A szilveszter baba-bulival telt, lassan több gyerek lesz a társaságban, mint felnőtt. Tündériek egyébként együtt, teszek majd fel róluk képeket. Nem igazán lehet azt mondani, hogy egymással eljátszanának (még), de azért néha-néha odasettenkedtek a másik mellé, meglesni mit csinál, mivel játszik éppen, mert az a játék tuti érdekesebb. Laciéknál voltunk egyébként Mosonmagyaróváron, ettünk-ittunk jókat, én a sütikért vagyok felelős, valahogy ez már rámragadt, hogy az édességeket mindig én csinálom. Az egyik kreációm a kókuszgolyók voltak, ezek csak kis plusznak számítottak, volt itthon kekszpor és kis mandula is, így a kókuszos mellett mandulás is készült. Nem sokat éltek, negyed óra alatt elfogytak :-)
A nagyobb durranásnak a blondie számított, tejszínes mascarpone-s gesztenyehabbal, na szegényről még kép sem készülhetett, Apa meg én meg sem tudtuk kóstolni, de a többiek beszámolója alapján isteni volt, én meg büszkélkedtem. A krémet Apa csinálta, szóval neki is jár a dícséret, lassan meg gondolkozhatok, hogy a következő összejövetelre mit süssek majd. Érdekes egyébként, mert azelőtt nem sokat alkottam a konyhában, mindig tök bénának éreztem magam, bár szerintem a konyhában való tevékenykedés is a korral jár, ergó öregszem :P10-re már itthon is voltunk aztán, Dani fél 10-kor végérvényesen elfáradt, csodálkoztunk, hogy egyáltalán addig is bírta, bár pörgött ezerrel, szerintem elfeledkezett az álmosságról. Mi megvártuk az éjfélt, koccintottunk, aztán Apa le is feküdt, teljesen kikészült a nagy rohangálásban december utolsó napjaiban, eléggé megviselte a sok intézkedés, egyeztetés, szerződéskötés. Én csak az OTP-be mentem be a lakástakarék ügyemet intézni, de már ott majdnem felkötöttem magam, le se írom, mennyi hülyeséget kellett aláírnom, elismernem, kijelentenem, pedig egy kanyi vasat nem vettem fel, csak pénzt kötöttem le!! Mi lesz akkor még a házzal kapcsolatban! Jelenleg azonban nem ez foglalkoztat minket a leginkább, hiszen holnapután elhagyjuk az országot egy kis időre és ahogy már írtam korábban is, kiköltözünk Németországba. Szerintem szintén korral jár a parázás hatványozódása, pedig annyit voltam kint, tanultam is külföldön, de most valahogy - lehet Dani miatt is - bennem van az ideg rendesen. Nem is attól félek, hogy itthon felejtünk valamit, mert ott is tudunk venni bármit, hanem attól, mi lesz, hogy lesz, vajon hiányozni fog-e Daninak az itthoni környezet, mert tudjuk róla, nagyon szereti a kis megszokott dolgait. Néhány játékot tudunk csak vinni, aludni majd az utazóágyában fog, de 100 %, hogy eleinte nehezebb lesz. No meg nem lesznek nagyszülők, csak anya jóformán, mert Apa dolgozni fog sokat, szóval be kell, hogy érje velem.
Fogzása töretlenül tart, egyre gyakrabban jönnek most már, ismét kettőre várunk. Szegényemnek folyik a nyála mint egy kiskutyának, kakamanóval újfent ádáz harcokat vívunk, a minap megint a kádban kötött ki, mert a pelenka nem bírta a rohamot :-) Étvágya van rendesen, érdekes, hogy a fogzás ezt annyira nem befolyásolja. Nagyon szeret igazi felnőttes kajákat enni, egy virsli simán lecsúszik vajaskenyérrel, utána meg jöhet még a tejpép is, lefekvés előtt pedig szopi. Az átaludt éjszakáknak lőttek, valószínű a fogak miatt, bár nem panaszkodom, maximum kétszer kel fel, és a szopizás megnyugtatja. Többet is tudnék aludni, de egyrészt csomót gondolkodom, mikor lefekszem és nem jön álom a szememre, másrészt Apa rábeszélt, hogy kezdjem el nézni a Lost című sorozatot....én eleinte tiltakoztam, mert számomra ez valahogy olyan (volt), mint a Szökés, baromira idegesített, hogy évekig "szöktek" és mindenki erről beszélt. Aztán leültem nézni kb. 2 hete és most már a negyedik évadnál tartok. Jellemző rám egyébként, hogy túlságosan is ódzkodom valamitől, aztán a végén nagyon megkedvelem és kedvenccé válik. Ja, meg addig sem jár az agyam mindenen, nem utolsó szempont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése