünk és megebédelünk. Tulajdonképpen a parkoló széléig jutottunk, mivel annyian voltak, hogy sor állt a behajtásért, így meggondoltuk magunkat és a kisebb Plázába hajtottunk inkább. Pechünkre itt meg a kajás részlegnél volt akkora sor, amit az én gyomrom és idegzetem már nem tudott elviselni, ezért úgy döntöttünk, kirúgunk a hámból és leültünk a Don Pepe pizzéria utolsó szabad asztalához. Ettünk bruschettát előételnek, majd én lazacot tejszínes, rucolás, parmezános tésztával, Apa pedig csípős rákos tésztát, isteni volt. Persze nem is én lennék, ha ezen kívül még ne akadt volna meg a szemem valamin, a thai részlegről hoztunk haza mézes csirkét, ez volt a vacsi tésztával....mmmmm :D Nagyon jó volt kicsit csavarogni kettesben, illetve hármasban....bocsi Dani :)

A következő dolognak tulajdonképpen egy korábbi bejegyzésben kellett volna szerepelnie, de aztán a betegség miatt elmaradt. Nem mindig, de előfordul, hogy veszek pár babás-kismamás magazint, amiben mindig vannak recept ötletek is. Az egyik ilyenben pont az egészséges táplálkozásról, és arról volt szó, hogy a gyerekek tulajdonképpen a szüleiktől látják-kapják a helytelen étkezés szokásait, erre a cikkre Apa vevő volt. Talált benne egy finom és nem egészségtelen keksz receptet, amit kipróbáltunk, íme:

Hozzávalók: 15 dkg margarin, 6 dkg barna cukor vagy fruktóz, 6 dkg cukornak megfelelő méz (én négy púpozott kanállal raktam bele, de legközelebb ennél kevesebbet fogok), 1 tojás, 15 dkg zabpehely, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 10 dkg tejcsoki apróra vágva (a miénkben ez nem volt) /én karácsonyra való tekintettel tettem bele egy kávéskanál mézeskalács fűszerkeveréket is, isteni aromája lett/

A zabpelyhet, lisztet, szódabikarbónát és egyéb száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban (ide jön a csoki is, ha valaki tenne bele), a többit pedig (cukor, tojás, méz...stb) habosra kevertem robotgéppel. A masszát hozzá kell ezután adni a száraz anyaghoz és fakanállal össze kell keverni, közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral kibélelt tepsibe dió nagyságú kis halmokat raktam 5 cm-re egymástól, majd vizes ujjakkal kicsit szétlapítottam a halmocskákat. (Nem nagyon, mert amúgy is szétfolyik a meleg hatására) 10-12 percig kell sütni, majd a tepsit kivéve 5 percet hűlni hagyjuk. Higgyétek el, csak ennyi sütési idő kell neki, különben elég!!! Nem lesznek kemények rögtön, sőt, én meg is ijedtem, hogy nyers, de óvatosan egy lapos tányérra kell áttenni a kekszeket ( a legjobb egy lapos fa lapát), amik csodák csodájára kb. 10 perc múlva maguktól megkeményednek. Ezután jöhet a következő adag, nekem 5-szöri sütésre lett kész valamennyi. Isteni finom íze van tea, vagy kakaó mellé és a csupa egészséges hozzávaló miatt még nyugodtan is fogyasztható!!! Sok sikert! :)

Eddig...Vol.4.

Ma vagyok 26 hetes és 2 napos terhes:

• a 26. hét vízválasztó a kis magzatok életében, ez idő után már egyre nagyobb százalékkal maradnak életben, ha ne adj isten megindulna a szülés és kint kellene folytatniuk kis életüket
• a 24. héten kiderült, hogy Nagylepény ugyan még mindig mélyen van, de annyira már ment feljebb, hogy nem kellene miatta császárral szülnöm. A felső széle teljesen megfelelő helyen tartózkodik, még az aljára várunk :) (lassan szinte teljesen megfeledkezem róla egyéb problémák miatt)
• elindult a szülésfelkészítő-tanfolyam, amire jelentkeztünk. Az első előadás egy általános védőnői tájékoztató volt, amin egy fórumos ismerősömmel voltam. Apa sajnos nem tudott eljönni, de jövő héten már ott lesz a második happeningen.
• kiderült, hogy a hidegfrontok nem a barátaim :( Minden egyes lehűlés előtt iszonyatosan keményedik a hasam, tonnaszámra eszem a magnéziumot, ami hellyel-közzel segít. Főleg a hasam alja fáj olyankor nagyon, az idegeskedést viszont abbahagytam, mivel ez ellen nem tudok tenni semmit. Ugyanezeken a napokon a vérnyomásom is vacakol - csoda lenne, ha nem társulna még ehhez valami - úgyhogy a fél Dopegyt-ek visszatértek életembe.
• budapesti látogatásunk alkalmával Dani megkapta élete első kis dolgait. Lett ágyneműje csere huzatokkal, két cumisüvege, cumija, vannak édes zoknijai - azokról rakok fel majd képeket, annyira édesek - illetve kapott egy menő, kiságyra applikálható zsebes tárolót macikkal. Anyája túrt neki felsőket, bodykat és egy igazi fiús kis pamut dzsekit, ami kifordítható, tehát kettőnek felel meg :D
• Apa rokonaitól megkaptuk a kiságyat - jelen pillanatban Apukámnál van felújításon - , egy kiskáddal együtt. Ezt elég hamar ki fogja nőni Dani, de egy ideig biztosan elpancsol majd benne.
• C-s melltartókosárról D-re váltottam, és végre találtam egy olcsóbb kategóriájú szoptatós melltartót. Egyelőre csak egy darabot szereztem be belőle kipróbálás céljára, de azt hiszem fogja őt még több is követni.
• Dani ugyanannyit mozog, mint pár hete is, még van elég helye, viszont egyre erősebb :) Sokszor kidugja valamijét, legtöbbször talán a popsija púposodik oldalt, pár napja azonban kisebb, hegyesebb testrészeket is felfedeztem, a kis térdére, vagy könyökére tippelek. Szereti, ha megsimogatom, kicsit visszamegy, majd újra odatolja magát a kezem alá. Ha lefekszem, ő is elnyugszik pár percen belül, a fényt viszont szerintem már érzékeli (elvileg a 26. hét során nyílnak ki először a szemek), mert az olvasólámpa fényére - hiába vagyok nyugalomban - azonnal megmozdul és elkezd forgolódni. Éjjel, ha kimegyek, nemtetszését fejezi ki, gondolom felkel a mozgolódásra, de elég hamar vissza tud azért szenderegni. Egyre többször csuklik, nagyon aranyos:) Pár napja már a kollégáim is érezték a mozgolódásokat, bár bevallom, ha valakinek el szeretnék dicsekedni a kisfiam mozgékonyságával, egyszerre megáll, mintha hallgatózna, majd jól megmakacsolja magát és meg se moccan percekig. Ettől függetlenül a kolléganőim már látták és érezték is :) (csajoknak hagyja magát)
• Apát másodszor rúgta már fülön, mikor hallgatózott :P
• és sajnos: a 26. héten ismét előjött a hólyaggyulladásom. Laci jóvoltából kiderült, hogy több mint valószínű, a probléma okozója a jobb oldali vesetágulatom, ami a terhesség során alakult ki. Mára már face to face vagyok az ellenséggel, mivel a tenyésztés során kiderült, hogy a streptococcus agalactiae nevű baktérium kínoz. Szerencsére a kapott gyógyszer (Pyassan) hatákony ellene, de nem fogom megúszni a gyakori ellenőrzést, mivel szüléskor nagyon súlyos betegségeket okozhatna Daninál. Feltehetőleg nem fogok megmenekülni az intravénás antibiotikumtól sem, de ez legyen a legkevesebb. Szóval, mellette eltörpül a Nagylepény-probléma...
• Minden baj és kellemetlenség ellenére nagyon élvezem a pocakos napokat és alig várom, hogy végre azzal legyek elfoglalva, hogy mosom, vasalom a kis ruhákat :)

Lájk :)

Apa és Lacibaba duója. A fotó a mosonmagyaróvári vacsicsatán készült, amikor Nóri egyszercsak a hozzá legközelebb álló személy kezébe nyomta a kisfiát, és ez épp Apa volt :) De azért látjátok, milyen rutinos már, nem? Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Lacika 3 másodperc múlva édesen elaludt, még az sem érdekelte, hogy mi, vendégek ott visítottunk a nevetéstől körülötte.

Mivel ez a kisfiam blogja, azt inkább nem írom le, hogy miért is volt ez ;)

Köszönöm Mindenkinek a drukkokat és a jókívánságokat, az antibiotikum azért hat rendesen (gondolom, valami lórúgás-szerű), tegnap kihisztiztem magam (Apa nem volt otthon), mára megkönnyebbültem és feltöltöttem energiaraktáramat pozitív gondolatokkal.

Apropó! Láttátok, hogy a számlálón már csak kétjegyű a hátralévő napok száma??? :)

Kinek mit hozott a Mikulás, avagy régi "ismerősök" felbukkanása

Szerintem én nagyon jó gyerek voltam, mégis én kaptam a lehető leg...most majdnem jól megírtam, milyen "ajándékot" ma. Néhány napja megint motoszkált bennem, hogy valami, valami nem stimmel, de mivel Dani jól volt - és van azóta is szerencsére - igyekeztem ügyet sem vetni rá és nem is törődni vele. Pedig annyiszor megfogadtam már, hogy hallgatok azokra a fránya női megérzésékre, mert mindig bejönnek, de nem tettem. Ma reggel elég heves görcsökre ébredtem alhasi tájékon, de nem keményedett a pocakom, nem volt vérzés sem, ezért gondoltam, biztos nyúlnak a szövetek, nő Dani ismét. Hát, a munkahelyemen már alig bírtam elhessegetni a legrosszab gondolataimat, amikor meg kimentem a mosdóba, na, akkor meg már nem is tudtam. Véres vizelet, alhasi fájdalom = régi, öreg ismerősök, cystitis. (Lassan kész urológus leszek ebben a témában)

Kicsit gondolkodtam a helyemen, majd tárcsáztam az orvosom, miszerint vészhelyzet van. Murphy menjen ismételten a francba, doki szabadságon, de menjek el a jó öreg terhesgondozóba, ott majd csinálnak vizelettesztet és megvizsgál a kolléga. Remek. Számomra a Liezen Mayer úti terhesgondozó olyan, mintha a pokolba küldenének, de nem volt mit tenni. Túrtam egy kis flakont, teleszenvedtem...mondanom se kell, már elég fájdalmas volt minden, majd ugrasztottam szegény ott lévő kollégámat. Ekkor már lelkiismeret-furdalással is küzdöttem, hogy micsoda egy kripli vagyok, állandóan van valami bajom, de aztán végül jobban izgatott az eredmény. Kivételesen gyorsan bejutottam a laborba, ahol igazolták a diagnózisom (nem volt nehéz szabad szemmel se látni, hogy valami nem stimmel), majd átküldtek a 2. számú terhesgondozóba. Inkább nem írom le a doki nevét, de nem javasolnám fogadott orvosnak. Hiába kértem a vizsgálatot, belenézett a könyvembe, majd megállapította, hogy hólyaggyulladás, sok folyadék és egy Pyassan nevű antibiotikum 4x1-es dózisban. Hát, én ezekbe az 5 perces orvosi diagnózisokba nem tudok belenyugodni, úgyhogy horror lépésre szántam el magam. Apa barátja urológus, kértem, hogy hívja fel és bemegyek katéterezésre. (Nem, ebbe akkor nem gondoltam bele, jobb is) A jó isten áldja meg Lacit, hogy mindig soron kívül fogad, nagyon aranyos volt. Megnézett ultrahanggal, kiderült, hogy a jobb vesémen vesetágulat van, ami valószínű a terhességgel járó hormonok hatására alakult ki, mivel a bal vesém teljesen ép. Sajnos a jobb oldali kis defekt miatt azonban ott pang a vizelet.

Ezután megkukkantottuk Danit is, integetett, látszólag őt nem zavarta az anyja szerencsétlenkedése, és ismét megállapítottuk, hogy nem fér bele egyszerre már a képernyőbe. :)

Próbáltam rávenni Lacit, hogy ugyan már, nehogy ő csinálja a katéterezést, de nem sikerült, mert akkor már hozta is a gumikesztyűt, kémcsövet, és a kicsinek és vékonynak egyáltalán nem mondható műanyag csövet. Szóval nem volt elég, hogy egy közös barátunk "csinálta" a műveletet, még a cső sem volt vékony, amiből az lett, hogy Laci végig poénkodott, hogy elterelje a figyelmemet, én meg szorítottam a vizsgáló asztalt, mert hát mit ne mondjak......inkább semmit. Gaby szerint a szülésre legalább felkészült leszek, ami OK, mert akkor látom végre a gyerekem, meg boldog leszek, de akkor és ott leginkább a véres vizelet és az járt a fejemben, hogy miért mindig éééééééén??????? De 10 másodperc alatt túl voltam rajta, valahogy lekászlódtam az asztalról, majd megnéztük a gennyet benne. Kívülről tudom, hogy ha lilásan színeződik, akkor gáz van. Jelen esetben valószínű, hogy még az elején tartok a betegségnek, mert a nyári 4+ helyett most "csak" kettőt kaptam, én mindenesetre szörnyű színűnek láttam. Laci óvatosan azért megkérdezte, tudnék-e produkálni még egy kicsit egy másik vizsgálathoz, majd a választ se várta meg, csak a kezembe nyomott egy bazi nagy műanyag bödönt - mást nem tudok rá mondani - és ismét kiküldött. Tulajdonképpen csak a fél urológián kellett átszenvednem magam és a kint ülő betegek addigra már eléggé lincshangulatba hergelték magukat, gondolom amiatt is, hogy én kaptam a doktor úrtól két puszit és soron kívül jöttem-mentem mindenhova. Szóval, akkor már mit érdekelt a vödör, mindegy volt.

A történet vége, hogy egy kis kémcső borzalmas vizelettel a Zrínyi utcai bakteriológiára kellett mennem, elvileg 3 nap múlva kész lesz a fele eredmény, mert Laci valami olyat is kért, ami tovább tart, így a véglegeset talán 10 nap múlva tudom meg. Addigis marad az antibiotikum, az, hogy rettegve megyek be a fürdőbe, kétrétgörnyedve jövök ki és többedszerre is megerősödött bennem a gondolat, hogy Dani egy survivor-gyerek.

A boltkóros anya naplója

Azt hiszem, volt valami rózsaszín, szirupos film is hasonló címmel, de ma megtapasztaltam Gaby barátnőm sokat emlegetett anekdotáját. Ezt most nyilván hozzáírja majd az "én megmondtam és igazam lett" listájához, jóvannnaaaa, van rajta egy pár dolog, de hát mázlija volt, aztán bejött neki :P

Lényeg a lényeg, ő mindig azt mondogatja, nem tud úgy el/bemenni egy üzletbe, hogy a kislányának ne vegyen valami cuki dolgot, én meg mindig csak néztem rá, hogy miért nem??!! Na, ma megtapasztaltam.

Előszónak annyit, hogy ezeket a kisruhákat - és még számtalan másikat - egy turiban vásároltam. Kövezzen meg, aki akar, de egész egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy több ezer forintért vegyek meg kis bodykat és felsőket, amiket a gyerek két hét alatt úgyis kinő és rakhatom a szekrény mélyére. És nem, ez nem azt jelenti, hogy a gyerekemre nem vagyok hajlandó pénzt áldozni, sőt. Pár ezer forintból sokkal több ruhát tudok venni neki, amit meg spórolunk ezen, abból kap mást. Szóval, betértem ebbe az ominózus boltba, rástartoltam a mini ruhák lelőhelyére és kb. az első percben sokkot kaptam, mert már 3 ruha volt a kosaramban, és a többi fiókot akkor még szemügyre se vettem. Egy másik hölgy is segített, ő rózsaszíneket keresett, de amikor meglátta, hogy én a komoly, pasis holmik után kutatok, odaadogatta nekem azokat, amiket ő talált :) Persze nem csak a fiús színeket részesítettem előnyben, kapott elegánsabb nacikat, fehér bodykat, csíkos alvós rugdalózókat. A végére egy nagy zacskó kisruhával távoztam a boltból és konstatáltam, Gabynak valóban igaza volt, mert már a következő sarkon legszívesebben visszafordultam volna olyan gondolatok miatt, hogy bakker, azt a kismellényt miért hagytam ott, meg a fenébe, a másik Disney-s pólót is elhozhattam volna....

Magamnak egyébként még az életben nem vettem ennyi mindent és valószínű engem is el fog érni majd az, hogy a gyereknek még ezt-még azt, aztán néha majd eszembe jut, hogy talán én is "megérdemlek" egy felsőt mondjuk :)

Alább egy kis ízelítő Dani első kis ruháiból és ez tényleg csak egy kis bemutató:

Daninak van a legjobb Apukája a világon!

Tegnap mutattam neki, hogy milyen étrend lenne az ideális a terhesség alatt, ma mire hazajöttem, egy kis üzenet társaságában megtaláltam azokat az ennivalókat (teljes kiőrlésű kifli, mandula, sótlan földimogyoró, kesudió, mazsola, joghurtok...stb), amik a listán szerepelnek.

Ja, volt mellettük egy flakon vasalóvíz is, azzal mit kéne csinálnom...????!!!! :))))

Az örökmozgó

Igen, ez a mi kisfiunkra vonatkozik :) Szombat óta hihetetlen munkában van, állandóan mozgolódik, rendezkedik. Minden babakönyv, szaklap azt írta, hogy ez összefüggésben lehet a belső fül kifejlődésével, amivel érzékeli az irányokat is, valamint azzal, hogy a kis kezei most már nagyon ügyesek és egyre több mindent tud csinálni velük, például ökölbe szorítja erősen...gondolom ezzel ütöget engem is a drágám :)

Az éjszakai mosdó látogatásaim alkalmával folyamatosan nemtetszését fejezi ki, hogy felkelünk, ráadásul nekem utána mindig innom kell. És igen, ez azzal jár, hogy a folyadék kuruttyol bennem (ezt hogyan lehet szebben írni??), Danit pedig ez még jobban felébreszti. Tiszta olyan, mint az Apja :))), nagy dirrel-durral forgolódik, szinte magam előtt látom a kis arcát, hogy milyen dühös lehet az ébresztés miatt. Egyik oldalra át, közben egész vééééletlenül megtapossa a hólyagomat, amitől csillagokat látok, majd két másodperc múlva visszaköltözik a másik oldalra, mindenközben bukfencezik egyet, majd pár perc múlva kéri a popsi simogatást valamelyik kiszemelt oldalon. Ezt is körbe-körbe kell (nem ám akárhogy), aztán csend és alszik tovább :D

Azért örülök neki, hogy ilyen aktív baba, sokkal nyugodtabb vagyok, mert tudom, minden rendben van vele.

Hétvégén feljutottunk végre Budapestre, ahogy írtam. Szombat este benéztünk az Elefáni bababoltba Budaörsön, róluk csak jókat tudok mondani. nagyon nagy területen lehet shoppingolni, aranyos és kedves eladóik vannak és minden árfekvésben kínálnak termékeket (egy csomó magyar is van köztük, végre nem csak a külföldi ipart gazdagítjuk). Szóval Apával tobzódtunk az édes kis holmik között, Dani kapott zoknikat, amiket Apa választott neki, kiságy garnitúrát fejvédővel, hozzá két cserehuzatot, két cumisüveget későbbre...ééééés Apja vett neki egy cumit is, amit legalább annyi ideig nézegetett, mintha sportcipőt, vagy sícuccot, vagy valami műszaki cikket vásárolt volna. Természetesen a színe zöld, ha valaki ezen filózott volna és nem, ez nem az én békazöld mániámat tükrözi, hanem Apa Fradi iránti rajongását. Ja, említettem, hogy a gyerek fürdőlepedője is zöld ? :)))) Fotókat majd teszek fel a szerzeményekről!

Vasárnap családi ebédre voltunk hivatalosak, amit így még egyszer, utólag is nagyon-nagyon köszönünk, finom volt és jól éreztük magunkat!!! Ezután elautóztunk még a Soroksári úti babadiszkontba is, de szerintem ez felesleges benzinpocsékolás volt, nagyon össze-vissza boltnak tartom, és negyed annyi játék, kiegészítő sincs ott, mint a másikban. Babakocsi van 300ezer, de mivel nekünk az már van szerencsére, így érdektelenül kóvályogtunk a csarnokban és elájultunk az árcédulák láttán, valamint örültünk, hogy az előző helyen vettünk meg több dolgot és nem itt. Egyedül egy kiságyra applikálható textil tartót shoppingoltunk pelenkáknak, egyéb gyakran használatos dolgoknak. Színben nálunk most a bézs és a zöld dominál, a kis tartó kék egyedül, állatkákban pedig macimintákkal dolgozunk jelen pillanatban. Minden további dolgot itt helyben fogunk megvenni, de szerintem majd csak jövőre, most kiköltekeztük magunkat eléggé, és januárban pedig már lesz időm többet csavarogni és hasonlítgatni.

Este én barátlátogatásra mentem és vacsorázni, Apa pedig a második metálkoncertjén tombolt, úgyhogy éjjel kettőre haza is értünk a zuhogó esőben / havas esőben. Murphy törvénye szerint, mire leparkoltunk a ház előtt, 10 perc múlva elállt minden és elkezdett olvadni. Köszönjük!

Tegnap pedig részt vettem az első várandós tanfolyamon. Egy fórumozós társammal mentem szerencsére, elég sokan voltunk de találkoztam olyanokkal is, akikkel az orvosomnál szoktunk együtt ücsörögni. Arcmemóriám katasztrofális volt világ életemben (ellentétben a névmemóriámmal), de kismama-társaimat már megismerem...biztos ez is a hormonok hatása :P Apa zh-t íratott, ezért erre nem tudott eljönni, de párat már bekarikázott magának, reméljük azt az egy-egy órát kibírja majd a pocakos, állandóan helyezkedő kismamák társaságában. Egy nagyon kedves és normális védőnő tartotta az elsőt, a helyes táplálkozásról, életmódról volt szó, én pedig állandóan azon gondolkodtam, vajon az én védőnőm miért nem ilyen. Már nem is mérgelődök a 12 kilós súlyhatáron, egyik fülemen be, a másikon ki. Apa így is, úgy is bálnának hív, most nem mindegy, hogy 15 vagy 12 kiló van akkor rajtam :)) Kaptunk egy jó kis heti étrendet - nem is ilyen diétás marhaságok vannak rajta, mint amiket az én védőnőm akar etetni velem - majd bemásolom, hátha segít valakinek, aki olvassa a blogot és ez a hölgy is elmondta, hogy akinek a cukorterhelése OK, az igenis egye azt, amit megkíván, mert az sose véletlen, hogy ha mondjuk egy hétig csak rántották lebegnek lelki szemeink előtt vacsikor.

Nekem most épp egy müzlis joghurt lebeg, ami még egészséges is, tehát teljesítem is a kívánságom....vagy ez Danié???

A legutóbbi bejegyzés óta megszületett egy másik kollégám kisfia is, Patrik, aki császármetszéssel jött a világra 48 centivel és 3720 grammal. Gyönyörű kisfiú, kis Michelin-emberke, már most édes hurkái vannak :) Gratulálunk!!! Amúgy meg ha belegondolok, most már csak Dorina baba van előttünk az ismerősök közül.......öööööö.....

Tegnap Dani szerintem megérezte a közelgő havat /olyan szép, hogy legalább a háztetők tiszta fehérek/, mert egész nap lustálkodott, a Megasztár alatt felébredt - de csak kiválasztott személyeknek hajlandó drukkolni - , tusolás közben ismét bealudt, majd úgy döntött, hogy hajnali fél 3-kor a tudtomra adja, hogy itt az ideje átfordulnom valamilyen másik pózba, mert neki ez kényelmetlen. Anya persze engedelmeskedik, de ha már fent vagyok, akkor kimegyek - ez kis túlzás már a felkelési stílusomra - , szóval inkább kivánszorgok a mosdóba, majd visszamászok Apa mellé. Épp a múlt héten olvastam, hogy a 24. hét elejére a babák belső füle is teljesen kifejlődik, tehát képesek érzékelni azt, mikor, milyen helyzetben van anyukájuk, így ők maguk is. Így aztán Dani az ilyen hajnali vándorlásaimat reggelnek gondolja, és elkezdi a ficánkolást. Nagyon óvatosan kell fordulni :), és bizony hosszú percekig kell kísérletezni a megfelelő pozitúrával, hogy neki is, nekem is (relatív) kényelmes legyen. Szoktam simogatni is, nagyon édesen valamijét mindig odatolja, aztán megunja, jön valami másik testrésze, és szép lassan vissza szenderedik. Ez ma reggel addig tartott, amíg meg nem szólaltam, illetve nem szóltam Apukájához, aki szegény 8-ra ment dolgozni és csak 2-re ér haza :( Ilyenkor szinte követeli a reggeli kakaót, kis joghurtot, majd újabb pár perces mozgolódás után csak néha-néha érzem a kis kaparászását :D - mint például most is.

Délután viszont útra kelünk Budapestre, ma még előttünk van egy bababolt-nézés is, beígértem a legkisebbnek, hogy most már aztán tényleg kapni fog valamit a könyveken kívül. Apa este barátilag koncertre megy, én pedig az egyik ismerős lakásában fogok addig dekkolni, remélem legalább az X Faktor izgalmas lesz. Kicsit fárasztó lesz a vasárnap is, de nem baj, mert utána már csak két hét és megyünk wellness-ezni egyet, azaz Apa szaunázik, masszázsra megy, jacuzzi-zik, nekem meg maradnak a délutáni teasütemények és forró kakaók, amiket a teljes ellátással kértünk, mert úgy döntöttem, ennyi igenis jár nekünk!!! Végülis ezek se rosszak. :D

Hétfőn végre elkezdődik a felkészítő tanfolyam, amire még a terhességem elején jelentkeztem a védőnőnél, már várom! Az utolsó alkalommal meg lehet nézni a szülőszobát is, ami nem tudom, milyen hatást fog kiváltani belőlem: vagy fejvesztve kimenekülök, vagy annyira fogok figyelni, hogy nem lesz időm semmibe se belegondolni akkor és ott, aztán majd ha hazajöttünk, akkor kezdek el hisztizni.

Hétvégére pedig sok szeretettel küldi Nektek Dani a kedvenc számát, imádja, akárhányszor csak meghallja, Apa pedig megígérte, hogy ha legközelebb az együttes Magyarországon jár, akkor elmegyünk a koncertjükre, végülis legutóbb Metallicán voltunk együtt.....de jó is volt az.....

Már megint csütörtök van, ez a hét nagyon elrohan ismét...

Tegnap esedékes volt az újabb dokilátogatás, nagyon izgatottan vártam, nem csak azért, mert tudtam, hogy bekukkantunk Danihoz is, hanem azért is, mert kíváncsi voltam Nagylepény helyzetére.

Sajnos a 3/4 5-ös időpont ismét csúszott, annyian ültek a váróban, mire odaértem, hogy reményem se volt a pontos bejutásra. Szerencsére kaptam azonban kis társaságot :) Közvetlenül utánam érkezett egy nagyon szimpatikus házaspár a két és fél éves kislányukkal, aki rövid szemrevételezés után engem választott beszélgető partnerének. Pont egy kismama magazint olvasgattam unalmamban, mire odajött a kislány, felpattant az ölembe és megkérdezte, vannak-e ebben az újságban babák. Anyukája persze rohant, hogy nem szabad a nénit zavarni, meg elnézést kér, de mondtam neki, semmi gond, legalább beszélgetek valakivel.

A negyed órás társalgásunk végére megtudtam, hogy Nórika ücsörög az ölemben - szépen én is bemutatkoztam neki - akinek Barni nevű kisöccse fog születni szintén tavasszal, ő most anyukája pocijában lakik. Egy ici-pici (ezt ő mondta így, haláli volt) babakocsiban fogják tologatni, lesz külön szobája és ha sír, berakják a kiságyba, lekapcsolják rá a villanyt és majd elalszik :D Anyukája itt megjegyezte, hogy nála is ezt szerették volna, aztán nem sikerült, úgyhogy miért a kisöccsét akarja megnevelni....de Nórika kitartott emellett. Annyira hajlandó volt, hogy esetleg egy játékot az övéi közül bedob majd neki :) Végül ők mentek be előttem, mivel kiderült, nekik 1/2 5-ös időpontjuk volt, de Nórika előtte azért megkérdezte a "doktor bácsit", hogy őt is meg fogja-e vizsgálni, vagy csak anyukáját, mert különben ő inkább kint maradna. A doki nagyon aranyos volt, leguggolt mellé és elmondta neki, hogy ő csak a nagyon picike babákat nézi meg és az anyukákat, nyugodtan bejöhet és akkor láthatja a kisöccsét.

Persze azért kihallatszott, hogy Barnika annyira nem kötötte le a figyelmét, gondolom egy-két dolgot arrébb pakolt addig a kiscsaj, de haláli volt.

Az én vizsgálatom nem volt annyira kellemes, mert egy kisebb probléma miatt elég hosszasan szemrevételezett a doktor úr, de elég annyi, nincs semmi gond, elmúlt, méhszáj tökéletesen zárt, gond egy szál se.

Dani viszont akkora nagy fiú lett, hogy képzeljétek, nem fér bele egyszerre a monitorba :))) Jelen pillanatban (illetve tegnap este) farfekvéses ez a kisfiú, tehát kimozdult a jól megszokott keresztben fekvős helyzetéből (persze, mert nem fér már el) és épp a hólyagomon "taposott" a vizsgálat alatt, a kis feje pedig a bordáim alatt volt pár centivel. Így kiderült, hogy a dudor, ami a pocakom kellős közepén emelkedett nem más volt, mint Dani popsija, amit lelkesen tologatott kifelé :) most már bezzeg nem szégyellős a gyerek :P

Nagylepény még mindig a "mélyen fekvő" jelzőt kapta, de annyira már ismét vonult a felsőbb régiókba, hogy doktor úr szerint ettől már simán szülhetek természetes úton és nincs szükség császárra. Bevallom, lassan, de biztosan annyira hozzászoktam ehhez a lepény-helyzethez, hogy tized annyit se gondolok rá, mint korábban, bár ez nyilván azzal is összefügg, hogy Dani is nagyobb. Lehet, nekem sose fog annyira feljebb menni, hogy "veszélytelen" legyen.

Sajnos csak este 6-ra értem haza, ezután pedig egyből kocsiba vágódtunk és vendégségbe mentünk Zsuzsi nagynéni barátnőjéhez, akinek két tündéri kislánya van. Nagyon aranyosak voltak, az egész család szimpatikus volt, finom falatkákkal vártak minket - én azt hiszem egyből letelepedtem enni, remélem nem könyveltek el bunkónak emiatt, de már az orvosnál is korgott a gyomrom - , nem is beszélve a csupacsokis sütiről, abból azt hiszem hármat, vagy négyet is betermeltem. Na jó, előtte mindig megjelent a védőnőm arca lelki szemeim előtt, de simán el tudtam hessegetni :))) Apa is egy hős volt (mintha már lett volna egy hasonló cím), simán kézbe vette a 7,5 hónapos kislányt és nagyon rutinos(nak tűnő) mozdulatokkal cipelte, sőt, kicsit megnézte még a fürdetést és az öltöztetést is. Szerintem nem lesz gond, ha egyszer kézbe kapja a kisfiát :D

Ma munka után pedig szaladtam kozmetikushoz, hát, nagyon jó volt végre elfeküdni nála, utána pedig siettem haza, mivel Barbi és vele együtt persze Dorina látogatott meg minket, a pasik pedig lementek közösségileg a konditerembe. Jó volt, hogy tudtunk kicsit mi, sorstársak beszélgetni, hiába mindig megnyugtató, ha olyan emberrel találkozom és dumálok, aki érti a kérdést: Neked is 3000 még? Igen, szerencsére.... :)

Amikor én még "kislány" voltam....

Valamelyik nap az egyik fórumos társam felvetette, hogy miért nem rakunk fel magunkról "anno" képeket, én pedig - tudom, egy magamutogató kis egoista dög vagyok, hogy a kisfiam blogjára pakolászok magamról fotókat - kapva kaptam az ötleten. Jókat nosztalgiáztam a fotók láttán, sok szép (és kevésbé szép) emlék előjött, és dobáljon meg, aki akar, néha igenis gondolok arra, hogy most miket NEM tehetek meg. Ettől függetlenül százszor is így csinálnám, és senkivel nem cserélnék, méhlepény, derékfájás, nem-alvás, fáradékonyság ide vagy oda.

Apa! Legalább Te írj majd, hogy jaaaaajjj, de csinos voltál akkor...még.....mikor nem voltál bálna!!! :-x

Ebben az időben az utazós korszakomat éltem :), jó volt! A fotó Görögországban készült. A felső és a nadrág tudtommal azóta az egyik rokon kislány tulajdona, talán térdig rámjönne a naci :))) A szandi megvan azóta is, nagy becsben tartom, de nem csak az időjárás miatt mutatna furcsán manapság rajtam.

A kép előzménye, hogy a csajokkal (és Gaby férjével) elmentünk egy jót vacsizni, majd utána - akkori szokásunkhoz híven - beálltunk egy közös fotóra. A rajtam levő cipőt 1 éve nem láttam, jelenleg pedig kísérletet sem teszek a megkeresésére és felvételére, egyik sem menne :)

Azért a smink sokat dob, rajtam legalábbis tuti. Gabiék esküvője alkalmából csíptük ki magunkat ennyire. Ez a ruha 9 hetes terhesen volt rajtam utoljára, akkor - bár a többiek gyanúsnak ítélték az alakomat benne - még belefértem, mára a nézegetése marad...

A fotóból talán alig látszik, de itt épp egy kiadós kocsitolás előtt/közben vagyunk. Gaby férje kevésbé, mi ellenben remekül szórakoztunk közben, a helyzetet pedig divatfotózásra használtuk ki/fel.

Ez a kép Apa kedvence, bár itt még nem is ismertük egymást. Ez a felső szintén múzeális darab :P

Erre a prágai útra anno pasit felejteni mentem a barátnőm társaságában, remekül sikerült.

Ez volt az az időszak (bár itt épp ovisokat megszégyenítő vigyorral és átléssel egy szamarat etetek a győri állatkertben), amikor a disco számokat kívülről fújtam, hetente fogadott a manikűrösöm és a 36-os méret is nagy volt rám sokszor, no meg történt velem még egy s más, amit a fiamnak majd egyszer elmesélek....talán...:)))

Mára maradt a Megasztárból Szíj Melinda, meg a jó öreg Tabáni Pityu (na jó, ez kis költői túlzás) valamint a 2XL-es bugyik és társaik.

A hétvégéről nem is írok semmit, milyen gyorsan eltelt...szülinapi ebéd, shoppingolás, főzőcske...aztán valahogy megint csak hétfő reggel lett.

Mai napomat azonban legalább feldobta, hogy meglett a cukorterhelésem eredménye és teljesen rendben van. (7,8 mmol/L-től tekinthető valaki cukorbetegnek terhesség esetén, nekem 6,8 lett a terhelés utáni értékem) Egyik kollégám ment be épp a városba, úgyhogy ismét bekéredzkedtem a kocsiba és látogatást tettem a Liezen Mayer út leletkiadó szobájában, ahol mondanom se kell, "iszonyatosan" elhavazva ülnek az asszisztensek. Végülis nem is pattogok már ezen, most már remélhetőleg úgysem kell mennem több vérvizsgálatra munkaidőben, legközelebb meg már tényleg az otthon dekkoló kismamák táborát fogom erősíteni. Erről a dilemmámról meg majd később írok...

Nagy bánatomra, kiságyunk még mindig nincs, talán véééégre a héten, de már le sem merem írni. Szombaton megyünk Budapestre, Apa koncertekre, én meg barátlátogatóba :), útközben pedig egy-két baba outlet-et is útba ejtünk, aminek előfeltétele a helyi boltok előzetes feltérképezése.....lenne. Mára is kinéztem egyet, de idő hiányában (mi miért rohanunk mindig mindenhova???) van egy sejtésem, hogy elmarad. Ami (talán) tuti, hogy szerdán kapunk pár holmit, nagyon jó lenne végre valamit látni is abból, hogy alakulnak Dani kis felszerelései, holott úgy gondolom, abszolút nem vagyunk elkésve. Szegény gyereknek eddig könyvei vannak a legnagyobb mennyiségben, végülis nem baj, ha kád, meg rugdalózó nincs, a lényeg, hogy olvasson és művelődjön már az első naptól :)))

Helyesbítek: ma mégis sikerült elmennünk az egyik bababoltba. Mondjuk semmit nem vettünk, tartottunk egy rövid árfelmérést és megállapítottuk, hogy relatív OK az árszínvonal, illetve vannak mindenféle árfekvésben termékek, tehát fogunk tudni azért válogatni, ha a fővárosiak nem jönnének be.

Dani ma nagyon nyugis, szegényt ebben a trutyi időben meg is értem, legszívesebben én is aludtam volna egész nap, bár azért az előbb egy jól irányzott veserúgással észrevétette magát :) Gyanítom, azért sem aktív ma, mert előző éjjel katasztrofálisan aludtam és a jó öreg Murphy törvénye szerint reggelre dőltem ki, mikor megszólalt az ébresztőm. Ilyenkor pedig Dani megérez mindent, a sok forgolódást és mászkálást pedig reggelnek veszi, ergó, hajnalban mutatványozik, majd velem ellentétben reggelre elalszik. Nemalvásom oka ma igen banális volt: megnéztem a Harry Potter és a Főnix rendjét, majd olyan horror álmot szőttem össze mindebből, hogy a hollywoodi forgatókönyvírók megirigyelhetének. Lassan ott tartok, hogy csak romantikus, csöpögős filmeket nézhetek, mert egyedül azok nem tesznek be. Ja, és valószínű az is a hormonzajlásomnak köszönhető, hogy ma, amikor a kollégáim elmondták, hogy hiányozni fogok nekik, majdnem elbőgtem magam. :)

K.É.S.

Avagy Kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek!

Bevallom, nem (volt) jellemző rám, hogy alapítványoknak segítsek, az egyetlen dolog, amit minden évben megteszek, az az adóm 1 %-nak felajánlása, és minden évben a koraszülött mentőknek adom. Fogalmam sincs, hogy találtam ezt anno, jó pár éve ki, de nem változtatok a kedvezményezetten soha.
Egyik nap azonban érdekes felhívásra lettem figyelmes az egyik kismamis fórumon, ahol aktívkodom. Minden héten vannak új cikkek, új születéstörténetek, új rémtörténetek, amik miatt leszoktam ezek olvasásáról, mert csak parázik rajta az ember. Nem ítélem el azokat, akik ezeket a tragikus történéseket leírják, nyilván segít, ha ki tudják írni magukból és csomóan hozzá is szólnak, de én tudni se akarok róluk.
Múlt héten azonban a fórum üzemeltetője küldött ki egy aranyos felhívást, miszerint Karácsony közeledtével jószándékú emberek segítségét kérik, a Gyermekétkeztetési Alapítvány szakemberei.

A linkre kattintva elolvashatjátok a részleteket.

Egyből ezután utaltam is, mert úgy gondolom, ezt az összeget, ami ugyan nem olyan sok, más baromságokra is elszórom, akkor hadd legyen egy rászoruló kisgyereknek legalább pár napig meleg étele.
A számlaszám – szkeptikus révén leellenőriztem – valóban ehhez az alapítványhoz tartozik, és valóban megküldték a szakácskönyvet, egy szívhez szóló e-mail társaságában. Ígérem, elkészítek belőle valamit és felteszem a receptet, remélhetőleg karácsonyig még lesz időm a kísérletezésre.

Anya egy hőőőőőős :)

....mert kibírta a cukorterhelést.

Jó, nem tömjénezem magam, mert nem az oroszlán barlangjába kellett bemennem, csak olyan rémes legendákat hallottam erről a vizsgálatról, hogy tiszta ideg voltam előző éjjel. Mivel 7-re szerettem volna odamenni, ezért jó korán lefeküdtem, persze a nyugodt alvás elmaradt. Egyrészt azért, mert azon filóztam, hogyan és mikor fogom kihányni a löttyöt (mintha eddig annyi időt töltöttem volna öklendezve a wc fölött), másrészt pedig azért, mert ahányszor felkeltem, ittam egy jó pohár vizet, hogy legalább szomjas ne legyek. Azt, hogy ez mit okoz a terhes kismamáknál nem részletezem. Az első dolog tök felesleges volt, mint később kiderült - jóvanna, utólag mindig okos vagyok én is - , a második viszont nagyon hasznos.

Mire 7-re odaértem, már vagy öten voltak előttem, begyűjtötték a papírokat és vártam. Szerencsére ilyenkor a Down-kór szűrésre és egyéb vérvételekre érkezők később mehetnek csak be, mivel nekik nem kell éhgyomorra menni a "cukrosoknak" viszont igen. Harmadikként szólítottak, aztán majdnem dobtam egy hátast, mikor megláttam a poharakat. Védőnéni 2 deciről beszélt, hát, felvilágosítanék mindenkit, hogy ez egy "csöppet" több volt. Még a Mekiben sem tudok ennyi üdítőt meginni, pedig azokat sajnálatos módon szeretem, nemhogy ebből....

A fél citromot belecsavarhattam, de hát ehhez is tartozik egy kis sztori. Citromlevet nem lehet vinni, mert abban lehetnek különböző adalékanyagok, a citrommal viszont az a gond, hogy a magokat képtelenség előre kiszedni belőle. Így az én cukros lötyimben nem csak a glükóz kavargott, hanem 8-10 magocska is. Tovább nem akartam húzni az időt, pedig egy fél órát horgásztam volna még, a magok azonban makacsul tartották magukat :) (kis intermezzo: a vérvétel közben kiderült, hogy a Down-kór szűrésre már nem fog kémcső maradni...magyar egészségügy)

A szúrás maga ismét nem fájt, simán le tudtak csapolni, aztán megkért a laboros hölgy, hogy igyam meg az oldatot. Szagra semmi, az első korty még relatív jó is volt, viszont 5 korty után rájöttem, hogy ezt egy húzásra képtelenség meginni, már csak a mennyiség miatt sem. Háromra sikerült, de tényleg nem a szörnyű íze miatt. Olyan volt, mint egy elrontott limonádé, főleg úgy, hogy összeszorított fogakkal kortyolgattam, mert közben szűrtem a magokat is :DDD, mint egy ámbráscet.

Azt hiszem, úgy mentem ki, hogy megnyaltam a szám szélét, néztek is rám, hogy na, a hülye édességmániás....ezen is jókat nevetgéltem. Ezután hazasétáltam, majd pontosan 120 perc múlva Apukám visszavitt a következő vérvételre. Az ég adta világon semmi bajom nem lett, nem lettem rosszul, nem szédültem, az éhség....jah, kérem, az még most sincs :))) Szóval az éhgyomortól ennél a vizsgálatnál nem kell félni, garantált, hogy elmúlik 1 perccel a lötty megivása után és tényleg nem olyan szörnyű, minden leírt ízkombináció ellenére, egy kicsit túlcukrozott limonádé és semmi több. Másodszorra is ugyanabból a karomból kértem a vérvételt - még jutott kémcső!! - , ugyan egy kicsit belilult, de ezt meg betudom a két szúrásnak. Egyébként le a kalappal a laborosok előtt, szuperül veszik le a vért, és tényleg pontosan 120 perc múlva hívtak is be, egy percet sem várakoztam. Végre van egy pozitív élményem :)

7vége

Már nagyon vártam a hétvégét, eléggé elfáradtam péntekre, a munkahelyemen is sok minden összejött, volt idegeskedés (egy kedves kollégám "becsúszott" egy betonkeverő alá, úgyhogy a fél pénteket végig stresszeltük, mi lesz vele. Szerencsére már kikerült az intenzívről, összetákolták a műtőben.), készülődés egy jövő heti konferenciára, ami keddtől péntekig fog tartani. Szóval, lelkiekben felkészültem, hogy a jövő hét sem lesz egy leányálom, plusz ehhez hozzájön, hogy szerdán cukorterhelésre is kell mennem. Remek.

Ezek a hétvégék pedig olyan gyorsan elmennek, csak azt veszem észre, hogy vasárnap délután/este van és le kell feküdni, mert másnap kelés. Na, de ma azért még adok a cukorterhelés előtt a szervezetemnek, mivel délután 3-ra megyünk a legutolsó vacsoracsatára Mosonmagyaróvárra. Januárban (pont velünk) kezdtük a dolgot és ma teszünk pontot a végére, bár a kiértékelésekhez még szervezni kell egy estét.

Dani tegnap óta új felfedezéseket tett :) kis világában. Egész nap hihetetlen aktív volt, meg sem állt egy percre sem, az X Faktor közben pedig rájött, tud bukfencezni is. Biztos tetszett neki, mert éjjel is gyakorolta, hol az óramutató járásával ellentétesen, hol megegyező irányba fordult, mikor pedig célba ért, kezdte az egészet előről. Így a hasam egyszer a jobb, másszor a bal oldalon púposodott ki, én meg próbáltam kitapogatni, vajon milye lehet épp ott. Ja, és átérzem a süteménytészták helyzetét, mert kb én is úgy éreztem magam, mintha percenként megkavarnának, és minden elismerésem az emberi szervezeté és azé, aki kitalálta, hogy így működjön. Komolyan elgondolkodtam azon, hogyan marad a helyén mégis minden belső szervem úgy, hogy Dani még csak 400 gramm körül jár.....mi lesz itt később???

És tudunk már játszani is!! Ha bököd egy helyen, akkor én is visszabökdösöm, majd jön ő és mindez így folyik tovább, míg ő meg nem unja és át nem költözik valahova máshova, ahol meg kereshetem. :) A TV-távirányítós dolog is jó móka, mert ha a hasamra teszem, akkor tudja lökdösni, a távirányító pedig szépen lengedezik egyszer erre, egyszer arra, mint egy libikóka :)))

Megfigyeltem azt is, hogy most már tényleg bejár minden kis zegzugot a szoba-konyhás lakásában (most épp a laptopot rúgdalja, ami az ölemben van): ha aktív és fent van, akkor a fenti részeket részesíti előnyben, ha aludni szeretne, akkor lejjebb megy. Imádom ilyenkor, de néha úgy el tudja találni a legérzékenyebb pontjaimat, hogy csak na.....nem egyszer rohantam már, hogy úristen, bepisilek, aztán kiderült, szó sincs erről, csak szépen megágyazott magának a hólyagomon (sorry) és ráült, sőt, helyezkedik is rajta egy sort :)

Szóval így állunk, és elhatároztam, december elején még megejtünk egy 4D ultrahangot, remélem, adigra már a kis arcvonásait is láthatjuk.

Megjöttünk a kontrollról, bár ma extra sokat kellett várni a doktor úrra, kicsit megcsúszott szegény. Gondolom, elég fáradt lehetett, mert össze-vissza számolta a terhességi heteimet, az elején már kezdtem azt hinni, áprilisban fogok csak szülni, de aztán sikerült a kiskönyv alapján rájönnie a titok nyitjára :)

Mit mondjak, ezek a vizsgálatok egyre kellemetlenebbek és nehezebbek nekem, a vizsgálóra úgy másztam fel, mint egy lassított felvétel, fájt is picit, az ultrahang mellé pedig majdnem beestem, olyan alacsonyan volt az ágy. (néha tényleg elég vígjátékba illő vagyok) Lényeg a lényeg, méhszáj teljesen zárt (örülünk, mert a köhögés óta aggódtam), keményedések nincsenek, bár az orvos szerint a 20. héttől a napi 5-10 teljesen normális és megszokott és szerinte egyelőre dolgozhatok tovább, amíg nincsenek vérzések, és hosszan tartó, nagyobb görcsölések. Szintén nagyon örültem annak, hogy bekukkantottunk Danihoz, bár ő kevésbé volt boldog, mert hihetetlen grimaszokat vágott, majd elkezdte szopni az ujját :))) Picit integetett is, forgolódott és doktor bácsi megállapította, még keresztben fekszik :), de 10 hete még mindig van, hogy fejjel lefelé forduljon, szerintem ennyi elég lesz!

Ami nem olyan jó hír, hogy a méhlepény(akit a Shrek után szabadon én magamban csak Nagylepénynek hívok) még mindig eléggé lent van. A teteje ugyan feljebb ment, de az alja méhszáj közeli, bár szerencsére nem fedi azt. Úgyhogy két hét múlva ismét kontroll és a doktor úr is izgatottan várja a cukorterhelés eredményét, mivel ettől teszi függővé a diétázást.

Egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy 2 réteg ruha, farmer és csizma nélkül is annyi vagyok-e, mint amennyit a védőnő mért, mert én még most is enyhén túlzásnak tartom a kijött eredményt.....jaaaaaaaaaaa....azt ne is várjátok, hogy leírjam, mennyi :))) Így mára odáig jutottam, hogy míg Apa nagy vigyorral ette krumplispogácsával az otthoni babgulyást, addig én a szokásos D betűs joghurtomat nyammogtam müzlivel. Dani azóta pedig meg sem áll, ezt lelkem megnyugtatása végett pedig betudom annak, hogy méltatlankodik és kéri vissza a kiflis szenyákat.

Jó, tudom, ez lassan már büntetendő, hogy mindent szegény gyerekre fogok.....de ha egyszer éhes vagyok???? A diétás, DE FINOM receptötleteket szeretettel várom !!!!

Ma kivételesen reggel mentem védőnőhöz, mert egyszerűen nem volt pofám mindig délben elkéredzkedni a főnökömtől és ott ülni a váróban két órát. Persze stresszeltem magam már előtte, hogy tuti előjött a hólyaggyulladásom, mert ismét olyan fura érzésem volt, de szegény háromszor is bemutatta a vizelet-tesztcsíkot, hogy semmi eltérés, kóros nincs. Megnyugodtam. Ő a mélyen fekvő méhlepényt sem tartotta olyan vészesnek, mert szerinte úgyis feljebb fog menni - tapasztalata alapján - és Dani méretei meg jók.

Ami számomra is meglepő volt, hogy az ő mérlege alapján többet híztam (2 hónap alatt 6 kiló), így meg is kaptam, hogy a szuper-kismamák táblázata szerint nem tartom az ideális gyarapodási ütemet, ezért diétáznom kellene. Én meg lestem nagy szemekkel, hogy semmivel nem eszem többet -szerintem - a korábbi heteknél, hónapoknál és a doki különbenis azt mondta, hogy akkor kell a diéta, ha a cukorterhelésem rossz lesz, arra meg csak a jövő héten megyek. Szóval elkenődtem a hír hallatán, majd mindezek után bementem egy pékségbe és belefojtottam bánatom egy sajtos rúdba és egy meggyes rácsosba, na jó, a meggyesnek a fele megvan még.

Apa felajánlotta, hogy velem együtt fog diétázni és több halat meg párolt húst és zöldséget fogunk enni, kíváncsi leszek, Dani mit fog hozzá szólni, de abban biztos vagyok, hogy sem ő, sem én nem fogunk lemondani a kakaónkról.

A havi terhesfelkészítő tanfolyam már elkezdődött, úgyhogy mi valószínűleg a hónap végén fogunk értesítést kapni, izgatottan várom :) és hamarosan a védőnéni is szeretne látogatást tenni nálunk....éljen....

Őszi Édes-ségek

A hét elég mozgalmasan telt, mivel két hete már az "utódommal" dolgozom a munkahelyemen, így egyszerre 200 felé figyeltem, arra, amit én csinálok és arra, amit ő. Kollégaim alkalmazták is kedvenc mondásukat, miszerint teher alatt nő a pálma, így szegény a hét közepére kiakadt teljesen, hogy ő ezt nem bírja. Úgyhogy lelkifröccs, hasonló időszakok elmesélése következett, kis használati útmutató a munkatársakhoz és újult erővel vágtunk bele a dokumentumok rendezésébe, beszállítók rendszerezésébe és abba, hogy igenis a külföldiekkel is kell telefonon beszélni, még akkor is, ha nem minden szót ért. Így aztán a méhlepény-probléma háttérbe szorult kicsit, mert nem értem rá ezen filózni, bár csütörtökön felhívtam az orvosom, hogy szeretném, ha szerdán megnézne. Tudom, paramami, de a köhögésem óta eléggé fáj a hasam a magnézium ellenére is, és nekem ez megnyugtató lenne. Danit is megkérdeztem, elmenjünk-e, erre aranyosan belémrúgott egyet, úgyhogy én ezt igennek vettem az ő részéről. Tehát, jövő héten szerdán kontroll.

