Dániel a nem-evésével szabályszerűen az őrületbe fog kergetni. A gyerek éhségsztrájkol!!! vagy fotoszintetizál, mert elképzelni se tudom, hogy ennyi pörgés mellett hogy tud ilyen kevés kajával létezni egyáltalán. Már mindent bevetettünk, de a cicin, a cumisüvegen és a teán kívül semmit se fogad el. Ma reggel 3 korty teát ivott, most alszik, kíváncsi vagyok, ha délben felkel, fog-e enni, vagy a pár ml tea kitart akkor is. Mindent megpróbálunk, elveinkkel ellentétben még játékot is rakunk az asztalra, de semmi hatása. Biztosan igaza van Apának, meg van kavarodva még, látszik rajta, hogy minden egyes alkalommal, amikor az etetőszékbe ültetjük, csak néz körbe, hol van, nem látja a megszokott konyhát, teljesen más a környezet. Sokkal elevenebb is, nyilván az új dolgok annyira érdekesek számára, hogy egyszerre szeretne mindent megfogni, megkóstolni (bár egyre kevesebb dolgot vesz a szájába), ugyanakkor félősebb, bújósabb is lett. Akárhova megy, rögtön keres minket, néz ránk, hogy szabad-e, ha pedig 3 másodpercre eltűnünk a szeme elől, már sír, jön utánunk, kapaszkodik fel a lábunkon, hogy azonnal menjünk vissza, vagy őt is vigyük magunkkal. Ma páldául olyan történt, amire rég nem került sor, a mei tai-ban aludt el rajtam most délelőtt, és úgy szorította a kezem és fogta a pólóm, szabályosan sajnáltam, mi játszódhat le a kis fejében, hiszen tudnia kell(ene), hogy sose hagyom egyedül, mindig ott vagyok neki. Többet is alszik azóta, mióta itt vagyunk, a babakocsiban sem feszeng, nézeget szépen, majd elbólint benne. Este sincs gond az elalvással, egy hang nélkül elalszik szopi után, bár éjjel azért felkel, volt, hogy 3x is fel kellett vennem, de ezt (is) betudom a furcsább zajoknak, neszeknek, mi sem alszunk még ugyanolyan jól, mint otthon. Szóval küzüdünk és reménykedem, hogy éhen csak nem fog halni, hiszen kínálgatjuk mindennel és szabály szerint ugrálunk örömünkben, ha két falatnál többet le is nyel.
Ha így belegondolok, innen üzenném mindenkinek, aki külföldre szeretne majd költözni a gyerekével, hogy vagy akkor tegye meg, amikor pár hónapos csak és még szinte tök mindegy, hol van, vagy akkor, amikor már pár éves, hiszen akkor meg el lehet neki magyarázni ezeket a dolgokat, felfogja, megérti.
A város egyébként nagyon aranyos, sokkal nagyobb mint Győr, de mégsem számít metropolisznak, élhető, nem bonyolult a tömegközlekedése, simán el lehet igazodni. Több helyen azért még látni az NDK-s maradványokat úgymond, a házak jellege, a régebbi boltok még azt a stílust tükrözik, de ez nem gond, így még inkább olyan, mint ha kicsit otthon lennénk :-) Itt is van kertváros, elitnegyed, bohémnegyed, mi pedig pont az egyetem és a főiskola körzetében vagyunk. Ami jellemző - és számomra felfoghatatlan- , hogy a lakások/házak kb. 2/3-án nincs függöny. Este séta közben simán be lehet látni mindenhova, még a földszinti lakások tulajdonosai se tesznek fel sötétítőt, engem ez nagyon zavar, illetve értetlenül állok előtte. A miénken szerencsére van mindenhol, még reluxa is, de a szembeszomszéd (kb 10 méterre) ugyanilyen csupasz-ablakos, így a folyosónkon már leszegett fejjel járok, mert engem zavar, hogy a tv-t egy gatyában nézi a kanapéjáról, közben meg sörözik. Eleinte még mosolyogtam rajta, mert muris volt, hogy big brádör stílusban nyomja, de aztán úgy vagyok vele, ki a fene kíváncsi rá, de nem tudok nem odanézni, mert az előszoba ablaka pontosan arra nyílik, így akárhányszor a szobába megyek, azt is látom, mit ad éppen a PRO7. Egyedül akkor nem látom, ha Dániellel négykézláb fogócskázunk :D (egyébként rém megterhelő a négykézláb mászás, a térdeim totál kivannak, nem is értem, hogy bírják a babák ezt csinálni több hónapon keresztül)
De hogy pozitívumot is írjak! Dani egyre többet ácsorog egyedül :-))) Nagy munkálatokkal feltornássza magát, ránk néz, hogy figyelünk-e, majd mindent elenged és tele szájjal vigyorog, ha sikerül. Volt már olyan is, hogy mindkét kezében fogott valamit és vagy fél percig ácsorgott, csak aztán észrevette, hogy hoppá, nincs támasz sehol és lehuppant. Ügyesen esik, gondolom a pelus is sokat fog fel, de ha épp előre billenne, akkor azonnal leteszi a kezeit és így egyelőre megúsztuk az orrabukásokat. A másik eshetőség, hogy annyira megörül a sikeres mutatványnak, hogy elkezd mindkét kezével tellegetni (ilyenkor a legaranyosabb) és a nagy boldogságban egy-kettőre leül a földre, szóval ezen még csiszolgatni kell, de naponta vagy százszor gyakorolja, szóval biztosan menni fog hamarosan. Csakúgy mint a fiók és ajtó kinyitás...Apa azt mondta pár napja, hogy az még messze van, mire rájön, hogy kell egy fiókot kihúzni, szóval nyugodtan pakoljunk csak bele. Aha! Hát a messze van, az 2 nap volt, azóta Dániel lelkesen nyitogatja őket és rakosgatja a játékokat ki-be. Ennyit erről....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése