Egy nappal csúszik a bejegyzés, de tegnap óta 11 hónapos a nagy fiúnk! :-) És bizony, közeledik a számlálón is az első szülinap. Mivel még úgysem olvassa a blogot, meg nem is érti a dilemmákat, megosztom, milyen ajándékötleteink voltak. Először egy járássegítőre gondoltam, mert amikor szilveszterkor Laciéknál voltunk, teljesen el volt ájulva Laci baba Chicco csodagépétől, de aztán arra gondoltunk, hogy mire megkapja, lehet segítség nélkül tud majd menni, meg ennyi idősen minek. Mikor hazamegyünk, akkor tudná használni kb 10 napig, utána megint jövünk ki, és nyilván nem fogjuk még azt is betuszkolni az autóba, ha pedig végleg otthon leszünk, semmire se lesz jó, mert szaladni fog, nem járni tanulni! Így anya jónak tűnő ötletét elvetettük. Aztán bekukkantottama kedvenc játék webshopomba (off: bevallom, én nagyon sok ajándékot - főleg könyvet, játékot - vásárolok az interneten. Vannak kedvenc lelőhelyeim, amikben még sosem csalódtam, nem vertek át, azt kaptam, amit láttam, olvastam, sőt, ha valamilyen probléma volt, mindig napok alatt rendezték a cserét) és megláttam egy kisautót, amibe bele lehet ülni, van igazi kormánya dudával, indexszel, első csomagtartó a plüssállatok és egyéb kacatok szállításához, anyuka vagy apuka pedig hátulról tudja tolni mint egy kis babakocsit, gyermek pedig lelkesen kormányozhat. Hát eddig ez tűnt a legaranyosabbnak, Dániel imádja az autókat, főleg ha még van pár gomb vagy kar is rajtuk, amiket nyomogathat, húzogathat. Nem a legolcsóbb, ezért közös ajándék lesz, de ha elmondom, hogy az oldalon láttam 200ezerért meseházikót, akkor szerintem mindenkinek leesik az álla. Fogalmam sincs, ki vesz a gyerekének és főleg milyen alkalomra kis lakóházat (benne konyha, szoba, minden...), de vannak igazi baba piknik szettek is, na jó, azok csak 150 ezerbe kerülnek :-S

A nagyfiú pár napja belázasodott, én már lelkiekben felkészültem, hogy az első igazi betegsége külföldön fogja elérni, de hála a jó égnek 2 nap alatt elmúlt minden, másnapra csak hőemelkedés maradt. Nem tudjuk, mi lehetett, akkor jött ki egyik felső fogacskája (5-nél tartunk), mellette készülődik a hatodik is és lent is kettő, szóval szerintem ez is benne lehetett a pakliban. Szegényem borzasztó nehezen viseli a fogzást, sokat és hosszan kínlódik (meg mi is vele együtt) minden egyes fogacskával és családi örömünnep, ha egy végre áttöri az ínyét. Az anyai megérzések egyébként jelzem, most sem hagytak cserben! A láza előtti napon már gyanús volt nekem, egyre többször fészkelte be magát az ölembe - aki ismeri Dánielt, az el tudja képzelni, hogy ez mennyire ritka pillanat - , az eddigieknél is anyásabb volt, nyávogott mindenért, ha felemelt egy kockát, már abban elfáradt, szóval mondtam apjának, hogy a gyerek vagy beteg lesz, vagy kóros alváshiánya van. Aztán amikor egész nap a mei tai-ban lógott rajtam félálomban, akkor már tuti biztos voltam a dolgomban, estére meg is jelent a 38,5 a lázmérőn. Kapott Nurofen szirupot, aludt egyhuzamban 9 órát és reggelre csak a hőemelkedés maradt. Szegénykémet az is nagyon padlóra küldte, fél 9-kor odabújt mellém az ágyba és 11-ig szuszogott békésen mellettem, közben bevallom én is elaludtam :D és arra gondoltam, legutóbb kb. 3 hetes korában bújtunk így össze, de hát a beteg gyerek az beteg gyerek, nagyon meglátszik rajtuk. A második napon onnan tudtam, hogy nincs semmi baja, hogy a konyhaszekrény ajtaját simán egy kézzel kinyitotta és elkezdett lábosokat rámolni, matatott a szemetes körül, pedig tudja, hogy az fúj és tömködte a babakekszet a porszívóba....meg sem mértem a lázát :-) A lázmérővel egyébként azóta - érthető módon - nincs jóban, meglátja és már legörbül a szája, pedig tényleg mindent elkövetünk, hogy a popsiban mérés ne legyen kellemetlen. Mindig eszembe jut, amikor a szülés előtti kismama tanfolyamon magyarázta a védőnő, hogy kell így lázat mérni és hányan mondtuk, hogy naaa ezt neeeeeeem. Mára fel sem tűnik....Egyszer Gabynak is mondtam, amikor ő Zsófi után "takarított" éppen, hogy én ugyan meg nem tudnám enni a gyerekem maradékát, meg nyálas cuccait, hát ez is megdőlt, manapság simán elfogadom, ha Dániel megkínál az előtte jóóóóóó alaposan megcsócsált, benyálazott babapiskótával, hát minek rontanám el az örömét. Néha kapok a tejpépből, a sárgarépás főzelékekből - nagy lelki nyugalommal tettetem, hogy jaj de finom, sallalla, pedig ha van valami, amit utálok, az a sárgarépa, boááááá - és egyébként mindenből, mert Dániel jószívű és ad nekünk...bár inkább olyan megfontolásból, hogy mi együk meg és ne ő :-)))) Étvágya nem sokat javult, nem ér rá enni egész egyszerűen, de gondolkodunk azért azon, hogy megmutatjuk itt egy dokinak, otthon ne tudja mondani majd a hülye körzetink, hogy nem jártunk utána az étvágytalanságnak. Kedden bementem egy gyógyszertárba és előadtam a panaszom, de csak megnyúlt képekkel találkoztam, mert a gyógyszerésznő nem értette, hogy ha nem volt beteg a gyerek, jókedvű, alszik is, akkor mit parázok??!! Há' mer' én vagyok az igazi para-anyu! Lényeg a lényeg, nem adtak semmit, otthon simán ajánlanak ilyenkor 8 féle multivitamint, vagy Béres cseppet, vagy mittudomén, itt mások a szokások. 1 éves kor alatt nincs semmi, mert a gyerek immunrendszerének ki kell fejlődnie, vallják (ebben spec igazuk is van), és utána is csak orvosi ajánlásra lehet adni bármit is. 3 éves kortól vannak aztán kis rágótabletták, amiket lehet recept nélkül is venni, addig furán néznek az emberre, ha ilyet kér. Na, most már ezt is vágom, nem tudom, máshol is ilyenek-e a szokások, bár tény, lehet mi sem lennénk ilyen gyógyszerevő nemzet, ha így állnánk kezdettől fogva a dolgokhoz. Így aztán maradtak az otthonról hozott Cebion cseppek. Visszatérve az evésre, olyan dologhoz folyamodtunk, amilyenhez eddig még sosem és meg kell, hogy mondjam, nagyon nem támogatom az ilyet, szóval ha Dániel végre hajlandó lesz újra enni, akkor ennek sürgősen véget is vetünk. Apa bent letöltött a Youtube-ról magyar mondókákat és népdalokat + pár Halász Judit számot és Dani ezeket nézi, míg eszik. Még leírni is szörnyű.....No, nem a mondókák miatt, nagyon aranyosak, de én nem vagyok híve az ilyennek :-( Ő persze lelkesen mondja, a Cirmos cica hajj-nál, hogy cciiiiiiicccccc (kaja repül a szájából, tanulság: ha macskás dalocska jön, nincs újabb falat), nézi nagy szemekkel a Süsüt, mi meg lapátoljuk neki a főzeléket. A maszatolást továbbra is engedem, belenyúlhat, szétkenheti, néha landol a földön is, de nem most kell tudnia szépen, tisztán enni, majd ráér ovira megtanulni.

Biztos fogyott kicsit, látom rajta, de hosszra is sokat nőtt, a 74-es ruhák éppenhogy jók rá. Nem lesz husis baba 1 évesen, a védőnő szerint ő tipikus "sportos" alkat, ilyet se hallottam még, hogy ezt kicsi korban is mondják, mindegy, így is imádjuk!

Szenzációs dumája van, ha ezt annak lehet nevezni, mindent utánoz, amit hall, így vigyázni kell, nehogy valami olyat ejtsünk ki a szánkon, ami nem neki való :D Ma reggel péládul, amikor áthoztuk a mi ágyunkba, észrevette, hogy az apjának van egy lila folt a karján. Mutogatott rá, mondtuk neki, hogy Apa karja bibis és fáj neki. Egyszercsak gagyogta, hogy bííííííí, bíííííí és adott egy puszit rá. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kinyitja a száját és egy nyálas foltot hagy maga után, de értékelni kell, mert nem osztogatja könnyen, én pl még egyszer sem kaptam, pedig kuncsorgok érte rendesen :-) Csak annyi kellett, hogy lássa mennyire örülünk eme tettének, még 3 puszit nyomott a bibire, szóval Apának 3 hétig most csend van! Nemrég vette fel azt az aranyos szokást is, hogy amikor megkérdezem tőle, ki bújik ide anyához? jön és átölel.....5 másodpercre ugyan, de aki a kicsit nem becsüli.....A totyogás megyeget, legtöbbször Apával gyakorolnak, ilyenkor pingvinként közlekedik, a végén begyorsít és inkább belezuhan a karjainkba, de persze jár érte a dícséret, mert 5 lépés, az 5 lépés!