Ígértem képeket Dani első könyveiről, amiket az Amazon-on vettünk, íme:

Ja, igen, mindenki jól látja, hogy német nyelvű kis csodákról van szó - én is jól szórakozom rajtuk - , mert feltett szándékunk, hogy valamilyen módon, de megtanítsuk legalább egy idegen nyelvre még gyerekkorában. Írtam már a kiköltözésről, ott is hasznát vennénk a nyelvtudásnak, de amúgyis, kb egyetemista korom óta tudom, hogy én így szeretném nevelni a gyerekem és ha már ilyen végzettségem van, akkor miért ne. Tudom, most jönnek az alter-anyuk, hogy minek terhelni a gyereket (bocsánat, én néha befordulok tőlük a fórumokon is), de mielőtt kijön a gyámhatóság, hogy már most igényt tartanak a gyerekre, szögezzük le, nem fonetikai és morfológiai kiselőadásokat fogunk neki tartani és nem nyelvészeti szakkönyveket kap a kiságyba. De erről később majd még úgyis ráérek írogatni, van még jó pár hónapunk, hogy kidolgozzam a tanmenetet...hehe :P

És ha már Németországnál tartunk. Mikor kint voltunk szert tettünk egy széééép, bio Hokkaido tökre, amire már régóta pályáztunk, egészen pontosan Ausztrália óta. Ott ugyanis Hanni az első napokban csinált nekünk vacsira sütőtök-krém levest, amitől bevallom én első hallásra kiütést kaptam. Gyerekkorom óta utálom a sütőtököt, a szagát sem bírom, otthon már a lépcsőházban megéreztem, ha apukám nasinak azt csinált magának. Szóval, így vágtam neki a levesnek...egy kis kanál (Hanni kedvéért).....még egy kiskanál....aztán azon vettem észre magam, hogy jéééééé...ez finom! Számomra is döbbenetes volt, hogy utána három nappal is a maradékot kotortuk Apával, a rokonok meg azon nevettek, hogy azért ekkora sikerre nem számítottak. Az elmondások alapján egyikünk se tudott visszaemlékezni arra, hogy valaha is láttunk volna itthon ilyet: gömbölyű, pirosas színű tök.

Németországban aztán majdnem a nyakába ugrottunk Ulf feleségének, aki szintén ilyet tálalt vacsira, pirított tökmaggal és ezek után már nem volt kérdés, tök-kereső körútra indulunk kint. És így találtunk rá a tekintélyes termésre az egyik kinti hiperben, nagy féltve pedig haza is hoztuk. Csütörtökön volt a napja, hogy kitűztük a tökleves-főzést. Végül Apa "gyilkolta" meg a kis pirosat, mert egész egyszerűen annyira kemény volt, hogy én háromszor vágtam bele a nagykést, de meg se mozdult se előre, se hátra.

Lényeg a lényeg, isteni lett, a munkahelyemen versenyt futottak a többiek a kóstolóért, én meg próbáltam a saját adagomat menteni :), persze nagy büszkén. Íme a csodálatos sütőtökkrém-leves fotó, mondjuk még Ausztráliából, de a miénk is dettó ilyen lett.

Hozzávalók:

• 1 db Hokkaidó tök (nálunk ugyan tévesen, de japán tökként árulják)


• 5-6 szem közepes krumpli


• hagyma, fokhagyma


• só, bors, szerencsendió, gyömbér (ha nincs, akkor a szerecsendió is tökéletes)


• 3-4 erőleves, vagy tyúkhúsleves kocka


• 300-400 ml főzőtejszín

A tököt és a krumplit megpucolva, felkockázva (a tök belsejét jól ki kell kaparni) egy nagyobb lábasba kell tenni és annyi vízzel felönteni, hogy éppencsak ellepje. Ízlés szerint fűszerek következnek - először inkáb kevesebb, utána még lehet hozzá tenni - és fedő alatt, takarék lángon pároljuk, kb 25 percig. Akármilyen keménynek tűnik a tök, elég hamar megpuhul. Ha ilyenkor soknak tűnik még a víz, le lehet merni róla valamennyit egy tálba. Ezután botmixerrel összeturmixoljuk, közben fokozatosan beleöntjük a tejszínt. Ha sűrű, a kimert vízből lehet visszamerni a levesbe. Kóstolás után természetesen el lehet dönteni, hogy kell-e még bele valamilyen fűszer. Nagyon-nagyon egészséges és isteni finom, mondom én, aki a sütőtököt továbbra is bojkottálja. :) Jó főzőcskézést!

Ezt a kis videót pedig Apának küldöm...Ő úgyis tudja, miért..bár 1 napot csúsztam vele... :-x

Eddig...Vol.3

Ma vagyok 21 hetes terhes:

• túl vagyunk a 16. heti AFP vizsgálaton, ami szerencsére jó lett, bár ettől féltem a legjobban
• a 19. héten voltunk a második nagy genetikai ultrahangon, ahol kiderült, hogy Kisgolyónk Dani :), méretei szuperek
• sajnos ezen az ultrahangon történt annak kiderítése is, hogy a méhlepény mélyen fekvő, így fokozottan kell vigyáznom magamra, nem emelhetek, nem erőlködhetek, nem hajolgathatok és a kelleténél többet kell pihennem, vízszintesben lennem - ettől függetlenül dolgozom. Legközelebb november 24-én lesz kontroll és reménykedünk abban, hogy Dani és a méh növekedésével megoldódik ez a probléma, mint ahogy így lett másoknál is, akik szintén így jártak.
• az immunrendszerem nem olyan erős, mint korábban a terhességem előtt, októberben is túlestem egy megfázáson. Most homeopátiás szereket kellett szednem, amikben eleinte nem hittem, de két nap után kiderült, mégis hatnak :)
• elhagyhattam két gyógyszert: nem kell tovább vérnyomás-csökkentőt szednem (éljen, éljen) és a Laevolac hashajtó szirupot is elraktam (még jó, hogy 1 litert bespájzoltam), bár a jó isten áldja meg, aki feltalálta, mert szuperül működik. Jelenleg a D........ joghurt mindenféle változata jön be, nem tudom, miért, hogyan, de addig jó, míg ezzel megoldható a nem-erőlködés.
• elutaztunk Lipcsébe, ahol nagyon jól éreztük magunkat és a hepehupás cseh "autópályától" eltekintve semmiféle zavaró körülmény nem volt. Kivéve talán az, rájöttem, már nem szeretek annyira sokat egy helyben ülni. Németországban megkapta Dani élete első könyveit, majd ezekről is teszek fel képeket, jó kis német képeskönyvek és pár euróért rendeltük őket az interneten.
• alvás......küzdünk....jelenleg egy kukac párna és egy kis kemény párna a társaim benne, próbálom őket gyömöszölni a derekam, nyakam, hátam alá/mellé....no comment
• Dani édesen alszik éjszaka, ha én mozgok, és helyezkedem, néha ő is, van mondjuk, mikor észre sem veszi. A reggeli kelése óramű pontosságú, 6.15-kor jelzi, figyeljek, kapcsoljam ki az ébresztőt, mert Apa még aludni akar (még hogy a fiúk nem apásak....hehe)
• egyre jobban behatárolhatók az éber és alvós-pihenős időszakai
• a zenét változatlanul szereti, de nem a babazenét. Amikor énekelgetek, vagy dúdolgatok, csend van és figyel, amikor abbahagyom, piszkál :) Ha meghallja a hangom, egyből fent van, különösen szereti, ha sokat telefonálok a munkahelyemen.
• Apa is érzi minden egyes mozdulatát, sőt, szabályosan kidudorodik a hasam egyes helyeken, mikor fordul, vagy nagyon kalimpál, így szemmel is követhető, merre tart épp akkor
• a kismama nadrág bevált, bár derékra szinte semmit nem híztam, csak előre nő a pocakom (tudom, tipikus fiús)
• ja, és kis viccesek: zoknit, cipőt húzni egyedül nem tudok, a hajolgatás miatt sem (nem röhög nagyon hangosan) Apa segít mindig, így is hálás köszönet érte. Ha elmegy majd Pécsre tanítani, akkor ruhában és cipőben fogok aludni :))) Nem tudok körmöt vágni a lábamon (még inkább nem röhög), valószínű, ebben is Apa segít majd, az egyéb női dolgokról...khmmmm...ne is beszéljünk. Emlékezetből és tapogatással. Na jó, ezen én is hangosan nevetek :D Plusz kis finomság, hogy Dani ilyenkor extrán rákapcsol a karatéra, de próbálom neki mondogatni, hogy majd tizenx év múlva igenis ő is fogja értékelni, hogy a nője ápolt és látott már gyantacsíkot/borotvát, úgyhogy hagyja kicsit anyát szépülni.