Basszus, azt hittem, hogy a hasfájás egyik napról a másikra történő elmúlásával a totálisan át nem aludt éjszakák is megszűntek, hát erre ma éjjel olyan produkcióban volt részünk, mint eddig soha. Dani "gyanús" volt nekem már tegnap, nagyon hisztis volt, rosszkedvű, semmi se volt jó, semmivel nem lehetett lekötni (kivételt képeznek papa és mama, akiknek valahogy ez mindig sikerül), de mivel szépen evett, nem volt láza, dumálgatott, a jövő-menő frontok számlájára írtam az egészet, mert azok még mindig eléggé megviselik. Apa későn ért haza, így én fürdettem és fektettem, de már a mindig aduásznak számító fürdetés se vált be igazán, hiába ökörködtem neki. Volt olyan pillanat, magam is elgondolkodtam, vajon az anyukák teljesen százasok-e, amikor a gyerekük szórakoztatásáról van szó, mert volt a fejemen kislavór, gumirepülő - és autó, csináltam magamnak szakállt fürdőhabból, ő meg csak nézett a nagy szemeivel és még csak el sem mosolyodott :-( A vacsi sikerült, aztán az elalvás is, majd rá egy órájára velőtrázó sikollyal ébredt Dániel és semmi, de semmi nem segített. Énekeltünk neki, simiztem a tenyerét - mert mostanában ezt imádja altatáskor - , kihoztuk kicsit még közénk, de láttuk rajta, hogy álmos, csak képtelen volt visszaaludni. Végső elkeseredésemben adtam neki Panadolt, borzasztó egyébként, hogy csak tippelgetünk, mikor fájhat valami, sosem tudjuk, vajon jót teszünk-e vagy nem. Eleinte úgy tűnt, hogy ez volt a megoldás, mert szépen nyugodtan elaludt, de fél 1-kor újra kezdődött az egész és most tessék figyelni, nem hazudok, 3/4 óránként ringattuk felváltva!!! Dobálta magát, izzadt, nyugtalan volt, mi meg olyan hulla fáradtak, hogy minden egyes felkeléskor felkenődtünk vagy a tükrös szekrényre, vagy a pelenkázóra. Reggel fél 7-kor aztán nem bírtam tovább, kivittem magammal a konyhába reggelit csinálni, hátha eszik pár falatot. Nem volt nagy sikere a stracciatellás tejberizsnek (pedig baromi finom), annál inkább beindította viszont az emésztését és nagyon reccsent a pelus. Anyuka gondolta majd peluscsere után akkor minden oké lesz...el is kezdtem levetkőztetni, pont töröltem a kis popsiját, amikor kakamanó ellenségem olyan orbitális támadásba lendült, hogy esélyem se volt alátenni akármit is szegény gyereknek. Még ezt is megoldottam volna kisebb törölgetésekkel, de ahogy emeltem fel a kis lábát, egyszercsak.....ááááá, nem részletezem, botrányosan nézett ki a pelenkázó. Gyerek persze ment a fürdőkádba, szegényke pislogott csak, meg rágcsálta a karácsonyi fürdőjátékokat, Apa meg olyan fertőtlenítést rendezett, hogy egy biológiai labor is megirigyelhette volna, épphogy csak gázmaszk nem volt rajta. Állagból és egyebekből ítélve valami nem eshetett jól szegénynek, fogalmunk sincs, hogy mi okozhatta, mert semmi új kaját nem kapott, de mivel azóta is alszik, feltételezem, hogy kisebb gyomorrontása van és nagyon remélem, hogy semmi több. Ja, tápszerből már megivott 3 decit, ugyanis semmi mást nem hajlandó elfogadni, de legalább iszik és valószínű ez esik most jól neki.

Idegállapotom katasztrofális, főleg, hogy tegnap elmentem fogorvosomhoz is. Két hete kicsit fájlaltam az egyik fogam és nem akartam Németországban fogorvoshoz menni vele, de a most otthagyott pénz után (kapaszkodni tessék, 23ezer forint) lehet, jobban jártam volna. Mert persze panoráma röntgen (2009-ben csináltak utoljára), fogkőeltávolítás, fogpolírozás volt az indítás, ezt évente mindig megcsináltatom, de arról fogalmam se volt, hogy ennyire drágultak az árak. Kiderült végül, hogy nem is az a fogam a ludas, amelyikre gondoltam, hanem az előtte lévő, így egy injekció után kaptam egy szép tömést. Máskor ennek a hatása is elmúlik két óra alatt, de most bezzeg még éjjel is fájt, valószínű olyan helyre kaptam, hogy ideg lehetett a közelben. A vacsorát csak úgy tudtam megenni, hogy apró falatokra vágtam mindent, mert 3 centinél nagyobbra nem tudtam kinyitni a szám. Holnap meg korán indulunk, a pakolással úgy-ahogy elkészültünk, tetőbox tele, már csak erre-arra van kiadó hely az autóban, talán mi még éppenhogy beférünk :-) Valamikor jelentkezem, igyekszem, de még internetet is kell szerválnunk valahonnan. Addigis puszi Mindenkinek!