Szerintem már írtam arról, hogy Dani próbálkozik az egyedül-állással, ebből meg ugye következik, hogy az elindulás is karnyújtásnyi távolságba került. Jelentem, tegnap megtette élete első lépéseit. Épp az otthoniakkal skype-oltunk, amikor egyszercsak mindketten lemerevedtünk, elhallgattunk és lélegzetünket visszafojtva figyeltük a gyereket, aki az Apukámtól kapott halacskás-világítós labda felé elindult és úgy lépegetett, mintha legalább egy hete ezt csinálná. Mikor odaért, fogta magát, szépen leült és elkezdett játszani vele. Szegény Apukám majdnem elsírta magát, hogy a tőle kapott labda lett a kiválasztott és ők ezt pont nem látják élőben, de ha márciusban hazamegyünk kicsit, szerintem Dániel tuti megmutatja nekik a tudományát. Kis pingvinem azóta is rendületlenül gyakorol, nagyon büszke magára (hát még én!!!!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése